Szombaton napfény járja át a szívünk újra.
Ha nem ennek az országnak a kormányfőjéről lenne szó, azt mondanám, hogy csak egy idióta lép fel egy sajtótájékoztatón úgy, ahogy azt múlt hét szerdán Robert Fico tette.
Már Második Erzsike megérkezése előtt arról írt a sajtó, hogy nem nagyon kedveli a halételeket. Erre föl előételként mindjárt lazacot tálaltunk fel neki! Ám lehet, hogy mindez csak rögtönzés volt...
Ha Fico olyan haverságban van az oroszokkal, igazán elintézhetné az ő kapitalistáiknál, hogy nekünk olcsóbban adják a gázt.
A politika egén egy nagy Fico villog s körülötte öt aprócska törpebolygó kering. Ketten úgy-ahogy összehaverkodva, a maradék csak dísz.
Amolyan fád hetet hagytunk legutóbb beleveszni a végtelen téridőbe. De csúcsképviseletünk és a hozzá hasonló politikai némely apróságokkal azért szolgált alattvalóinak.
Mi van, ha a bélpoklos kapitalisták bűnbarlangjaiban az elszenvedett sebeket a mi szlovák kárunkra kezdik el gyógyítgatni? ...legjobb lesz, ha piszkos mancsaikra a Nemzeti Bank és Počiatek yachtminiszter fog felügyelni.
A szlovák-magyar kapcsolatokról elmondta a magáét mindenki, a magyar államfő Sólyomtól kezdve egészen az ismert számkutató Rafael Rafajig és a még ismertebb borovicska szakértő Ján Slotáig.
Dutyiba mész! Elmondható, hogy ez a két kurta mondat képezi teljes rezüméjét ama furcsa korpusz néhányórás ülésezésének, melyet a szakterminológia szerint a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának ismerünk.
Augusztus szeptemberre váltott és ez azt jelenti, hogy a nép iskolaköteles és új ismeretekre éhező része örömmel és nagy buzgalommal ismét megcélozza a művelődési intézményeket.
Augusztus vége könyörtelenül közeledik, ami a lelkileg ép iskolaköteles gyerkőcök túlnyomó többsége számára ama elkerülhetetlen katasztrófát jelzi, hogy vége a szünidőnek és elkezdődik az iskolaév.
Az esztendő nyolcadik hónapjának időnként különös mellékíze, de azt is mondhatnók, már-már bűze van. S ez a mostani, melyet a 2008. esztendőben élünk, éppen ebbe a kategóriába tartozik.
Immár viszonylag régen alapították meg az ébredező szlovák nemzet bárdjai saját népük dicsőségére és gyönyörűségére Turócszentmártonban a Matica slovenskát.
A 2008-as nyár lassan a felénél tart s ez attól a ténytől függetlenül, hogy néhány napon belül a szmog és a kommunizmus által veszélyeztetett Pekingben elkezdődnek a soros nyári olimpiai játékok.
Szedi hát a cókmókját a következő. Ezúttal Mennydörgő Zeusz kormányfő ujjával az életkörnyezetre, konkrétan annak reszortfőnökére, Jaroslav Izákra bökött, s ő lekonyult füllel máris poroszkál el a múltba.
Ej bizony, hol vannak már azok a hősi idők, amikor itt, ebben az aprócska országunkban vagy százhúsz politikai pártunk és mozgalmunk volt!
Hogy a mi szlovák koronácskánk földi napjai immár végérvényesen meg vannak számlálva, már régebben tudjuk.
Befejeződött a tanév és átzúgtak fölöttünk a viharok. A légköriek is, amelyek múlt szerdán fákat csavartak ki és háztetőket szaggattak le, és azok is, amelyek a link utódok év végi bizonyítványaival alaposan felkorbácsolták a szülői kedélyeket. És elzengett a sárga lappal megintett fináncminiszter, Počiatek feje fölötti mini vihar is. Hiábavaló volt a visszahívási igyekezet, mondhatja az ellenzék.
