„A veszélyeztetett korosztálynak kell példát mutatnia”
Oros László a mátyusföldi Felsőszeliben él. Az ottani Bibliotheca Pro Patria magánkönyvtár alapítója (1977), tulajdonosa és működtetője. Gyűjtő szenvedélyén túl az egykori hivatásos katonatiszt helytörténeti kutatásokkal is foglalkozik. Szorgalmát, szakmai hozzáértését és alázatát több könyvben kamatoztatta. A nyugdíjas hadmérnök szívesen válaszolt kérdéseinkre.
Hogyan éli meg a járvány idejét?
Őszintén szólva, néhány megszorítás kellemetlenül érintett. Például az országhatárok lezárása - merthogy én elég gyakran járok át Budapestre „böngészni” az ottani antikváriumokban és könyvesboltokban, és ezt most sajnos nem tehetem meg. Ami egyébként érthető. A „bezártságomban” – ráadásul én már a 65 felettiek közé tartozom – így paradox módon több időm marad az olvasásra, a kerti munkára, no meg a következő könyvem kéziratán is többet dolgozhatom...
Miben változtak meg a hétköznapjai?
Például abban, hogy évek óta rendszeresen eljártam ebédelni a helyi vendéglő éttermébe, s ott aztán az asztaltársaságunkban meghánytuk-vetettük a napi politikában, illetve a magánéletünkben történt eseményeket... Meg abban, hogy a könyvtáram nem fogadhatja az érdeklődőket. Márciusban, a könyv hónapja alkalmából négy alapiskola 20-20 diákja látogatta volna meg az intézményt. Sajnos a karantén miatt ebből két találkozó elmaradt.
Mi az, ami nyugtalanítja?
Valószínű, hogy erre a kérdésre a legtöbben másképpen válaszolnának mint én. Engem ugyanis a fontos kulturális események elmaradása módfelett nyugtalanít. Legyen az például a helytörténészek tervezett éves országos találkozója Udvardon, vagy a budapesti Ünnepi Könyvhét. Az utóbbi nagyszabású rendezvényt, a kortárs magyar irodalom legnagyobb ünnepét, még a háború sem tudta megszakítani – idén tartanák meg a 91-ik alkalommal –, de úgy tűnik, hogy a koronavírus ezt az idén meg fogja akadályozni... Megjegyzem: éppen a Könyvhétre jelenne meg a Felvidéki portrék és történetek című legújabb könyvem.
Mit tegyenek az emberek a rendkívüli helyzetben?
Nem szabad feladni a reményt. Most sem. Én úgy vélem, hogy a rendeletek betartásával a Covid19-el is meg lehet küzdeni. Különösen nekünk, a veszélyeztetett korosztály tagjainak kell példát mutatnunk. Azt üzenem minden kortársamnak, hogy az utcára lépve viseljünk arcmaszkot, és mindenképpen tartsuk be a számunkra kijelölt kijárási időintervallumot – 9-től 12 óráig! A legjobb megoldás azonban, ha otthon maradunk.
(LV)
