Mindhárom együttes számára véget ért a héten a nemzetközi kupaidény.
Egyetlen hét alatt talán még sohasem mutatkozott meg olyan kirívóan a Magyar Koalíció Pártja jelenlegi vezetésének dilettantizmusa, mint a mostani során.
Vihart kavart tegnap esti tévényilatkozatával Sólyom László magyar államfő.
Miközben olvastam Duray Miklósnak a Sme internetes holnapján megjelent interjúját, többször csipkedtem magam: vajon valóság-e, amit látok, nem rémkép-e, amely esetleg a mindannnyiunkat kerülgető hőguta következménye.
Borús, hűvös időben az ember csak leül nyáron is esténként a tévé elé. Aztán rendszerint még borongósabb lesz a hangulata, mert hiába a sok csatorna, ha szegényes a választék. Kivéve a tudományos-népszerűsítő adókat és a hírtévéket, de az utóbbiakat jómagam speciel, nap közben kapcsolgatom.
Kezdetben minden világos és döbbenetes volt. A felsővámosi Malina Hedviget csaknem egy éve bántalmazták Nyitrán, mert magyarul beszélt. Nemrég E.Zsanettet megerőszakolták és megszívatták a rendőrök. Az olajmaffia verőlegényei pedig majdnem halálra püfölték és rugdosták Kármán Irén budapesti oknyomozó újságírónőt.
Fején találta a szöget a Hospodárske noviny gazdasági napilap szerkesztőségi kommentárja, amikor Robert Fico egyéves országlásának legfőbb pozitívumaként azt emelte ki, hogy a kabinet szerencsére nem tett semmit. Nem váltotta be korábbi fenyegetéseit, igéreteit sem, s így az előző kormány által életbe léptetett reformok különösebb fennakadás nélkül működnek.
Látszólag messziről kezdem. Öt éve a prágai Bohemians 1905 csapatát súlyos anyagi gondjai miatt kizárták a cseh első ligából, három éve pedig kiesett a második vonalból is. Teljes összeomlás fenyegette a patinás „kengurukat”, ezen kívül mindenféle személyeskedés is bonyolította a helyzetet. Volt olyan időszak, amikor két Bohemians is létezett. Az egyik gyenge, a másik még gyengébb.
Istenuccse, az elmúlt napokban többször jutott eszembe Csáky Pál lévai amatőr színész, aki vagy három évtizeddel ezelőtt a Jókai Napokon tapsra és alélt pihegésre késztette a hölgyeket. Most ugyanő az MKP elnökeként és a szlovákiai magyar párt vezetőségének tagjaként mintha az amerikai ripacsok alig titkolt jelszavát másolná: jót vagy rosszat, csak beszéljenek, tudósítsanak, rikoltozzanak rólam. Rólunk...
Napról napra meggyőződöm arról, hogy kiveszőfélben van az oknyomozó riport a nyomtatott – különösen a hazai magyar – sajtóban. Ezért mind gyakrabban azért barangolok a tévécsatornákon, hogy hátha ott felragyog.
Amikor ezeket a sorokat írom, Ján Slota és Anna Belousová már javában készül arra, hogy ismét jó nagyokat fröcsögjön Malina Hedvigre és alpári stílusukban eregessenek újabb adag ganajlevet az általuk zsigerből utált magyarokra.
Örkény Istvánnak a fenti címben idézett klasszikus mondata jutott az eszembe, amikor reggel elolvastam, hogy a rendőrség eddigi állításával ellentétben nem egy, hanem két személy jelentette fel Malina Hedviget.
Megütköztek a szlovák euroképviselők, miután Bauer Edit Strasbourgban rendkívül tényszerűen előhozta Malina Hedvig ügyét. Pedig a régi, iratlan szabály szerint különösen a politikusoknak illene először tizet számolni, mielőtt nyilatkoznak. A szlovák „euroanyák” (Monika Beňová és Irena Belohorcová) és az ugyancsak felfortyanó férfitársaik is igy tehetettek volna.
az megengedett, ugyebár. Ez a demokrácia egyik fundamentuma. Csak éppenséggel nem a féldemokratikus Szlovákiában.
Malina Hedvig ügye ismét címlapsztori lett Szlovákiában és Magyarországon. Tucatnyi kommentár témája. Štefan Hríb saját lapjában (.týždeň) szögezte le, hogy saját tapasztalatai és számos neves szlovák szakértő véleménye szerint a nyitrai egyetemista leány nem hazudik.
Nem kell különösebb tudományt faragni abból, hogy siker-e vagy inkább bukás Rúzsa Magdi kilencedik helye a szombat esti Eurovíziós Dalversenyen. Nyolc ország képviselője előtte, tizenöt pedig mögötte végzett. Ennyi a puszta tény, a többi egyéni ízlés, magánvélemény dolga.
Nem vagyok informatikai szaki, de ma valósággal felvillanyozott az a hír, hogy a Vodafone Magyarországon építi ki európai szolgáltató központját. Ha jól belegondolok, az elmúlt hónapokban mindössze egyszer örültem így. Amikor Charles Simonyi, az amerikai magyar űrturista szerencsésen visszatért a földre. Le sem kellene írnom, hogy ő világhírű informatikus, annyira ismerik és elismerik őt.
Van Páskándi Gézának sajnos, ritkán játszott, pedig szerfelett tanulságos színműve, Távollevők a címe. Ebben egy magyar és egy török harcos beszélget, jóval a csatamorajok elülte után. Rádöbbennek arra, amire a darab olvasása, később pedig törökországi utaim során jómagam is: nekik világraszóló győzelem, nekünk máig ható trauma Mohács. Ők jelentéktelen epizódnak tartják az egri várvédők hősiességét, mi a hazaszeret és a bátorság örök példázatának.
Évek óta tudja csaknem minden szlovákiai tollforgató, hogy Robert Ficónak nagyon a begyében van a hazai média. Amióta kormányfő lett még inkább megfeküdte a gyomrát az a fránya sajtó. Ma kiböfögte minden dühét. Nem tárgyilagosak, fittyet hánynak a szakmaiság és az etika alapvető követelményeinek – hörögte.
Döbbenetes, mekkora energiával igyekszik másra kenni cardiffi kudarcot Kisteleki István, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke és horvát kollégája, Vlatko Markovic. Mert hatalmas fiaskó, hogy a 2012-es Európa-bajnokság rendezési jogáért vívott csatában az ukrán-lengyel pályázat nyolc, az olasz négy, a magyar-horvát pedig nulla szavazatot kapott.
Mostanság már teljesen természetes, hogy szlovákiai magyar politikusok rendszeresen találkoznak anyaországi közjogi méltóságokkal. Európában, különösen az unióban akkor horkanna fel minden normális politikus vagy politológus, ha ezt bárki kifogásolná.
Jómagam ma délig olyasmikben bíztam, hogy három a magyar igazság. Vagyis, ha nem sikerült megnyerni a pályázatot az elmúlt nyolc esztendőben (1999: Aachen, 2002: Nyon), akkor harmadszorra csak megenyhül Michael Platini, Sepp Blatter és más döntéshozó szíve. Hát nem…
Mindhárom együttes számára véget ért a héten a nemzetközi kupaidény.
Túl vagyunk a Niké-liga rájátszásának felén.
Speciális radarokról van szó, amelyek hadat üzennek a gyorshajtóknak.
Három nap alatt sikerült 1,9 millió eurót összegyűjteni, miközben egymillió volt a cél.
Arra ébredt, hogy egy sürgősségi operátor beszél hozzá Apple óráján keresztül.