Ez az első alkalom, hogy a szigetország jelöltjét választották meg a testület elnökének.
A képviseleti demokrácia kamuvá, bohózattá vált, és Sólyomnak az utóda is olyan ember lett, akinek a diktatúrában kezdődött politikai karrierje a legcsekélyebb törés nélkül folytatódott a rendszerváltás után.
A cefretermelők jól fekszenek, a kritikusok nem. És meghal a sajtó szabadsága, pedig a pálinkaszabadságnál jobban szolgálná a közt.
Amilyen örvendetes, hogy az Országházban komolyan beszélnek Trianonról, olyan nyomasztó, hogy az évfordulójából ünnepet fabrikálnak.
Túl kellene jutni a „szimbolikus” politizáláson az agyas politizálásig, ami a tökösnek meg a töketlennek egyformán ellentéte.
Igen, így kell ezt csinálni. Kisöcsizzük le Budapestről a szlovákokat, majd köszörüljük nyelvünket az állítólagos kisebbrendűségi komplexusukon.
A Heti Válasznak adott interjúban Semjén Zsolt miniszterelnökhelyettes-jelölt kissé átértelmezte a diplomácia fogalmát és feladatát.
Van egy belföldieknek szóló Fidesz és Orbán Viktor, meg egy politikai turistáknak, kiváltképp az Európai Néppártnak szóló.
Rossz helyzetfelmérés, az „ellenfél” alá- és túlbecsülése, hátsó szándékok keresése rossz helyen, a valódi hibák, vétkek és cselek föl nem ismerése – általános politikusbetegség mifelénk.
Kaczynskit nevezhetjük akár nacionalistának is, de a nemzeti mítosznál többre tartotta az igazságot.
Csoóri Sándor erős befolyásának idején az alakulgató szlovákiai magyar pártok közül a szlovákiai Nagy Magyar Ember, Duray Miklós Együttélésére bízta a Magyarországról érkező támogatás elosztását.
Azok a kisebbségi magyarok, akik a nemzeti összetartozás erős érzésétől hajtva ragaszkodnának az „állampolgári jellegű” viszonyhoz az anyaországgal, most már egyáltalán nem biztos, hogy a Fideszt támogatnák.
Az általános választójog nem biztosíték az önkényuralom ellen. Az önálló törvényhozás, a bírói függetlenség és a sajtószabadság igen.
A Kádár-korszakban meggyökeresedett européer önbizalom kiválóan harmonizál a kommersz nacionalizmussal, a kultúrfölény-tudat maradványaival.
A rendszerváltás utáni kormányok a múltban élnek, sehogy sem tudják megszokni a gondolatot, hogy a kisebbségi magyarság ügye többé nem Budapest és Pozsony vagy Budapest és Bukarest kétoldalú ügye.
„Gyűlölöm az államot, tessék az államnak eltartani engem” - szól a népszerű jelszó, és: „Aki ebben az országban kiváló lett, az csalt, rabolt, gyilkolt, és hordja el magát: ez az én hazám, nem az övék!”
Ugyanaz a bíróság, amelyik a törvényes lehetőségen túl intézkedik az egyenruhában masírozó Gárda betiltásáról, külön kitér arra, hogy a gárdistáknak igenis szabad egyenruhában masírozni...
A Magyar Köztársaság pillanatnyilag politikai szakadék felé tart. Ahhoz, hogy ne masírozzon egyenest bele, jó volna, ha legalább tisztában lenne saját keletkezésével.
Attól, hogy egy picit most tisztábban látunk, a hazugság nagy magyar konszenzusa él és virul.
Sólyom László köztársasági elnököt is az Országgyűlés fedőnevű „senkise” választotta meg homályos körülmények között, ráadásul annak is csak a kisebbsége.
Lett az idén népi-nemzeti-határontúli Pulitzer-emlékdíjas is. A tájékozatlanság és taktikázás ezen elegyét hívják nálunk kiegyensúlyozottságnak.
Az utóbbi húsz év legnépszerűtlenebb politikusát egy aprócska párt, a közvélemény-kutatások szerint a parlamenti küszöb alatt maradó MDF jelölte listájának az élére.
A magyar alkotmányos rend egyfelől azon a franciás liberális ember- és polgárjogi doktrínán alapul, hogy semmiféle különbség nem tehető az állampolgárok között etnikai, „faji”, vallási alapon.
Ez az első alkalom, hogy a szigetország jelöltjét választották meg a testület elnökének.
Vannak, akik atomfizikust vetnek be, Forróék meg egy átlagos fideszest parodizáló ripacsot
A portugál hatóságok szerint a kábítószert több európai országban kívánták értékesíteni.
A nemzetközi sajtóban már május elején hírt adtak az argentin játékos távozásáról.
A fiatal énekesnő nem szégyenlősködött.