Változások előtt

A választásokra kétségtelenül rányomják bélyegjüket azok a súlyos megrázkódtatások, amelyeket mindannyian túléltünk az utóbbi években. Gazdasági válság, Covid-járvány, orosz-ukrán háború, energiaválság.

Érsekújvárban Klein Ottokár második polgármesteri megbízatásának utolsó napjait tölti és a showman kétségkívül mindent megtesz azért, hogy megtartsa tisztjét. Nem is csoda hiszen az ő esetében tényleg nagy a tét. Maga a kampány érdekesen alakul. A múlt héten a TA3 csatorna élő polgármesterjelölti vitát közvetített, amelyben a kihívók meglehetősen megszorongattuk a jelenleg regnáló polgármestert.

Városunk kétségbeejtő állapotban van 20 év szervezett fosztogatás után, és nagyon ráférne a váltás. A fő akadályt nem is annyira O. Klein személyében az erős jelölt jelenti, mint inkább az általános apátia és frusztráció. A háztartások több mint egy tizede nem tudja kifizetni a városi adót, sokaknak egészen más gondjaik vannak, mint a helyi politikával foglalkozni. Ráadásul erősíti őket az a régi tapasztalat, hogy úgyis mindenki csal és lop, és örülni kell minden apró kis fejlődésnek. A híres újvári toleranciának köszönhetően itt nem nagyon haragszanak a tolvajokra. Hozzájuk szoktak már…

A város egyben a legnagyobb munkaáltató is, így sok ember létfenntartása a polgármester jóindulatán múlik. Kétszer is meggondolják, kiket lájkolnak a közösségi hálókon. A hivatalban egy speciális munkatárs figyeli, ki mit mond vagy tesz. És ez messze nem csak az alkalmazottakra vonatkozik. Éberen figyelik a civil társadalom minden rezdülését is.

Városunk szerencsétlenségére egy sor olyan sport- és kulturális vezető van, akik valamilyen kifürkészhetetlen oknál fogva, mindig nagyobb terveket próbálnak megvalósítani, mint amilyenekre a pénzükből futja. Feltéve, ha egyáltalán hajlandók áldozni akár egyetlen saját eurót is.

A hivatásos sport többszázezer eurós támogatásokat kap a várostól. A kulturális intézményeknek szintén dotációkat kapnak, hogy egyáltalán fenntarthassák egy euróért kapott ingatlanjaikat. De az egészen ártatlan kis klubok és civil kezdemények is rendre "szponzorokat" keresnek a legelemibb működésük biztosítása érdekében. A szponzor pedig mindig ott van, és véletlenül mindig ugyanaz.

A fotóklub-csoport zsinórt kap a fotók felfüggesztéséhez, a fényképalbum-csoport vásznat a képek nyomtatásához. Az egyik helytörténésznek a város segít tetőt építeni egy régi rom fölé, a másiktól felvásárolja új kötetének példányait, a harmadiknak az eszement szoboravatási mániáját kapacitálja. Egy-egy morzsa az úri asztalról mindenkit megillett. A városháza így kötelezi le azokat az embereket, akiknek az önálló civil szektort, a városi közösség kollektív lelkiismeretét, a közvéleményt kellene alkotniuk. Ők azok, akik vigyázó szeme ott kellene, hogy legyen a közpénzeken. De hogyan mondjon szabad véleményt valaki, aki maga is állandóan pénzért kuncsorog?

A választások tétje tehát sokkal összetettebb, mintsem hogy egyetlen személyről szólna. A tisztelt választók – és általuk a civil társadalom saját érettségi bizonyítványát is kiállítja majd és egyben a város további fejlődési irányát is előrevetíti.

A változások és a civilek nagykorúsítása érdekében indulok a polgármesteri székért…

Polerecky Éva, Érsekújvár polgármesterjelöltje

Kapcsolódó cikk:

A mai önkormányzatokban újratermelődik a vazallusi rendszer

www.evapolerecka.sk

(PR-cikk)