Választásokutániság

Fotó: TASR/AP

Procházkánál, Fico „majdnem” váltópártjában már áll a bál. Az elnök suttyomban mutyizott Kaliňákkal, és nem ez az első bizalomrengető húzása... Alelnöke, akinek épp kinézett volna egy oktatási miniszterség, azonnal lemondott. Mire Procházka: ez nem galambdúc...

Köbö annyit tanult tehát, mint a még mindig Bugározó Berényi... Berényi viszont, böcsületére legyen nekije mondva (nem mintha sok más lehetőség közül választhatott volna) annak rendje-módja szerint lemondott.

A KDH-sok is lemondtak. Kíváncsi vagyok, felfogták-e hogy sem a huszonegyedik században már ortodoxnak számító konzervativizmusuk, sem pedig az unalomnak ama foka, amelyre felküzdötték magukat, nem tartható, ha a fiatalabbak szavazataira szintén számítanának. És hogy az egyházi vonat elment. Barnába. Kotleba felé. Ez megérne egy külön elemzést, csak most nem sürgős...

Visszatérve Berényire és Bugárra:

Az MKP-nak még lesz ideje, majdnem a következő választásokig, hogy levonja a konzekvenciákat. Egyfelől arról: a Fidesz és a Jobbik szatelitpolitikája nem vált be. A magyar szélsőséges inkább fog a teljesen szalonképtelen Vérkotlebára szavazni – ne legyenek kétségeink, megtette. (Hová is lett annyi magyar szavazata? Marian és Róbert gyűjtötte be, nem az SDKÚ... amint az SDKÚ negyed százalékán is látszik.) Inkább rájuk szavaz, mintsem a konszolidáltabbnak mutatkozó magyar ultrákra. Mert az ultra vagy ultra, vagy nem. És itt a látszatra is szükség van. Barna jakó, bőrnyak, fasiszta jelszavak, izomagyú testőrök, zsigeri bunkóság. Ezt a szintet egy-egy külsőség kivételével azért a magyar jobbszél a maga komplexitásában nem hozta, el kell ismerni. Marad tehát vagy a fölösleges radikalizálódás és lecsúszás Kotleba szintjére (amit remélhetőleg a párt szalonképes káderei meg fognak akadályozni), vagy a kiegyezés az árulókkal (amit az eddig árulózók remélhetőleg nem fognak megakadályozni). Erre a Híd is vevő lehet. http://parameter.sk/blog/valtozasra-van-szukseg

Na most Bugár, ha ügyes, akkor az SNS-től átveszi a mérleg nyelve szerepét, és akár kormányban, akár azon kívül ő adja majd kormány többségéhez szükséges szavazatokat a parlamentben. Neki most nem sürgős a kiegyezés, de a következő választásokkor majd az lesz. Aztán, hogy ehhez elég ügyes-e, dörzsölt-e, s lesz-e hozzá kedvező csillagállás, meglátjuk. Lehet, hogy már estére...

Elnézve a kudarc utáni, még bőven zajló, folyamatosan változó jobbos átszerveződéseket, nem feltétlenül lesz szükség az SNS-szel való közös kormányzásra, amely vélt racionalitása ellenére valószínűleg még annál is jobban leszalámizná négy év alatt a Hidat, mint amennyire azt egy Smer-Híd koalíciótól várnánk... Ez most türelemjáték és taktika kérdése.

Rövid távon a választóknak tett ígéretek lehetnek fontosak (őszintén reméljük!), hosszabb távon viszont a magyar kisebbség szakmailag differenciált, de politikai/képviseleti szempontból egységes (fokozottan nem fordítva, hölgyeim és uraim) képviseletének biztosítása.

Egy biztos, erre – minimum az adóeuróinkkal – befizetünk!