A világ csaknem összes szárazföldi területére eljutottak az európai növények

"Az európai növények rendkívül ellenállóak, mivel már évszázadok óta együtt élnek az emberrel, és hozzászoktak a mezőgazdasági területekkel járó viszontagságokhoz" – mondta Veronika Kalusova, a brnói Masaryk Egyetem munkatársa.

A szakértő szerint az európai növények azért tudnak új otthonra lelni a kontinensen kívül, mert képesek megbirkózni a legkülönbözőbb környezeti feltételekkel. Nincs szükségük egy bizonyos élőhelyre, és remekül alkalmazkodnak azokhoz a változtatásokhoz, amelyeket az ember végez a tájon. Kalusova rámutatott arra is, hogy a világ más tájain élő növények kevésbé rátermettek, ezért inkább "otthon maradnak".

A kutatók szerint eddig 2550 európai növényfaj vert gyökeret a világ más kontinensein. Mindössze az olyan hideg területek, mint a hegycsúcsok és az Izlandhoz, valamint Grönlandhoz hasonló országok képesek ellenállni az inváziójuknak.

Az európai növények terjeszkedésének folyamata részben előre eltervezett volt, részben a véletlen műve: egy részüket cserepekben költöztették át Amerikába az Európából érkező emberek, másik részük pedig a külföldre szánt termékekkel teli konténerek potyautasaiként érkeztek meg új élőhelyükre, még magokként.

Az egyik legnagyobb utazó az őszirózsafélék családjába tartozó szelíd csorbóka (Sonchus oleraceus), amely mára Észak-Amerikában, Afrika déli részén, Új-Zélandon és Ausztráliában is új otthonra lelt. Az európai mezők jellegzetes növényei közé tartozó közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) és a réti margitvirág – vagy margaréta -, ma már a világ egyéb területein is jelen van, inváziós fajként.

A kutatók szerint persze Európába is érkeznek más kontinenseken őshonos növények, és az európaiak minden erejükkel azon vannak, hogy megóvják a földjeiket, például az Észak-Amerikából származó egynyári seprencéhez (Stenactis annua) hasonló fajoktól.

(MTI)