A 130 km/órás megengedett maximális sebességet 82 km/órával lépte túl.
Valamikor régen, talán negyed évszázadnál több is eltelt azóta, amikor egy napon (talán szép napon, de erre már nem emlékszem) elhatároztam, hogy nem fogok hazudni. Elvből. Nem állíthatom, hogy erre a lépésre valamiféle nemes szándék vezetett, inkább gyakorlati megfontolás. A hazudozó ember (Homo sapiens deludis) az életkora előrehaladtával hajlamos lesz a feledékenységre s aztán megesik, hogy olykor nem tudja, mikor, kinek, mit hazudott, amiből végső soron elég kellemetlen bonyodalom keletkezhet.
Az elmúlt napokban a médiában elsődlegesen a múlt rezonált. A régebbi és közelebbi egyaránt. Az előbbiből napvilágra került az az információ, hogy valamikor régen, amikor Ján Slota még nem volt egy bizonyos kormánypárt főnöke és Szlovákia második legszavahihetőbb politikusa, hanem csak egy közönséges Janko Slota, az Ausztriában kifosztott gépkocsik mellett állítólag hazai földön is tette a dolgát. Az egykori Štb. dokumentumaiban szó esik valamiféle hentesüzletbe vagy konfekcióboltba történt betöréséről.
Még ha a mi politikai esztrádunkban mindjárt a kezdetektől sosem volt híja a vidámságnak, a múlt heti előadás a parlament mostani ciklusában a legsikerültebbek közé tartozott. Első fogásként a kormánykoalíció a tehetséges szakács, Maďarič által kisütött sajtótörvényt tálalta fel, ami mögött, persze, a főszakács Fico receptúráját kell tudni.
Az elnöki választásokig még valamivel több, mint egy év van hátra és ez a gyakorlatban azt jelenti, legfőbb ideje, hogy lassan hízni kezdjen azok listája, akiket érdekelne ennek a méltóságteljes tisztségnek a betöltése. Noha a Grassalkovich-palotában maradás ebbéli szándékát a jelenlegi elnök bátyó, Gašparovič már régebben kinyilvánította és múlt hét óta tudjuk, hogy a jelenlegi ellenzék közös színeiben az államfői posztra Iveta Radičová fog pályázni.
A törvényalkotó tevékenység a szlovák parlamentben sokban a kérődzők emésztési folyamatára emlékeztet. Miként az minden átlagosan művelt ember számára ismert, az állatvilágnak ez a típusa, melyet a mi végeinken mindenekelőtt a szarvasmarha képvisel, összetett gyomorral bír. A táplálék-befogadás első pontjában a marhácska pofájába veszi az eleséget és lenyeli, miáltal az könnyedén lecsúszik a bendőjébe, ahol részben megemésztődik.
A múlt hét amolyan felemás volt. Asztronómiai szempontból csütörtök 6. órája 48. percéig tartott a csillagászati tél, azóta nyakunkon a tavasz. Politikai aspektusból pedig egyforma arányban hívták fel magukra úgy az ellenzékiek, mint a koalíciósok. Megjegyzendő viszont, hogy címszerepben gyakorlatilag senki sem villogott, de mellékszerepben szinte mindenki.
A lázadás, melyet a volt kétszeres Mikikormányfő ellen a politikai naivisták csoportocskája az SDKÚ-DS pozsonyi helyőrségéből szított, kemény és kíméletlen módon elfojtatott. A lázadókról rövidített eljárással ítélkeztek, hogy aztán – lehetséges követőik elrettentésére – nyomban fellógassák őket a Kék a jó nevű vezérhajó árbocára. És, mondjuk ki őszintén, teljesen jogosan.
Már régen megfigyeltük, hogy „ennek” a kormánynak van néhány prioritása, melyek minden többinél előbbrevalóak. Ha a szocialista típusú szociális állam építését és az újságírói állomány dehonesztálását nem is számítjuk ide, minden kétséget kizáróan ezek közé tartozik az euró jövő évtől való bevezetése, az autósztrádák építése és a Szociális Biztosító.
Loptak Mečiar alatt, loptak Dzurinda alatt és hát Fico alatt sem lopnak egy szemernyivel sem kevesebbet. Ez a rablás, úgymond, a mi nemzeti sportunk és ha megválasztanánk a világegyetem legjelentősebb szlovákját, a legkevésbé sem kételkedem benne, hogy a Top 10-be minden gond nélkül bejutna az első szlovák szocialista (a jövőben akár a Smer tiszteletbeli elnöke, in memoriam), a lókötő zsivány, Jurko Jánošík.
A szlovák politikai teátrum, és főleg annak parlamenti színtere a saját homokozó (értsd államocska) létezése óta számos figyelemreméltó specifikumot hozott létre. Víťazoslav Moric, a hazai politika egyik elenyészett bárdja szavaival mondva: "Szlovákiában ez már csak így van!"
Általánosságban és kertelés, de arra való tekintet nélkül is, hogy a Ficország 2008 nevű guberniumban létezik avagy nem létezik új sajtótörvény – elmondható, hogy az állam mint intézmény, parazita. Mindegyik, nemcsak a miénk.
