Vállat vonva legyintesz, avagy a szemtelen hatalom ajtaját legalább jelképesen berúgva, káromkodsz...?!
Magyarországon, illetve Európa-szerte most az a téma a magyarok között, hogy az aktuális magyar kormány titkosai (a kommunista rezsim kifejezésével élve: titkosrendőrség) megfigyelték, lehallgatták Magyarország állampolgárait.
Hogy a hülye is értse: A leggyalázatosabb dolognak azt tartották a valamikori kommunista rezsimben élők, hogy az akkori állampárt a saját állampolgárait tekintette belső ellenségnek, azokat vizslattatta, követtette! Egy olyan apparátussal, amely csak azért dolgozott, hogy megakadályozza a hatalom kizárólagos birtokosainak bukását…
Egyszerűbb magyarázatot akarsz? Íme:
A kommunitsa rezsim hatalmaskodói azért voltak utolsó gazemberek, mert ellenőrzésük alatt tartották, vagyis kisajátították mindenki magánéletét. Azt, hogy kicsoda miről, mit gondolt, kiért, mit volt hajlandó megcselekedni, hogyan és miért akart úgy élni, ahogy azt elhatározta stb.
Talán nem kell tovább firtatni, hogy mennyire rohadt, beteg volt az a rezsim, amelynek letéteményesei efféle módszerekkel igyekeztek megtartani társadalmi befolyásukat, azaz hatalmukat…
Az izraeli kémszoftverrel kapcsolatos magyarországi botrány alapkérdése az, hogy a kommunista rezsim bukása után több mint három évtizeddel a hatalom jelenlegi birtokosai ugyanolyan módszerekkel uralkodnak-e az egyszerű emberek fölött, mint annak a rohadt, beteg rezsimnek a képviselői, akik annak idején rendszerváltás előtt és után is közutálat tárgyai lettek.
Többek között azon vezető magyarországi politikusok által gerjesztve az utálkozást, akiket most azzal lehet gyanúsítani, hogy ugyanolyan módszerekkel vezetik félre, alázzák, kínozzák az alávetett célközönséget, mint amiért nekik sikerült a süllyesztőbe utalni a kommunista elnyomókat…
Vagy nem utolsó gazemberek, akik belebarmolnak az alattvalók magánszférájába is?!
Azt, hogy kicsoda miről, mit gondol, kiért, mit hajlandó megcselekedni, hogyan és miért akar úgy élni, ahogy azt elhatározta stb. És miután mindez államilag ki van kutatva, annak rendje-módja szerint osztályozhatók, ellenséggé minősíthetők az emberek…
Ha tartják, a pofájukat meg a lépést, akkor békén hagyják őket…! Ha kételkedni merészelsznek, kritizálnak, de ha csak kiváncsibbak a kelleténél, netán tájékozódni urambocsá' tájékoztatni szeretnének, akkor belső ellenséggé degradálják őket, akiknek államilag kell keresztbe tenni! Alkalmasint beléjük rúgnak, bemocskolkolják őket, de még a hozzátartozóikat is megbélyegezhetik, ellehetetleníthetik...
Amíg a saját bőrén nem tapasztalja mindezt valaki, érthetően fogalma sem lehet arról, mi az a hatalmi arrogancia. Ha viszont közvetlenül érintetté válsz, már késő, neked annyi...!
Ezeknek az evidenciának a tudatában lehet vállat vonva legyinteni, avagy a hatalom ajtaját legalább jelképesen berúgva: káromkodni...!
