17
Fotók: a szerző - További felvételekért kattints!
Megosztás
Sallós Géza repülős őrvezető volt az egyike annak a két magyar pilótának, aki 1944. április 3-án, Budapest bombázásakor életét vesztette Paks határában. A hodosi születésű őrvezető sírja a községben található, most viszont leleplezték ugyanebben a temetőben azt az emlékművet, amely immár a két világháború 109 hodosi katonahősének és polgári áldozatának nevét tartalmazza.
Ezt megelőzően két külön emlékmű létezett a faluban. Egy a második világháború hodosi halottjaival a temetőben, egy pedig az első világháború áldozatainak nevével a református templomban. A névsor ezeken nem volt teljes, Nagy Attila helytörténész segítségével viszont most minden és mindenki a helyére került. Az új emlékművet Csaplár Attila készítette, május 8-án, vasárnap leplezték le a község temetőjében.
Nagy Attila az emlékmű leleplezésekor azt fejtegette, hogy az ember két dologra vágyik leginkább, békére és biztonságra, és úgy véli, a történelem során már számtalanszor beigazolódott, hogy minden háború értelmetlen.
„Tudjuk azt is, hogy a háború sajnos nem fekete és fehér – nem jók és rosszak csatája. A háborúnak nincs, mert nem is lehet, jó és rossz oldala. Úgy vélem, egy háborúnak áldozatai vannak – legyenek azok akár a győztes vagy a legyőzött oldalán”
– jegyezte meg. Példaként említette, hogy az emlékműre felrótt nevek közül sokan az Osztrák–Magyar Monarchia katonái, míg mások a Magyar Királyság katonái vagy épp polgárai voltak.
„Ezek a nemeshodosiak a szülőföldjükért és családjukért adták oda a legtöbbet, amit lehetett: az életüket. (…) Ők a tanúi annak, hogy a háborúval, vérrel táplált föld nem terem több búzát, és hogy a háború csak bánatot és szenvedést szül”
– fogalmazott. Hozzátette, több névre bizonyára rácsodálkoznak majd a hodosiak, mivel sok esetben a háborúban egy-egy család egyetlen fiát temette el, a családnév így nem élt tovább. „Remélhetjük, hogy ez a mai nap az ő számukra is elégtétel – hiszen a nevüket újra beemeli a közösség emlékezete, tettüket felemlegetik majd az itt élő öregek és fiatalok” – hangsúlyozta.
Virág Szilvia, a hodosi református gyülekezet lelkész asszonya is arra emlékeztetett, hogy a mostani emlékezés nem csupán általános, mivel az áldozatok számos hozzátartozója ma is él. „Nemcsak nevek, hanem olyan személyek, akiknek élete ehhez a közösséghez kötődött. Itt éltek közöttünk, édesapák, nagyapák, testvér vagy szomszéd. Életek, akik a két világháború áldozatai lettek” – húzta alá.
Hodosba érkezett Paksról Kókai Péter, aki az ott lezuhant két pilóta emlékére 50 évvel a tragikus esemény után, 1994-ben emelt emlékműhöz is rendszeresen kijár. A hodosi megemlékezésen a 23 évesen elhunyt Sallós Géza őrvezető és Zsámboki Dezső repülős őrmester utolsó küzdelmét is ecsetelte. Ahogy már fentebb is említettük, a két pilóta április 3-án szállt fel Messerschmidt-210-es típusú gépével, de az angolszász vadászraj túlerejével szemben vajmi kevés esélyük volt.
„Repülőgépük lövést kapott, a harcot azonban nem adták fel. Paksi szemtanú beszámolója alapján tudjuk, hogy a zuhanó gépükből Sallós Géza folyamatosan tüzelt az őket támadókra, a pilóta pedig közben próbálta letenni a gépüket, ami viszont a domborzati feltételek miatt lehetetlen volt. A két fiú Paks határában hősi halált halt” – fejtette ki. 50 évvel később a paksi önkormányzat Farkas Pált bízta meg az emlékmű elkészítésével.
Kókai magával hozta az emlékműről készült felvételt, amit ideiglenesen Sallós Géza sírján helyeztek el Hodosban. A megemlékezésen részt vett Egri Irma, Sallós Géza unokahúga is.
A megemlékezés az új emlékmű koszorúzásával zárult.
(SzT)
