Az orvosok felfedték a legvalószínűbb elméletet arról, hogyan kerülhetett oda a rovar.
Ugyancsak helyesen járt el Robert Fico, amikor úgy döntött, nem kívánja idehaza tölteni a rendszerváltás huszadik évfordulóját.
A Jobbik előretörése miatti felelősséget a magyar jobb- és baloldal rendre egymásra hárítgatja.
Marek Maďarič részt vett egy konferencián, ahol a szlovák soviniszta-nacionalista-antiszemita csürhe „elitje” vitatkozott a szlovák-magyar kapcsolatokról.
Vajon képes Orbán Viktor valóban csodát tenni? Nem, nem gazdasági csodáról lenne szó, hanem arról, képes-e azt meglépni, hogy befejezi végre a 2002 óta folytatott kampányolást.
Magyarországon manapság nem „menő” a szegénységről beszélni, mert sokkal menőbb álproblémákkal foglalkozni, nemzetiségi viszályokat szítani, kötetlenül hazafiaskodni.
Semmi nem szabadna hogy meglepő legyen egy olyan embertől, aki szerint a Tótmegyer helységnév sérti a szlovákságot öntudatában.
Ficóék nem részegen fetrengve uszítanak a magyarok ellen, hanem csak úgy szőrmentén, majdnem összhangban az európai normákkal.
Sokat elemezgették a napokban a vasárnapi tévévitákat a kormány és az ellenzéki magyar pártok képviselői között. Pedig amit láthattunk, azon nincs sok elemeznivaló.
Véget értek a nyári kánikulák, jöhet a melegháború. Meg a körülötte dúló tragikomikus cirkusz.
Ha nem tudunk az alkotmánnyal bánni, csak tákolmány, és legfőképp azokat szolgálja, akik minden lehetséges alkalmat kihasználva visszaélnek vele…
Sajnos, a molotovkoktél-hajítás nevében első pillantásra nem igazán mutat tiszta szittya gyökereket...
A szlovákiai magyarok kifejezetten kompetensek a „cigánykérdés” körül az utóbbi időben Szlovákiában kibontakozott vitában.
Egyre kiábrándítóbb az a cirkusz, ami Sólyom László rendszeres Kárpát-medencei utazgatásai körül zajlik.
Aki követi a szlovákiai közéleti fejleményeket, könnyen olyan benyomást szerezhet, hogy Szlovákiának egyetlen szomszédja van csak: Magyarország.
A „Ki a nagyobb rasszista?” című, mára Szlovákia-szerte közkedveltté vált vetélkedő a kilencvenes évek boldog békekorszakában elég egyhangú játékként indult.
Vona Gábor nyilván ugyanarra a pozícióra pályázik, ami Ján Slota helyét hosszú évekre bebiztosította a szlovák politikai elitben: az egyenes ember, a faszagyerek pozíciójára.
A szlovákiai magyarok arra sem képesek, hogy állva kibírjanak két és fél órát, nekik nem elég, hogy mindent a szájukba kell rágni, nem, őket szépen le kell ültetni a tisztességes valagukra.
Száz százalékkal növekedett nemrégiben a választék szlovákiai magyar pártokból, ami azért nagy eredmény egy ilyen ínséges időszakban.
Nem tudom, hogy Stanislav Becík jó földművelésügyi miniszter-e. Igazából szinte hallani sem lehetett róla egészen addig, míg nem kezdett ebbe a bizarr lovas kocsis körutazásba Dél-Szlovákiában.
Még a borotvált fejű, őrjöngve gyűlölködő, üresfejű neonácik is könnyebben békülnek, mint a parlamentben ülő, törvényalkotó, jólfésült hasonmásaik???
Az újságíró kérdései néha jobban csípnek a legvadabb szúnyogoknál is – Robert Fico tudja ezt, de képtelen megbékélni vele.
Ahogy ott ült a nyelvtörvényt elítélő magyar parlamenti nyilatkozat ürügyén összehívott rendkívüli sajtótájékoztatóján, egy feldühödött véreb benyomását keltette, akit egyfolytában uszítanak a kerítés túlsó oldaláról.
A Jobbik nem barátkozni ment Brüsszelbe, a Jobbik hirdetni ment: egyenruhadivatot és igazságot.
Nem is számíthatunk javulásra, amíg Kaliňák pofátlanul kimagyaráz mindent, a maga javára forgat ki minden állítást, és képtelen szofizmussal száll szembe a józan ésszel.
Robert Fico hozott néhány súlyos áldozatot, amikor 2006-ban összeállította a kormányát: kiengedte ketrecéből a Szlovák Nemzeti Párt vadkutyáit, és rehabilitálta Vladimír Mečiart.
Az orvosok felfedték a legvalószínűbb elméletet arról, hogyan kerülhetett oda a rovar.
A kutyakereskedőt letartóztatták, a hozzátartozói nem tudnak gondoskodni az állatokról.
Az áldozatot súlyos sérülésekkel szállították kórházba.
Már évek óta vita tárgyát képezi a vasárnapi boltzár bevezetése.
Kiderült, mikortól kezdik kifizetni.