Vége a dalnak: Döntöttek első fokon a párkányi zenélő nő és a Paraméter perében

A felperes becsületsértéssel és szellemi tulajdon jogtalan használatával vádolja hírportálunk kiadóját. Az előző két tárgyaláson már megtörtént a bizonyítékok ismertetése, most az egyik konkrét és sérelmezett újságcikk fordítása kapcsán történt meghallgatás, beidézték Barak Lászlót, a Paraméter főszerkesztőjét.

N. É. kifogásolta a bíróságon a szerző meghallgatását, és szerinte azért kellene ettől eltekinteni, mivel – idézzük: „aki olvasta a cikkét, az sem hallgatta meg a tanút.” Aki, ugye, az említett cikk szerzője.

A bírónő azonban elutasította az észrevételt, amit azzal indokolt, hogy célszerűbb meghallgatni azt, aki írta a kifogásolt glosszát, mint azzal is növelni a perköltséget, hogy nélküle értelmezzék azt különböző fordításokkal.

„Tekintettel arra, hogy az egész szlovákiai, sőt, közép-európai sajtó foglalkozott az üggyel, úgy döntöttem, leírom a véleményem erről a helyzetről. Nem N. É.-ről, nem az ő 15 évig szenvedő szomszédairól, hanem arról a helyzetről, ami kialakult ebben a városban” – magyarázta Barak László. Kifejtette, hogy a véleményműfajban alkotó újságíróként úgy gondolta, egy glosszával tudja a leghatékonyabban ismertetni a helyzetet az olvasókkal, ennek a zsánernek pedig akkor van értelme, ha a szerző bele tudja magát élni a szituációba, melyről ír, emellett pedig a szereplők és a helyzet jellemzésén túl a helyenként vitriolos és gúnyos kifejezéseket is megengedi.

„A legmerészebb álmaimban sem jutott eszembe, hogy bíróság előtt kell állnom, még ha csak tanúként is, egy olyan emberrel szemben, aki annak idején, amikor a párizsi Charlie Hebdo elleni terrorcselekményt elkövették, az internetes blogjában arról írt, hogy bárcsak a párkányi patkányokkal történt volna ez”

– szögezte le.

N. É. kíváncsi volt arra, hogy a háza erkélyéről zúgó-recsegő zenével vajon hogyan is veszélyeztette az embereket, mint ahogy azt a szerző glosszájában megírta. „Mondjon konkrét személyeket, akik ebbe beleőrültek!” – tette hozzá, majd kifejtette: „Közismert, hogy mindig betartottam a decibeleket, hiszen a média is megírta…, és azért hallgattam a zenét, hogy elnyomja a szüntelen kutyaugatást.”

Amikor néhány perc elteltével sikerült visszatérni a tárgyalás fővonalához, a bírónő a záróbeszédek elmondását kérte. N. É. a sajátjában felsorolta azokat az érveket, amelyeket már korábban is, vagyis hogy a Paraméter kiadója a róla szóló újságcikkekben szerinte több alkalommal hazugságokat közölt, jogtalanul tüntette fel a nevét és a képmását, továbbá a házáról készített felvételt, a cikkekkel pedig hozzájárult a negatív közvélekedés kialakulásához vele szemben, aminek egyenes következménye az, hogy felismerik őt Párkányon kívül is, nem tud ingatlanhoz jutni, sem azt bérelni vagy üzleti tevékenységet folytatni.

Az alperes ügyvédje ezzel szemben figyelmeztetett, hogy a Paraméter hírportál cikkeivel semmilyen módon nem sértette meg a becsületét, ugyanis a róla alkotott negatív közvélemény már a megjelent cikkek előtt kialakult.

„A média fokozott érdeklődéséért elsősorban ő maga a felelős. Természetes, hogy ha valaki úgy dönt, hogy csaknem két évtizeden keresztül zaklatni fogja a szomszédait hangos zenével, akkor ez a cselekmény nem kerülheti el a nyilvánosság és a média figyelmét…” – húzta alá.

Emlékeztetett arra is, hogy a felperes élete néhány részletét maga osztotta meg egy nyilvános blogjában, ezáltal teljes mértékben nem kezelhető magánszemélyként, mindemellett „a nyilvánosság előtt olyannyira ismert, hogy az élete motívumaiból színházi előadás készült Spievajúci dom (tkp. Daloló ház) címmel a Szlovák Nemzeti Színházban”.

Kifejtette továbbá, hogy a glossza vagy kommentár műfaja a szerzőnek a lehető legszélesebb körű lehetőséget biztosítja, hogy kifejtse szubjektív nézeteit az aktuális történéssel kapcsolatban, amit az érintett szubjektívan akár negatívként is értelmezhet.

Végeredményben pedig leszögezte, hogy a sérelmezett írások semmilyen módon nem támasztják alá a keresetében foglalt becsületsértést vagy hitelrontást.

Ez utóbbi véleménnyel tudott azonosulni a bírónő is, amikor a záróbeszédek után a felperes keresetét elutasította.

„A felperes nem bizonyította, hogy sérült volna a törvényileg biztosított szabadsága az újságíró által, aki egy glossza műfajában tájékoztatott, amit a karikatúrához hasonlíthatnánk, mely ugyan túlzott, helyenként expresszív kifejezésmódot alkalmaz, de ezek a kifejezések semmilyen módon nem sértik a felperes méltóságát vagy rontanak jó hírnevén, mivel egyszerűen nem olyan módon értelmezendők” – szögezte le a bírónő.

A tárgyalás befejeztével megkérdeztük N. É.-t is arról, mi a véleménye a meghozott döntésről. Így válaszolt: „Annyira rossz a véleményem, hogy nem is mondom el konkrétan. Természetesen fellebbezek, és ha úgy adódik, akkor elmegyek egész az európai emberjogi bíróságig is, mert nézetem szerint az alperes megsértette a jogaimat, nem is akárhogyan…”

Érdeklődtünk még arról is, hogy jelen pillanatban szól-e a zene párkányi házából, mivelhogy a Legfelsőbb Bíróság helyt adott a párkányi önkormányzat által kiadott intézkedésnek a zene beszüntetéséről, ám erre kitérő választ adott. Azt mondta: „Itt a vége…”, majd odébbállt.

(parameter)