A nyertes műveket az Eurodram nemzetközi hálózatában fordításra és bemutatásra javasolják
A magyar választók túlnyomó része – az elit negyedszázados butító munkájának eredményeként – a liberalizmus fogalmával sincs tisztában, ezért a liberális rendszert eleve rossznak tartja.
Kertész Imre szerint „a társadalom” nálunk „nem nézett szembe a holokauszttal”, ellentétben a németekkel, akik mintaképeink lehetnének.
A miniszterelnök úr meglebegteti, esetleg majd vissza kell szereznünk a függetlenséget. Nyilván nem az oroszokra gondolt, hiszen ha így gondolná, nem adósította volna el az országot suttyomban évtizedekre egy háborús kedvű és gazdaságilag hanyatló hatalomnak.
A középosztály felelősségénél tartottunk.
Eltelt harmad évszázad, és sok szempontból nem hogy fejlődés nincs, de még rosszabb a helyzet...
Kevesen tudják (pontosabban: kevesen hajlandók elhinni), hogy Kádár 1956. november 4-én ott szerette volna folytatni, ahol október 31-én abbahagyta.
Ugyanúgy kudarcra ítélt utópia, mint a szigorú szovjet modell. Sem a szegénységet nem sikerült enyhíteni, sem a valóságos gazdasági növekedést elindítani, sem a társadalmi békét megvalósítani.
Mindenkinek hasznára válna, ha a sérelmek felhánytorgatása és az ellenfél szidalmazása helyett mindenki magába nézne: mit csinált, milyen állapotban volt ő vagy családja az 1980-as években.
A kis magántulajdon és magánmunka révén való gyarapodásnak az államosított gazdaság a megbízható bázisa, szolgáltató gépezete.
Ennek a történetnek a valóságban Horn Gyula volt a főszereplője. Megemlékezett erről a saját pártja vagy bármely demokratikusnak mondott ellenzéki párt a „magyar szabadság napja” alkalmából? Nem. Ki volt, az, aki ez alkalomból elismerte Horn Gyula érdemeit? Orbán Viktor.
Közeledik Nagy Imre és társai ünnepélyes újratemetésének 25. évfordulója, és publicisták, történészek, politikusok nyilván sokszor el fogják ismételni azt a dogmát, miszerint 1989. június 16-án bukott meg (végleg) a Kádár-rendszer.
Ott tartottunk, hogy a Kádár-kori életszínvonal-emelkedésnek Trianon után több mint fél évszázaddal fontos része volt abban, hogy a magyar nacionalizmus egy időre egészségesebbé vált, sérelmi és paranoid jegyei visszaszorultak.
Ekkor jutott a politizáló átlagember a legközelebb Trianon lelki feldolgozásához: „Csehek, románok, ti megtapostatok, de most nekünk a jobb, úgy kell nektek.”
A leleplezett titkos ügynökök forgalomból való kikapcsolását eleve nem hosszas büntetőjogi eljárással, hanem operatív, titkosszolgálati eszközökkel szokták elvégezni (az oroszok például a polóniumot kedvelik).
A kérdés az, hogy a Trianon-központú magyar nacionalizmus hogyan mentődött át az ezredfordulóra. Hogyan lehetett a tabusítás negyven éve után mára a legerősebb ideológia?
Az előző rész tartalmából: A magyar demokrácia nem 2014-ben és nem is 2010-ben roppant meg.
A rendszerváltásról mennyire nem veszi tudomásul senki: hungarikum, egyedi, hazai találmány.
A kérdés tehát az volt, hogy miért nem látta senki Orbán kötcsei beszéde után, hogy a magyar többpárti, képviseleti, liberális demokráciának vége, annyi, lőttek.
A világtörténelem legbutább és legaljasabb országos népszavazását rendjén valónak találta az Alkotmánybíróság, és tökéletesen demokratikusnak tartották még azok a pártok is, amelyek ellen irányult.
Azzal feltevésemmel, hogy a magyar politikai osztály morálisan és szellemileg, összességében nem rosszabb minőségű a lengyelnél Lepperestül vagy a szlováknál Slotástul, le kellett számolnom.
Még mindig 2006–2008-ban vagyunk, az őszödi beszéd és a világválság közötti időszakban. Most omlik össze a kezdettől gyenge magyar képviseleti demokrácia, és nincs senki, aki megvédje, nem hogy megjavítsa.
2006 őszén, amikor az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után a budapesti Parlament tövében heteken át szüntelenül folyt a vadkempinges tüntetés, idegesíteni kezdett egy hazugság.
A Fidesz a listás szavazatok 45%-ával megszerezte a parlamenti mandátumok kétharmadát. Ez a mandátumfölény igazságtalan, aránytalan, nem legitim.
A magyar kivételességtudat jegyében vezette a Fidesz az országot idáig. Talán jobb volna ellenzékben is leszokni az önelégült kivételességtudatról, hogy ne kerüljünk végleg kivételes pácba.
Baráti és ismeretségi körömben heves viták folynak arról, hogy kire érdemes szavazni a hét végi magyar választásokon, ha senkire sem érdemes.
A nyertes műveket az Eurodram nemzetközi hálózatában fordításra és bemutatásra javasolják
Szélsőséges hittételektől meg kopácsolástól hangos a nagypéntek a Fülöp-szigeteken.
Ha átmegy a törvénymódosítás, 500 méteren belül a településektől kilőhetnék a medvéket.
Puff neki, és mindenki másnak, aki méltányosságot vár az ún. világszervezettől.
A magyar és a szlovák vasúttársaság vezetője találkozott.