Vérengző páviánokat figyeltek meg

2017. január 18. - 08:51 | Tech

Bizonyos körülmények között a nőstények más hímektől származó utódait és a még meg nem születetteket is megölik a hím páviánok a gyors szaporodás érdekében. 

Vérengző páviánokat figyeltek meg
Forrás: Wikipedia

Ezt a viselkedést vizsgálták meg közelebbről amerikai és kenyai kutatók egy kenyai rezervátumban 1971 óta élő páviáncsoport adatait elemezve. Eredményeiket a Proceedings című tudományos lapban mutatták be.

Ha egy erőteljes hím újonnan érkezik a csoportba, bizonyos esetekben nem sokkal később megnövekszik a megölt fiatal állatok és az elvetélt magzatok száma.

Egyes állatfajoknál - az emberszabásúak, az oroszlánok vagy a bálnák - ismert viselkedési forma, hogy a hímek esetenként megölik a velük rokonságban nem álló kicsinyeket vagy borjakat. Különösen a csoportba újként érkező hímek igyekeznek ilyen módon növelni esélyeiket a szaporodásra. Hiszen amíg az anya a gyermekét táplálja, termékenységének mértéke csökken.

Eddig kevés figyelmet fordítottak annak kutatására, milyen körülmények között támadják meg bizonyos emberszabásúak a vemhes nőstényeket, elsősorban a hasukat, hogy megöljék a magzatot.

Matthew Zipple, a durhami Duke Egyetem kutatója és kollégái az elmúlt 45 évben a kenyai páviáncsoportról gyűjtött adatokat elemezte. Ezek többek között a nőstények ciklusait is dokumentálták, amely a páviánoknál külső jegyek alapján is megfigyelhető. A szakértők az új hím csapattagok érkezése utáni kéthetes időszakokra különös figyelmet fordítottak.

A tudósok nem közvetlenül figyelték meg a brutális viselkedést, hanem a megszakadt vemhességek arányából következtettek. A terhességeket a külsőleg látható jegyek alapján állapították meg.

Csak akkor került sor ilyen erőszakos cselekedetekre, ha olyan állat érkezett a csoportba, amely rövid idő alatt magas státuszt vívott ki magának és egy darabig a csapatban is maradt. A hierarchiai sorrendben elfoglalt státuszt a páviánoknál a fizikai erő határozza meg.

A megfigyelt idő alatt 75 alfahím érkezett egyesével a kenyai csoportba. Hét esetben növekedett a megölt kicsinyek és magzatok száma: ez a hét állat a szakértők szerint összesen 6 fiatal állatot és 13 magzatot ölt meg.

A tudósok szerint nem általánosan megnövekedett agresszivitásról vagy hatalmi harcról van szó, hiszen minden megölt állat egy évesnél fiatalabb volt. A kicsinyét vagy magzatát ért támadást 15 nőstény élte túl, ezek közül később 11 párzott egykori támadójával.

A tudósok szerint a magzat megölése, ugyanúgy, ahogy a fiatal állatok megölése, bizonyos körülmények között szelekciós eszköz. A szelekciós nyomás, és ezzel együtt az utódok elleni támadások akkor válnak gyakoribbá, ha a csoport viszonylag elzártan él és túl sok utódra kevés táplálék jut.

(MTI)