Az FC Barcelona kiélezett mérkőzést vívott a vendég FC Portóval.
Eszem ágában sincs túllihegni azt, ami tegnap kora este a pozsonyi törvényhozásban történt. Mégis úgy gondolom, megér egy misét Berényi József szerda délutáni parlamenti sikere.
Nagyot téved, aki azt hiszi, hogy a szlovák-magyar politikai kapcsolatok Robert Fico kormányra kerülése után hidegültek el. Azóta csak tovább romlottak, ám Mikuláš Dzurinda regnálása idején sem voltak felhőtlenek.
Pénteken kaptam meg azt az értesítőt, amely szerint a Magyar Koalíció Pártja hétfőn sajtóértekezletet tart. Bravó, villant fel bennem a meghívóra pillantva: igazán rugalmas az MKP vezérkara!
A pozsonyi kormányfő ismét igazat adott azoknak a hazai és külföldi elemzőknek, akik szerint Szlovákia nagy mázlija , hogy a jelenlegi miniszterelnök nem váltotta be a két évvel ezelőtti választási igéreteit és fenyegetéseit.
Én kifejezetten örültem annak, hogy nem Kóka Jánost, hanem Fodor Gábort választották meg a Szabad Demokraták Szövetségének élére.
Vagy négy éve készítettem interjút a Szlovák Nemzeti Párt elnökével. Akkor még zsolnai polgármester is volt. Munkahelyén, a patinás és szépen felújított városháza folyosóján hatalmas festményre figyeltem fel, amely a szlovák nemzet dicső fiai címet viselte.
Jelentős sportesemények előtt mindig eluralkodik rajtam az izgalom és a nosztalgia. Az utóbbit csak azért említem meg, hogy érzékeltessem az ifjú olvasóknak: milyen hétmérföldes léptekkel vágtat a műszaki fejlődés.
Nem akartam hinni a szememnek, aztán meg a fülemnek, amikor Szász Jenő vasárnap éjjeli nyilatkozatát olvastam, majd később a hangfelvételt is előkerestem az interneten. „Győzött az MPP, mert az erdélyi magyar egypártrendszer ellenében megteremtette a választás lehetőségét! – hörögte, majd ugyanilyen rezzenéstelen arccal hozzátette: „Székelyföldön azért nem mentek el sokan szavazni, mert nem mertek az MPP-re voksolni“.
Elég régen tudjuk, tapasztaljuk, hogy válaszút elé érkezett a Kárpát-medencei kisebbségi magyar politizálás. Azért is, mert ahány utódállam, annyiféle viszálykodás és kérdőjel.
Döbbentem tapasztalja minden ember, aki őszintén és önzetlenül aggódik Magyarországért, hogy odaát még mindig nem ért véget az önpusztító tragédia. Csak váratlanul fordítottak a szereposztáson.
Két napja azon meditálok, vajon miért éri meg a titokzatos szaud-arábiai befektető csoportnak eurómilliókat költeni a Szencre vagy a DAC csapatára.
Portálunk legtöbb látogatója ma a pihenő napját tölti, már csak ezért sem zaklatom őket politikai témával. Meg azért sem, mert szombat délután és este magyar focisikerek születtek, amelyek ezekben a sivár időkben még inkább jelentős eseménynek számítanak.
Nem tudom, mennyiben fontoskodott és mennyire hitt Robert Ficónak Berényi József, amikor kikottyantotta, hogy a kormányfő Csáky Pál és Bugár Béla, valamint az MKP elnökhelyettese előtt keményen szapulta Ján Slotát.
...mondhatjuk sajnos, teljes joggal, miközben azt is hozzátehetjük, hogy a jeges fuvallatok az elmúlt héten felerősödtek.
Pszichiátriai és politiológiai könyvek, tanulmányok sokasága foglalkozik azoknak a politikusoknak az életpályájával, akik miután hatalomra kerültek, paranoiába, vagyis üldözési tébolyba estek, s ennek következtében a legkülönbözőbb összeesküvés-elméletekkel riogatták, fárasztották, majd pedig már csak szórakoztatták a közvéleményt.
Nem is egy könyvet, ennél is több tanulmányt írtak már a Fidesz elnökéről az elmúlt években. Mégis úgy érzem, sokkal tanulságosabb lenne, ha összegyűjtenék és időrendi sorrendbe raknák legfontosabb beszédeit. Még inkább a jelszavait, mert a pártelnök ezekről sem feledkezett meg.
Amikor a számítógépem elé ülök, csaknem negyvennyolc óra telt el Szlovákia egyik legnagyobb szellemi botrányától. Attól a pillanattól, amikor a színjózan Ján Slota lovas bohócnak nevezte királyunkat és Európa egyik, valaha is élt államférfiját, Szent Istvánt. Méghozzá Robert Fico cinkos arckifejezésétől és Vladimír Mečiar hallgatásától kísérve.
Napok óta amolyam magán közvéleménykutatást végzek ismerőseim körében: tudják-e, miért államünnep május nyolcadika? Mire is emlékezünk ezen a napon?
Ezt a minősítést a boldog békeidőkben szokták bekiabálni a felháborítóan rosszul bíráskodó játékvezetőnek és a két partjelzőnek. Akkor, amikor még volt színvonalas magyar foci és némi kulturáltság a lelátókon. Mostanság egyik sincs. A pályákon dilettánsok téblábolnak, a lelátókról erőszak és trágárság sistereg. A fentebb idézett békebeli jelző a szlovákiai ellenzék vezetőinek balfácánkodásai láttán jutott az eszembe. És a szlovákiai demokratikus viszonyok megőrzéséért szurkoló személyként kiáltom oda nekik.
A Magyar Koalíció Pártjának Országos Etikai Bizottsága alaposan elvetette a sulykot, amikor nagy többséggel úgy döntött, hogy kizárásra javasolja Simon Zsoltot.
„Mint Arany Toldijában, a magyarországi televíziózásban is egy, csak egy legény van talpon a vidéken, és őt Friderikusz Sándornak hívják“ – többek között ezekkel a szavakkal köszöntötte Lipovecz Iván neves publicista a Szabad Sajtó-, majd pedig a Bossányi Katalin-díjjal kitüntetett tévés személyiséget.
Cinikusan mosolygott Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának péntek esti sajtótájékoztatóján. Irónikus szavakkal verte vissza a jelenlévő újságírók kérdéseit. Ugyanezt tette a folyosón Bugár Béla is.
A politológia klasszikus szabályai szerint ha egy párt vereséget szenved a választásokon és ellenzékbe kényszerül, akkor tisztújítást kell végrehajtani.
A legfőbb ideje véget vetni a hangzavarnak, s végre tiszta vizet önteni a pohárba a Magyar Koalíció Pártjában kirobbant személyeskedések és botrány kapcsán.
Áll a bál a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Pázmány Péter Alapítvány vezetői között. Látszólag arról zajlik a szócsata és a bejelentett kilakoltatás, hogy folyékony szappanra, iskolai papucsokra vagy tanulmányi versenyekre és egyéb értelmes iskolai rendezvények támogatására fordítsák-e a támogatás jelentős részét.
Az FC Barcelona kiélezett mérkőzést vívott a vendég FC Portóval.
A 2024-es költségvetésben a minimálbér emelésére is elkülönítettek összeget.
Szerinte a külpolitikának érthetőnek és nem zavarónak kell lennie.
Két személyt holtan találtak, két személy pedig szúrt sérüléseket szenvedett.
A római gárda az egész meccsen veszélyesebben játszott a csoportutolsó skót együttesnél.