Már tavaly kérvényezhette volna feltételes szabadlábra helyezését.
Ne csodálkozzék, hogy beleszólok vitájukba. Legalább annyi jogom van hozzá, mint Önnek ahhoz, hogy a magyar állam képviseletében Barak Lászlóval, egy magáncég által üzemeltetett hírportál publicistájával szemben megvédjen egy harmadik személyt, nevezetesen Kövér László magyar állampolgárt.
A történészek tudtommal még nem elemezték kellő mélységben a párthülyék és szakemberek közötti munkamegosztást, amely a Kádár-rendszer egyik legfeltűnőbb sajátossága volt.
Orbánék nem használták ki a Radičová-epizódot, Ficóval szemben pedig fegyvertelenek lesznek.
Az, hogy Magyarországnak kvázi lőttek, az elfogulatlan szemlélőnek rég nyilvánvaló, és nem, nem Orbán meg egy Fidesz nevű, kétharmadosan viselkedő parlamenti párt miatt, hanem egy sok évtizedes lélek(ön)mérgezés miatt.
Azt, hogy miket beszél Magyarország legerősebb és legfontosabb szövetségesének a külügyminisztere, hogy a magyar kormány által roppant demokratikusnak hirdetett alkotmányos rendszert lecicomázza, éspedig részletesen, nem ördöngösség azonnal tudni...
Az izomból visszatámadó, sértett, kurucos fölény („Jöjjön csak ide az a Napóleon, majd jól fejbe csapjuk a dohányzacskónkkal”, az Európai Bizottság kioktatása uniós jogból) viszont igazi ungárise specialitét.
Ne bácsizzuk. Isten éltesse Göncz Árpádot!
Magyarország egyrészt arra az oldalra állt át, amelyik 1977-ben számon kérte az emberi jogok tiszteletben tartását, másrészt különféle szervezetekben extra kötelezettségeket vállalt olyan előnyökért cserébe, amelyekkel kormányai képtelenek élni. Emiatt most az Uniót, az IMF-et, Amerikát szidják a Pravda 1977-es érveivel.
Olyan pártot, amelyik 2005 (sőt, 2002 óta) tökéletesíti a tömeg utcai használatának eszközeit, nem lehet ugyanezen a színvonalon, az utcán, jelszavasdiban legyőzni.
Az Európai Parlamenttől Orbán Viktor szabad kezet kapott az ország tönkretételének folytatására. Nem mintha az Európai Parlamentnek bármi komoly lehetősége volna rá, hogy megakadályozza egy tagország tönkretételét (a Bizottságnak már több).
Orbán Viktor távozása – legalábbis a miniszterelnöki posztról – az utóbbi napokban ugyanolyan közeli lehetőséggé vált, mint az államcsőd.
Soha olyan szép nem volt Budapesten a karácsonyi kivilágítás, mint az idén. Mintha a város még egyszer, utoljára beleadna apait-anyait, mielőtt jön a sötétség. Na, BÚÉK, jóccakát.
Tegnap a regnáló magyar politikai elit a „keresztény-nemzeti gondolat” (ókonzervatív, beszűkült nacionalizmus) jegyében, Európa ellenében törvényhozási puccsot hajtott végre.
Nem tűnt fel nekik, hogy Brüsszelben a minimálisra korlátozzák a kapcsolatokat a magyar kormánnyal, és hogy az igazán fontos szereplők ránk se bagóznak.
Magyarországnak nincs külügyminisztere sem. Ha volna valaki, aki felügyel Magyarország nemzetközi kapcsolataira, akkor visszatartaná a budapesti kormányzatot a katasztrófába rohanástól.
Vannak még pisla fények a belső-ázsiai éjszakában. A magyar kormány visszavonta egy határozatát, nem is akármilyet.
Most, amikor bekövetkezett, ami várható volt, és leminősítették a magyar államkötvényeket, ne feledkezzünk meg egy másik bóvlivá minősítésről...
Eltelt tehát másfél év az IMF elüldözésétől az IMF visszahívásáig. Adtunk másfél évet az ördögnek.
Milyen megnyugvás lenne, ha Tarlóst sikerülne lemondatni vagy törvényhozási eszközökkel politikailag összezsugorítani.
Egy erővel konzervatív irányba nyomott országban természetes, hogy az igazságérzet balra, tiltott irányba lázad. Főleg ott, ahol erősek a rebellis, protestáns hagyományok.
Néha eltűnődöm azon, volt-e már olyan a világtörténelemben, hogy egy nemzet uralkodó politikai kasztja önként és dalolva, testületileg a végsőkig lebutítja magát, minden külső beavatkozás nélkül.
Nem ismerhetné el egyszer az életben a magyar politikai kaszt, hogy ebben a nemzetben, bármely nemzetben létezhetnek a politikusoknál nagyobb emberek?
Ahol a magas posztra való kinevezésnek a (vélt) szakértelmen kívül a gyávaság (illetve annak oka, a zsarolhatóság) is feltétele, ott minden garantáltan elromlik.
Palikot, Schwarzenberg, Sulík. Nagyon különböző emberek, nagyon különböző politikusok. Egy a közös bennük: Magyarországon egyik sem vinné semmire.
Szombaton megalakult a Magyar Szolidaritás Mozgalom, az 1980-ban alapított lengyel Szolidaritás mintájára. Örüljünk-e neki?
Már tavaly kérvényezhette volna feltételes szabadlábra helyezését.
De az F-16-os vadászgépeket az orosz erők szépen le fogják lőni.
Nem vett részt a bíróság szerdai tárgyalásán.
A tanítás április 3-án, szerdán folytatódik.
A második fordulóban sok múlik majd azon, kire voksolnak a magyarok.