Védelmi gumicsont

Tény, hogy a szlovák védelmi tárca nem kommunikálta túl ezt a dolgot, valószínűleg nem gondolták volna, hogy ekkora felháborodást kelt a pénteken aláirt dokumentum.

Sokan az ország szuverenitásának elvesztésével, amerikai atomfegyverek szlovákiai telepítésével riogatnak, Kotlebáék pedig legújabban egyenesen hazaárulással vádolták meg a kétoldalú megállapodást aláíró védelmi minisztert.

Míg nemrégiben csak ötmillió immunológus és járványszakértő országa voltunk, mára a bilaterális keretegyezmények, a hadműveleti stratégia és a harcászat tudoraivá is váltak Szlovákia lakói – legalábbis a Facebook posztok alatti kommenteket olvasva erre a megállapításra juthatunk. Én magam nem szeretnék a kérdés szakértőjének kiadni magam, mivel nem vagyok az. Sőt, töredelmesen bevallom, hogy a megállapodás tartalma iránt is csak néhány napja kezdtem el érdeklődni – ezt azonban rajtam kívül más is megteheti. Pontosabban megtehetné. Ha bárkit is komolyan érdekelne, miről is szól ez a dokumentum.

Nem töltöttem el napokat a keretegyezmény tanulmányozásával, a szabadon hozzáférhető információk alapján azonban annyi azonnal kiderült még számomra is, hogy nem az ördögnek adtuk el a lelkünket, és még csak attól sem kell tartanunk, hogy atombombákkal felfegyverzett amerikai katonák szállnák meg Kelet-Szlovákiát.

Az egyezmény által az országra háruló kötelezettségekről, a megállapodás tartalmáról, mibenlétéről itt és most nem is szeretnék értekezni – ezt inkább a szakértőkre hagynám. Számomra sokkal érdekesebb téma az egész dolog genézise és a körülötte kialakult cirkusz.

Talán egyesek meglepődnek, de a sokat ragozott megállapodásról még a Robert Fico nevével „fémjelzett” kormány kezdett tárgyalni, 2017-ben. Most ugyanez a Fico hány kígyót-békát a kormányra, amelyik gyakorlatilag csak folytatta és befejezte, amit ő megkezdett. Vagyis lezárta a kétoldalú tárgyalásokat Washingtonnal.

Márciusban várható a keretegyezmény parlamenti jóváhagyása, bár Boris Kollár, a Sme rodina elnöke máris jelezte, hogy pártjának képviselői közül többen nem fogják megszavazni a dokumentumot. Kollárék eddigi parlamenti és kormánybeli ténykedését figyelve ezen persze aligha csodálkozhatunk, hiszen a házelnök pártjának megnyilvánulásai már eddig is sokkal inkább tűntek ellenzékinek, mint koalíciósnak.

Az már sokkal meglepőbb, hogy a főügyész is elutasítóan nyilatkozik a védelmi megállapodásról, és beáll azoknak a sorába, akik – tudatlanságból vagy nagyon is tudatosan – az ország szuverenitását féltik az amerikaiaktól. Maroš Žilinka (akit egyébként annak idején a Sme rodina egyik képviselője jelölt erre a posztra) jelezte, a kormánynak vissza kellene utasítania az egész szerződést. Ráadásul úgy hírlik, hogy Matovičék pártja, az OĽaNO sem fog egy emberként beállni a dokumentum mögé.

A megállapodás utóélete tehát még elég bizonytalan, mindenesetre remek gumicsontot kaptak az egymásra acsarkodó politikusok. Sajnos hiú ábránd lenne arra számítani, hogy mielőtt valamit ország-világ előtt elkezdenek szapulni, annak utána is néznek.