A Varázskerék összegyűjti a királyhelmeci roma tehetségeket

camera

5

A Varázskerék összegyűjti a királyhelmeci roma tehetségeket

A Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet felvételei- Továbbiakért kattints! 

Megosztás

A roma gyermekeket sokszor megbélyegzik származásuk miatt. Ismeretlenül elítélik őket. A királyhelmeci Speciális Alapiskolában működő Varázskerék színjátszó kör azonban tanúbizonyságot tesz arról, hogy a cigány diákokban is ott rejlik a tehetség, az engedelmesség és a kitartás.

A csapat 15 lelkes taggal rendelkezik. A legkisebb tag harmadikos, a legidősebb tízedikes. A Varázskerék öt éve alakult meg az iskolában, négy éve versenyeken is megmérettetik magukat.

Idén a Doja, a cigánytündér című mesével foglalkoztak, melyet Dunaszerdahelyen, a Duna Menti Tavaszon is nagy sikerrel mutattak be. Kollégánk, aki minden évben szemtanúja volt a királyhelmeciek Duna Menti Tavaszon nyújtott teljesítményének, így nyilatkozott róluk: „A produkció többeknek könnyeket csalt a szemébe, melyek természetesen az öröm könnyei voltak. A királyhelmeci speciális iskola gyermekei mintha színpadra termettek volna, néhány évvel ezelőtti, még kissé bátortalan előadásukhoz képest hatalmas fejlődésen mentek keresztül, és játékukkal nemcsak a közönség, de a zsűri tetszését is elnyerték.”

„Az előző években népmeséket dolgoztunk fel, idén először nyúltunk cigánymeséhez. Amikor elkezdtünk ilyen szinten foglalkozni a tanulóinkkal, igyekeztünk megismertetni velük a népmeséket, hiszen otthon, a családban ezt nem kapják meg. Mentálisan sérült, szociálisan hátrányos helyzetű gyerekekről van szó. Igyekeztünk mindig olyan mesét feldolgozni, amit meg is értenek. Már korábban is kacsintgattunk a cigánymesék felé.

Úgy érzem, küldetésünk, hogy elfogadjuk ezeket a gyerekeket. Jómagam például, de úgy hiszem a kollégáim egyaránt, minden nap örömmel megyünk dolgozni. Azon igyekszünk, hogy az ottani gyermekek kultúrája ne merüljön feledésbe”

– fejtette ki Pirigyi Marica, a gyermekek egyik felkészítő tanára. Marica mellett Szabó Alica és Dakos Szilvia foglalkozik a színjátszósokkal.

A Doja, a cigánytündér című cigánymese nagyszerűen ábrázolja a cigányság történetét. Élik a mindennapi életüket, miközben a tündér a szivárvány palotájából figyeli őket. Egy nap úgy érzi, nem bírja tovább nézni, milyen rossz sorsuk van, így leszáll közéjük. Felajánlja nekik, hogy elviszi őket egy helyre, ahol saját országot építhetnek maguknak. A cigányok a hajába kapaszkodnak, s felszáll velük a levegőbe, majd leteszi őket az ígért helyre. Építkeznek, főzőcskéznek, szép mindennapokat élnek. Majd hirtelen a földből szörnyecskék törnek elő, akik lerombolják a házaikat. A cigányok értetlenül állnak a történtek előtt. A tündér elmondja, a szörnyecskék csak akkor jönnek elő, ha valaki ellop tőlük valamit. Ekkor az egyik anyukának az eszébe jut, hogy bizony az ő gyermeke kikapart valamit a földből, s azzal játszottak. Visszaadják ezt a szörnyecskéknek, nehogy nagyobb pusztítást végezzenek. A cigányok ezután elkeserednek, úgy gondolják, mindez okkal történt, biztosan el vannak átkozva. Eldöntik, hogy inkább visszamennek oda, ahol eddig éltek. Amit az évek során összegyűjtöttek, magukkal akarják vinni. A tündér először tiltakozik, végül azonban megengedi nekik, hogy mindent magukkal vigyenek. Felpakolva a hajába kapaszkodnak, azonban nem bírják tartani magukat, s lassacskán leesnek. Szétszóródnak össze-vissza a világban. A tündér ekkor már nem tud segíteni nekik, így a mai napig keresik magukat, az otthonukat a világban.

„Többször megbeszéltük már a diákjainkkal, hogy mi az iskolában igyekszünk mindent megadni nekik, fejleszteni őket. Elmondtuk, az államtól támogatást is kapnak. Arra ösztönözzük őket, becsüljék meg mindezt.

Sokszor ugyanis azt tapasztaljuk, amíg az iskola berkeiben vannak, addig jó a magaviseletük. Azonban kikerülve onnét, visszacseppenve a családi életbe, nagyon kevesen tudnak kitörni. Mégis úgy érezzük, ha csak 3-4 gyermek viszi tovább a tőlünk tanultakat, már megérte a sok fáradozás”- húzta alá Pirigyi Marica.

Elmondta, a versenyeken, köztük a Duna Menti Tavaszon a többi megjelent csoport sosem közösítette ki a cigány gyermekeket. Ezzel szemben ők éreznek egyfajta zavart a származásuk miatt. „Próbáljuk megmagyarázni nekik, hogy ezeken a helyeken nem a bőrszín számít. Mindenki egyenrangú színjátszó.”

Pirigyi Marica kiemelte, azoknak a gyermekeknek, akik több éve tagjai a színjátszó csoportnak, észrevehetően sokat fejlődött a mozgás- és beszédkészsége. Sőt, mostanra sokuknak a rögtönzés sem jelent problémát.

Fejlődésüket és ügyességüket bizonyítja többek közt, hogy a májusi Duna Menti Tavaszon ők kapták meg a gyerekzsűri díját, emellett kiérdemelték a zsűri különdíját is, amelyet a kulturális értékközvetítésért kaptak.

Szlávik Cyntia

Ministerstvo Kultúry Slovenskej RepublikyKult MINOREU Fond Regionálneho RozvojaIntegrovaný regionálny operačný program