Véresre verni

Nem válogattak – csalódhatott a Kárpátia, mert nem „tartott célra a szemük”...

Nem mérlegeltek – Kovács Zoltán kormányszóvivő szerint nem tudtak... De akkor mitől szakemberei ők ennek a problémának? Hiszen nem mérlegelni, csak ütlegelni, akit ér, minden senkiházi nyikhaj tud. Az nem igényel rendőri képzettséget, idegrendszert, gyors helyzetfelismerést, törvényértelmezést és előírt eljárásrend betartását... Nemzeti Közszolgálati Egyetemet pedig aztán végképp nem...

A tetőtől talpig rendőrálló pólóba, pulcsiba és ajándék nadrágba, bizonyára vastagon páncélozott rövidgatyába öltözött, állig a saját sorsukkal felfegyverzett menekülttömeget megfékezni hivatott, Darth Vader jelmezben megjelenő rendőrök (volt rend?) példát statuáltak a rajtuk tényleg nem épp legszerencsésebb módon keresztüljutni próbálókon. Ami már önmagában diszkutábilis lépés, hiszen közel 300 sérült között úgy harminc, valószínűleg ízig-vérig magyargyilkolásra és rendőrmegsemmisítésre született, terrorista gyermek is van...

Hogy diplomáciai konfliktushoz vezethet, amikor egy állam átvízágyúzik a szomszéd ország területére, az a magyarul virtuskodó, külgazdasági külügyet annyira érdekli már csak, mint a forint árfolyama, hiszen minek is krízis idején jóban lenni bármely szomszédunkkal...

De hogy e közben miért kellett az újságírókat is csépelni, az már megmagyarázhatatlan. Azaz hosszan magyarázható, csak épp nem érthető meg. Megsérült minimum egy svájci, egy lengyel újságíró, utóbbit egy szlovákkal és egy ausztrállal be is vittek a fogdába. Egy háromfős szerb stábot külön is összevertek. Európa közepén, egy EU tagországban a fentebb említett időpontban.

De ezt még ugyancsak lehet majd jogi és diplomáciai eszközökkel kezelni, habár pár petpalack, némi autógumifüst és sajnos kődarab sem szokott európai demokráciákban indokolni ekkora rendőri brutalitást.

Amit nem lehet kezelni, sem rendőri, sem jogi, sem pedig diplomáciai eszközökkel, az a tények értelmezésére és a logikus összefüggések keresésére és azonosítására alkalmatlanná tévő hülyeség és rosszindulat. Például a következő: E portál facebook oldalán néhány troll kárörömének adott hangot, amiért a „kurva media” képviselőit ok nélkül bántalmazták. Mondván „nagyon helyes” és „mi a fasznak mennek oda”...

Elárulom tehát, annak „a fasznak”, hogy a kedves trollok is élhessenek minimum kétféle szabadságjogukkal. Az egyik a véleménynyilvánítás szabadsága – ami ugyebár egyben sajtószabadságot is jelent. Szabad – értsd például munkája közben nem véresre vert és ok nélkül letartóztatott – újságírók, vagy legalább részlegesen szabad sajtó nélkül a kárörvendő troll sem trollkodhatna kedvére. Ahogyan nem tehette a régi rendszerben a diktatúrában. Különben elvitték, megverték, befogták a száját. A másik lényeges jog egy civilizált társadalomban az információhoz való jog. Magyarán, hogy mindenki a legtöbb világban zajló eseményről értesülhessen (melyeket a nem demokratikus, pl. keletinyitásos országokban ma is elhallgatnak), mert így szerezheti meg azt a tudást és tájékozottságot, amely szerint a saját életéről a lehető legmegalapozottabb döntéseket képes meghozni. Már, ha képes... Ezt jórészt szintén a sajtó biztosítja számára. A Nemzetközi Újságíró Szövetség adatai szerint 2014-ben a világban 188 újságírót gyilkoltak meg. Azaz ennyit sikerült dokumentálni. Elképzelhetjük tehát, hányukat éri a halálnál „kisebb” fizikai attrocitás a szabadság szolgálata közben...

Amikor alkalmazottai személyében a sajtót mint intézményt éri fizikai támadás (s nem egy-egy köztörvényes bűntettet elkövető embert, aki mellékesen a médiában dolgozik) a demokrácia, a szabadság, sőt a civil társadalom békéje sérül. Mint pl. a párizsi vérengzés esetében.

Azért mennek az újságírók veszélyes helyekre, hogy a világ megtudhassa, mi történik ott. Különben e helyek még veszélyesebbek lennének. És az utca embere nem tudná meg sehonnan, hogy nem érdemes oda menni. S amikor oda menne, csodálkozna, ha baja esne (pl. egy morcos terrorista, egy részeg izomagytröszt vagy egy magyar rendőr véresre veri), s azt kérdezné, miért nem szólt neki a „kurva media”...

Azért mennek az újságírók veszélyes helyekre, hogy például a Paraméter cikkei és bejegyzései, hírei, tudósításai, elemzései és kommentárjai alatt habzó szájjal (billentyűzettel) ordibáló alakok – akik itt szerencséjükre szintén részei a demokráciának, s még csak veszélyben sincsenek a virtuális térben – nyugodtan, biztonságban járhassanak és ordibálhassanak a világban. S ha mégis bajuk esne például Röszkén, netán munkába menet a medvei, a rajkai, a komáromi, az esztergomi sötöbö, vagy a kittseei, bergi átkelőhelyen, vagy a sarki kocsma mögött, akkor az őt ért sérelemről a társadalom értesüljön és segítségére siethessen.

És csak a legalja népségnek jusson eszébe, hogy „nagyon helyes” volt őt pépesre puhítani. S hogy az illető, aki szabad ember létére oda mehet, ahová a szíve kívánja, éppenséggel miért élt a szabadságával, vagyis magyarán és bunkón „mi a fasznak ment oda”.