Nem kizárt, hogy elkezdődött a végső visszaszámlálás a Fico-kabinet újabb miniszterének startja előtt, másként mondva, elérkezett Počiatek (miniszteri) végének kezdete. Mondjuk ki egyenesen, amennyiben a startrámpáról mégiscsak keringési pályára lövik, arról csakis és egyedül ő maga tehet.
Észre sem vettük, máris mögöttünk van Robert Fico első kormányának első félideje. A mérkőzés félidejében az a szokás, hogy az edző az öltözőben a csapata elé áll, értékeli a teljesítményeket, egyeseket megdicsér, másokat elmarasztal, esetleg lecserél, és meghatározza a taktikát a második játékrészre. Nem állt a dologhoz másképpen a játékosedző Fico kapitány sem.
Amikor egy héttel ezelőtt így kedd reggel felébredtem, leszámítva a vérnyomásgondjaimat s tagadhatatlan tényt, hogy az utolsóelőtti hónapra még nincs befizetve a Szociális Biztosítót illető havi járulékom a krónikusan huzatos pénztárcám okán, egészében véve jól hangulatban voltam. Nem kellett sehova sietnem, a Csallóköz – Žitný ostrov legújabb száma szerencsésen megjelent, a szerkesztőségi értekezlet csak fél tízkor kezdődik, az időjárás remek, hát nem világi így élnem?
Úgy hozta hát, hogy kimúlása előtt több mint fél évvel páratlan vágtába kezdett a mi kedvenc nemzeti fizetőeszközünk. A majdani elhunyt szilajul rugdal maga körül szüntelenül, s az európai csodával szemben lassan már nem mindennap, hanem minden tíz percben döntögeti a rekordot lefelé, és csak szilárdul, szilárdul, mintha rá nem is vonatkozna a globális felmelegedés.
Valamikor a második évezred utolsó százada 60-as és 70-es éveinek fordulóján Angliában egy felejthetetlen sorozatot forgattak, melynek főhősei a magándetektív párost alkotó, Jeff Randall és Marty Hopkirk voltak. Manapság amolyan kultikus filmnek neveznénk és azon túl, hogy ragyogó volt, valamilyen titokzatos okból felkerült az akkori csehszlovák szocialista televízió fekete-fehér képernyőire is.
A mi nemzeti büszkeségünket nehéz csapás érte. Még ha a szlovák hokisok nem is annak ambíciójával utaztak a Nagy Pocsolyán túlra, hogy az aranyérmekért küzdjenek, azt azonban mégsem vártuk, hogy az elit mezőnyben csak csúful megtépázva tartják bent magukat. A csapatunk ereje, jobban mondva, gyengesége főleg a Németország elleni összecsapáson és a Szlovéniával vívott utolsó kiesési meccsen mutatkozott meg, de szerencsére már túl vagyunk rajta.
A megszabott májusi terminusban bizonyos fontos, eurobürokratikus jellegű intézményektől megkaptuk az arra vonatkozó elismervényt, hogy Szlovákia képes, legalábbis ami a döntő gazdasági feltételeket illeti, elfogadni a közös európai pénznemet. (A Tátra alji és a Duna menti nép mentális kritériumairól nem esik benne szó.) Úgyhogy, ha semmi rendkívüli nem történik, 2009. január elsejétől nyugodtan elfelejthetjük az Sk-t és tölthetjük a bukszánkat euróval akkor is, ha nem készülünk éppen eurókülföldre.
A parlamentben feltűnt nekünk egy új, ám a kormányrúdnál állók számára távolról sem szokatlan kezdeményezés. Az SNS négy képviselője – beleértve tisztelt pártfőnöküket is – javaslatot tett rá, hogy törvénnyel szüntessék meg a NEI-t, vagyis a Nemzeti Emlékezet Intézetét. Mert állítólag nem teljesíti a küldetését.
Szombaton napfény járja át a szívünk újra.
Érvényesség: 2024. március 14-31.
És már Oroszországa szállították az elfogott gyanúsítottak családtagjait.
"Fényes repülő tárgy haladt át a Duna felett".
Hol ököllel, hol lábbal.