Vámbéry Ármin immár ott ül és vár egy dunaszerdahelyi padon
Csütörtökön délután leplezték le Vámbéry Ármin magánkezdeményezésből megvalósított szobrát Dunaszerdahelyen, a Bartók Béla sétány mellett, a Centrum bevásárlóközpont előtt.
„A város életében ez egy ünnep, és annak fénye egészen másképp ragyogja be azt a pillanatot, ami éltet bennünket” – jegyezte meg az átadón Kulcsár Lajos, a Coop Jednota fogyasztási szövetkezet elnöke, a Jeruzsálemi Szuverén Máltai Lovagrend lovagja, a szoborállítás kezdeményezője.
Elárulta, hogy a Dunaszerdahely szülöttjeként a városhoz fűződő lokálpatriotizmusa ebben az alkotásban realizálódott. „Vannak jó gondolatok, de ezekhez kellenek jó emberek is, akik hajlandóak a folyamatban részt venni” – fogalmazott, majd emlékeztetett azon magánszemélyekre, helyi vállalkozókra, akik ugyancsak anyagiakkal járultak hozzá az alkotás megvalósításához, és akiknek a nevét egy emléktábla őrzi majd a padon ülő Vámbéry-szobor mellett.
Kulcsár Lajos
A szobor Mag Gyula szobrászművész alkotása, megvalósításában részt vállalt a dunaszerdahelyi Vámbéry Polgári Társulás is, melynek elnöke, Hodossy Gyula kifejtette, az orientalistáról, utazóról, Kelet-kutatóról, már 1987-ben teret neveztek el Dunaszerdahelyen, 2001-ben pedig emlékművet kapott a Vámbéry téren. Két dunaszerdahelyi iskola, egy alapiskola és egy gimnázium is őrzi a nevét, melynek diákjai szintén részt vettek az ünnepélyes leleplezésen.
„Vámbéry Ármin Csallóköz nagy alakja, a Kelet-kutatás atyja, ő a kitartást, küzdelmet, a tudást, az ismeretlen megismerésének kimeríthetetlen vágyát jelenti” – fogalmazott Hodossy.
Dobrovits Mihály, a Vámbéry Ármin Kollégium elnöke arról beszélt, hogy hosszú ideje tekintik hivatásuknak az orientalista életművének ápolását. „Dunaszerdahely neveltje lévén sosem tagadta meg szülőföldjét, azonban számos utazása ellenére sosem találhatta meg a szülőföld biztonságát” – húzta alá. Kifejtette, halála után is „három tragédia kellett a hazatéréséhez”. Ezek közt említette a holokauszt pusztítását, majd a kitelepítéseket, végül a ’68-as megszállást és „rendcsinálást”.
Szavai szerint Dunaszerdahely számos alkalommal alakot váltott, utcák, emlékhelyek tűntek el.
„Létrejött egy város, amelynek lakói nem tudták, kihez kötődnek. Halála után hét tizeddel jött el Vámbéry nagy pillanata. A folyamatosan gyökértelenné tett város benne találta meg azt a szimbolikus hőst, akinek emléke mentén új indentitásra lelhetett. Vámbéry emléke lett az a tengely, amely összekötötte az egykori Kis-Jeruzsálemet a lassan közösséggé szerveződő és a szlovákiai magyarság központjává váló új Dunaszerdahellyel... Ki tehát ma számunkra Vámbéry? Csallóközi árva zsidó fiú, keleti utazó, a 19. századi diplomácia kulcsfigurája, a magyar és nemzetközi Kelet-kutatás, turkológia alapítója. Ma ennél is fontosabb, hogy közösségünk atyja. Legkevésbé sem gondolta volna, hogy ezzé válhat” – hangsúlyozta.
(SzT)