Nem vagyunk az egyedüli ország, amelyben a politikusok és huncutságaik nemegyszer sírógörcsökkel és fogcsikorgatással vegyes röhejáradatokat váltanak ki, esetleg ezek "felismerhető pótlékait", hogy szakszerűbben foglamazzunk.
Hát ezzel a mi rémes parlamentünkkel már sok mindent átéltünk, de ilyen balhé itt talán még nem volt. Eleddig nem tapasztalt dolog történt II. Jánošík uralkodási érájában: az ellenzék előlépett illegalitásából, s a farok megcsóválta a kutyát.
Az elmúlt hét a hazai nyilvános horgászvizeken hozott néhány eseményt, amelyek ugyan nem rengették meg a világot, de ennek ellenére biztos méltó helyet találnak maguknak az előkészületben levő Kis Szlovákia nagy története című enciklopédiában, fejezet 2008, bekezdés Január.
A szlovák tisztelt ház főnöke este hét órára csődítette össze rendkívüli ülésre az ő parlamenti nyáját, amivel a csorda kisebb részénél felháborodott bőgést váltott ki.
Ülésezett a népszerű Robert Ficošík kapitány betyárbandája, s ez mindig azt jelenti, hogy a súlyosan megsarcolt szlovák jobbágynép számára bizonyára nem egy ok adatik az örömteli ujjongásra és kurjongatásra.
Az óév befejeződött s az új elkezdődött, annak rendje és módja szerint. A 007-es év utolsó estjén a honpolgárok összeverődtek a tereken, szórakozóhelyeken vagy csupán otthonuk falai között, s így köszöntötték az ószláv szokás szerint a 2008-as sorszámú esztendőt.
Amikor -- még a második és harmadik évezred fordulója előtt -- elhagyta Második Számú szülőpártját az SDĽ nem is annyira mellőzött és jelentéktelen, mit inkább ambiciózus és sértődött politikusa, Robert Fico és megalapította a Smer pártot, hozományul a "Harmadik út" vízióját adta neki.
A szlovák kormánykoalíció már néhány nappal a "kommunikációban történt kisebb zavar" után ismét lelkes egyetértésben húzta a közös szekeret, ennek ellenére a fő Iránymutató hagyta egybekötni a jövő évi költségvetés megszavazását a kormány iránti bizalmi szavazással. S a nyilvánosság előtt még nyugodtan pöffeszkedett is, hogy ez az alkotmányos intézmény első ízben van kihasználva Szlovákia történetében.
Az elmúlt hét a hazai politikai színtéren még annál is komikusabbra sikeredett, mint azt az átlagon felüli fantáziával és tehetséggel vagy egyenest a jövőbelátás képességével megáldott humoristák is felétételezhették. A koalíciós válság visszaesett görbéje váratlanul olyan rapídan kezdett emelkedni, mint a kőolaj világpiaci ára, végül azonban minden jóra fordult.
A kormánykoalíciót úgy meglegyintette a turbulencia, mint mikor egy személyszállító repülőgép viharba kerül. Az utasok megszeppentek, de az az igazság, hogy a speciális kormánygépet az égzengésbe szándékosan maga az első pilóta, Fico irányította bele.
Csaknem másfél év kellett hozzá, hogy "ennek" a kormánykoalíciónak két csúcsembere tényleg alaposan egymás hajába kapjon és a médián keresztül ostorozza egymást izmos dumákkal.
Ami az életkort illeti, a mi Nemzeti Tanácsunk az angol Parlamenttel, a francia Konventtel vagy az amerikai Kongresszussal összehasonlítva mégcsak amolyan csecsemő, ám ez nem jelenti azt, hogy egészében vagy alkotó elemeiben úgy kelljen viselkednie, mint egy karonülőnek.
Nemrég a mi álmos kisvárosunkban vizitelt a cseh Aleš cirkusz, s én nosztalgiával gondoltam vissza a régen elmúlt időkre. Amikor még az iskolaköteles gyerkőcök közé tartoztunk, s egy cirkusz érkezése nagy eseménynek számított.
Ha valaki azt képzeli, hogy a magán egészségbiztosítók nyereségének államosításával meggyógyul akárcsak egy is a szlovák egészségügy rengeteg betegségéből, akkor az illető egy totális tökfej, Fico, vagy valaki abból a népes körből, amely a szlovák kormány aktuális elnöke bizonyos testnyílásának nyalogatásában érdekelt.
A 130 km/órás megengedett maximális sebességet 82 km/órával lépte túl.
Az izgalmakat a harmadik helyért megvívott csata "szolgáltatta" a hajrában.
Mindenki megtalálhatta azt, akit utál, és akiről, íme, kiderült a teljes utálatossága.
A kelet-ázsiai ország az elmúlt két évben jelentősen fokozta rakétakísérleteit.
Mindez többek között a parlamenti képviselőkre, kormánytagokra, az államfőre is vonatkozik