Vihar előtt: Tökös thriller helyett egy megosztó átverés

Steven Knight neve nem ismeretlen a filmes szakmában: ő írta és rendezte többek közt a Kolibri-kód, illetve a Tom Hardy fémjelezte Locke-ot. Éppen ezért egy csavaros, erőteljes élményt nyújtó thrillerre számítottunk a rendezőtől, viszont valami egészen mást kaptunk.

Bár a történet egyszerűnek tűnik, rejlett benne potenciál. Baker Dill egy apró szigeten azzal keresi kenyerét, hogy turistákat kalauzol tengeri horgászatra. Egy nap azonban betoppan volt felesége, és fenekestül felfordul az élete. A nő arra kéri főhősünket, hogy ölje meg jelenlegi férjét, aki rendszeresen veri az asszonyt és Baker fiát. A férfi úgy érzi, lassan kezd becsavarodni, majd rájön, hogy valójában semmi sem az, aminek látszik.

Az előzetes alapján egy jó kis thrillerre lehetett számítani, ami tartogat csavarokat, meglepetéseket, és talán képes valami újat is mutatni. Nos, meg kell hagyni, hogy valóban mutatott újat, viszont így utólag azt kívánhatjuk, bár ne tette volna. Finoman szólva Knight teljesen átverte a nézőt, és nem mondható, hogy ezzel feltétlenül pozitív hatást ért el.

Az olykor furcsának tűnő kameramozgások, dialógusok, valamint a cselekmény menete sejttette, hogy valami nincs rendben, és amikor már kezdett összeállni a kép, minden bizonnyal nem kevesen azért drukkoltunk, hogy ne legyen igazunk, ne igazolódjon be, amire számítunk. A kérdésekre szép lassan válaszokat kaptunk, végül pedig mégiscsak beigazolódott az addig csak sejtett turpisság, ami nem biztos, hogy mindenkinél kiveri a biztosítékot, arra azonban bőven elég, hogy megossza a nézőket.

Knight a családon belüli erőszak okozta lelki válságot akarta szemléltetni egy új megközelítésen keresztül, ami nem biztos, hogy a legszerencsésebb választás volt. Bár könnyen lehet, hogy ha a rendező nem akar túl nagyot markolni, akkor csak egy átlagos tucatfilmet kapunk, amit egy hét múlva már el is felejtünk, így viszont sikerült valami egyedit alkotnia – az már más kérdés, hogy nem biztos, hogy mindenki gyomra beveszi. Nem beszélve a befejezésről, ami csavaros epilógus helyett inkább csöpögős giccsparádéba ment át.

A feszültségkeltésben és a sejttetésben viszont nem volt hiba – sőt, még a titok kiderülését követően is a néző olykor el tudott bizonytalanodni.

Matthew McConaughey büszkélkedhet néhány remek alakítással, de ugyanúgy akadnak olyan szerepei is, amelyek a pocsék kategóriájába tartoznak. A Vihar előttben hozott teljesítménye körülbelül a kettő közé esik – nem túl kiemelkedő. Akárcsak Anne Hathaway, aki azért néha remekül hozta a megtört, bántalmazott feleség szerepét. Jason Clarke igazi genyó volt, ahhoz viszont túl kevés játékidőt kapott, hogy hitelesen értékelhessük teljesítményét.

A Vihar előtt egy remélt tökös thriller helyett egy rendkívül megosztó film lett. Ugyan nem kizárt, hogy másnak bejön a túlcsavart történet, és azt sem bánja, ha végül nem azt kapja, amire be akart ülni a moziba, viszont ha egy film meglepetést akar okozni, akkor azt nem ártana jobban átgondolni – a merész húzásokkal nem nehéz ugyanannyi rajongót szerezni, mint csalódott nézőt.

(tt)