Varázslat az ablakból

Mindig rendező szerettél volna lenni?

Az életem irányulását nagyban meghatározta, hogy Komáromból származom. Édesanyám már kiskoromtól a színpad felé terelgetett, tulajdonképpen neki köszönhetem, hogy elindultam ezen a pályán, amiért nagyon hálás vagyok. A szavalást is nagyon élveztem – egészen addig, amíg a biztonságtechnikával foglalkozó édesapám haza nem állított egy kamerával. Onnantól kezdve tudtam, hogy az én helyem a kamera mögött van. Több egyetemen, főiskolán próbálkoztam, de végül mindig visszataláltam a filmhez. Alapvetően a rendező az, akinek a lénye áthatja a produkciót. Persze, mindegyik műfaj – a videokliptől a művészfilmig – más látásmódot igényel. Egy sztorit sokféleképpen el lehet mesélni, sokféle narratíva van. Egy reklámhoz például olyan rendezőt érdemes felkérni, akinek a vizualitás az erőssége. Egy sorozatnál inkább az a fontosabb, hogy a rendező a dramaturgiában legyen otthon. Engem a színészek átlényegülése izgat elsősorban.

Ebből a szempontból a Kukkónia című dokumentumfilm kivétel lehetett, hiszen nem voltak színészek, akiket instruálni lehet. Ez megnehezítette a dolgodat?

Amikor felkérésre dolgozom, igyekszem inspirációt, találkozási pontokat keresni. Itt már maga az ötlet is felkeltette az érdeklődésemet, hiszen Csallóköz az otthonom, így ösztönzőleg hatott rám a feladat, hogy erről forgassak. A szüleimmel gyermekkoromban sokat jártunk a természetbe. Édesapám szőlővel foglalkozik, édesanyámnak gyönyörű kertje és virágai vannak. Nekem a természethez nem volt ilyen közeli viszonyom, de ez a forgatás tökéletes lehetőség volt arra, hogy felfedezzem magamnak Kukkóniát. Szerettem volna, ha ez az élmény a filmben is megjelenik: a rácsodálkozás a táj szépségére, vagy ahogy magába szippant az elbűvölő mondavilág. A tündérek egykor volt birodalmának varázsa végigkíséri a filmet.

A film elkészítésében oroszlánrész jutott lapunk házi fotósának, Dömötör Edének is, aki operatőrként vett részt a munkálatokban. Ütköztetek-e nehézségekbe a forgatás során

Egy film sikerét a munkatársak hozzáértésén kívül nagyban meghatározzák az anyagiak. A dokumentumfilm kapcsán szembesültünk a kisebbségi pályázatok rendszerének azon hiányosságával, hogy egy rendes dokumentumfilm költségvetésnek csak a töredékére lehet pályázni. Mi egy olyan filmet szerettünk volna készíteni, melyen nem látszik, mennyire kevés pénzből készült. Hónapok munkája van benne, mert a természetet nem lehet siettetni. Mindent a maga idejében kellett felvenni, az aratást például nyáron, az almaszüretet ősszel. Egyikünk sem az a fajta ember, aki kifogásokat keres. Ahhoz tartottuk magunkat, hogy legyen inkább pár szép képünk, amelyekre sok időt és energiát áldoztunk, mint sok-sok közepes. Ede egy jó felvételért képes volt nyakig begázolni a Dunába.

A sziget ismeretlen arcával is találkoztál?

A Duna különleges jelentőségű volt a számomra. A forgatás egyik meghatározó élménye is egy csónakázáshoz kapcsolódik. A víz közepén teljesen elönti az embert a nyugalom. Ott nincs zaj, nincs szemét, nincs rohanás. A táj, az emberi beavatkozás ellenére, még mindig sokat megőrzött a nyugalmából. Ezt az idillikus hangulatot azonban vendéglátónk tovább ragozta. Miközben mi minden érzékünkkel a folyóra figyeltünk, ő frissen fogott dunai halból főtt halászlével vendégelt meg bennünket a senki szigetén, az Öreg-Duna közepén. Éppen ezt, az illatok, ízek, lágy morajok kavalkádját a legnehezebb filmben visszaadni. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor egy hosszú, sietős napon, a megszokott vonaton ülve kinézek az ablakon, és meglátok valami szépet – ott volt eddig is, csak nem vettem észre. Ez a forgatás egy hosszas kitekintés volt azon a bizonyos ablakon.

Március 16-án, 18.00 órától a dunaszerdahelyi VMK-ban várja önöket L. Horváth Katalin, a KUKKÓNIA című könyv szerzője.

Az író-olvasó találkozó előtt levetítik Molnár Csaba filmjét is. A rendezvényre mindenkit szeretettel várnak!

(para)