A védelmező 2: Az egyszerű emberek bosszúállója sem segített

Denzel Washington először 2014-ben ment át Liam Neesonbe, hogy egymaga szembeszálljon a maffiával és megmentse az ártatlanokat a gazemberektől. A védelmező akkor sokak szimpátiáját nyerte el, a folytatás azonban már felemás érzéseket kelt. Figyelem, spoilerveszély!

Robert McCall éli mindennapi életét, fuvarozza az embereket ide-oda, miközben olykor be is mocskolja a kezét, hogy megbüntesse a rosszakat. Miután megölik a barátját, nyomozásba kezd, a szálak pedig nem várt célhoz vezetnek…

A film alapötlete, miszerint a főhős a sofőrködésnek hála betekintést nyerhet egy kis időre az utasok életébe, remekül működik. Jöttek a jobbnál jobb ötletek és jelenetek, a feszültség egyre csak nőtt. Az első részből is visszaköszöntek az egyes jellegzetes szituációk (a főhős teázási és olvasási szokásai, vagy a bunyó előtt beállított óra), de szerencsére nem fektettek rájuk túl nagy hangsúlyt, ezáltal nem keltették azt a benyomást, mintha egy az egyben lemásolnák az elődöt.

Az első rész az áradó feszültséggel, a remekül megkomponált akciójelenetekkel, valamint az éppen elegendő merengőséggel fogta meg a nézőt. Ezek a jegyek azonban már nem annyira működnek a folytatásban. Nem rossz, ha egy film olyan szálakat is felvonultat, amelyek közvetlenül nem kapcsolódnak a fő történethez, hiszen ezek üdítően hathatnak a nézőre. A védelmező 2-ben azonban kissé elvesztették a hatásukat, ugyanis bár képesek voltak ezáltal az érzelmekre hatni, a történet kissé vontatottá vált, és már-már átment akcióthrillerből drámába. Ha már az akciónál tartunk: lényegesen kevesebb akciójelenetben lehetett részünk, mint amire számítottunk – azt azonban meg kell hagyni, hogy ezek a szituációk remekül ki lettek találva és meg lettek valósítva.

Tehát A védelmező 2 rövid ideig ugyan, de képes volt azt a szintet hozni, amit eredetileg kitűztek, de a játékidő előrehaladtával behúzta a kéziféket, és az egész inkább fárasztó volt, mint szórakoztató – egyes jelenetek, dialógusok pedig teljesen feleslegesnek tűntek.

Persze lehet dicsérni a rendezőt, hogy valami újat akart mutatni, ezzel azonban megkockáztatta azt, hogy a végeredmény nem mindenkinek fog tetszeni. Akik egy ütős akcióthrillerre számítottak az előzetesek alapján, azok csalódni fognak. Érdemes eljátszani a gondolattal, hogy mi született volna, ha Antoine Fuqua marad az eredeti hangvételnél.

Denzel Washingtonról érdemes megjegyezni, hogy színészi pályafutása során most először tért vissza egy folytatásra – tegyük hozzá, A védelmező 2 tovább vesztett volna értékéből, ha nem őt látjuk viszont az egyszerű emberek hőseként. Washington ezúttal is nagyon kemény volt, rezzenéstelen arccal törte ki ellenfelei nyakát, a belőle áramló magabiztosságnak köszönhetően pedig a néző biztosra vette, hogy a harcok során nem eshet komolyabb baja.

Szintén nagyot alakított a 21. század Charles Bronsonja, Pedro Pascal (alig ismertük meg a Kingsmanben hagyott bajusza nélkül), aki az elején még nem tűnt annyira fontos láncszemnek, a végére azonban alaposan belecsöppent a lecsóba.

Ashton Sanders, a bűnbandák által behálózott tehetséges fekete srácot alakító színész rendkívül hitelesen alakította a rossz útra térő, majd onnan kilábaló fiatalok énképét.

A védelmező 2 sajnos nem az a kemény akcióthriller lett, amire számítottunk. Néhány jól sikerült jelenetével ugyan hozta azt, amit szeretett volna, a végeredmény azonban inkább a mérleg negatív oldala felé dönti a mutatót.

tt/para