Vissza a természethez!
Interjú Fodor Péterrel, a Kukkónia ábécé szerzőjével.
Hogyan alakult ki a természetszereteted?
Gyerekkoromban nagyapámmal jártam az erdőt és a környéket, aztán ahogy nagyobb lettem, rengeteget természeti tematikájú könyvet olvastam. Mindig szerettem a természetben lenni, fotózni az állatokat, a növényeket, a tájat.
Mit gondolsz, miként hozhatnánk közelebb a gyerekekhez a természetet?
Azt javaslom a szülőknek, hogy töltsenek gyermekeikkel minél több időt a szabadban, mutassák meg nekik az erdőt, az élővilágot. Fontos, hogy már gyermekkorban megtanulják értékelni és becsülni a természetet, hiszen ők is a részei.
Honnan jött az ötlet, hogy írj egy csallóközi vonatkozású ábécéskönyvet?
A könyv a Kukkónia Polgári Társulás felkérésére készült. Szerettek volna összeállítani egy ábécéskönyvet, amely a Csallóköz állat- és növényvilágát dolgozza fel. Nagy kihívás volt eldönteni, hogy mi kerüljön bele mind tartalmilag, mind vizuális szempontból.
Miben különbözik ez az ábécéskönyv a többitől?
Nem egy szokványos ötlet egy ábécéskönyvet egy bizonyos témában feldolgozni. Ez elsősorban a helyi, csallóközi gyermekeknek szól, mivel az itteni állatvilágot mutatja be, de tanulhatnak belőle mások is, felnőttek és gyerekek egyaránt.
Mi inspirálta a növények és állatok betűkhöz való párosítását?
A könyv készítésének egy izgalmas mozzanata volt a betűkhöz társítani az állatokat és a növényeket. Nehéz volt megvalósítani, mivel vannak betűk, amelyekhez tíz-tizenöt faj is rendelhető, de akadnak olyanok is, amelyekre egyszerűen képtelenség találni. A legnagyobb kihívás az volt, hogy a rengeteg faj közül kiválasszuk, melyik kerüljön bele a könyvbe. Igyekeztünk az élővilág lehető legszélesebb és legváltozatosabb palettáját bemutatni.
Melyik korosztálynak ajánlanád?
Már egészen kicsi gyerekeknek és óvodás korúaknak is ajánlom – ha nem is a szöveg miatt, legalább a képeket nézegethetik, lapozgathatják, és a segítségével megismerhetik betűket is. Bízom benne, hogy a gyerekek mellett a nagyokat is megszólítja, s a fiatalok és felnőttek is kezükbe veszik majd a könyvet.
Van kedvenc fejezeted a könyvből?
Mindig is érdekeltek a hüllők a kétéltűek, már gyerekkoromban is gyűjtöttem a békákat, kígyókat és gyíkokat. Talán éppen azért ők a kedvenceim, mert egyre ritkábbak, az utóbbi időben eléggé megcsappant a számuk, s jóval nehezebb őket felfedezni.
Szerinted hogyan kellene óvnunk a környezetet?
Nem kell a világot megmentenünk, elég, ha a saját környezetünket rendben tartjuk. Ne szemeteljünk, igyekezzünk észszerűen kihasználni a természet forrásait, csak annyit vegyünk el belőle, amennyit igazán szükséges, s igyekezzünk vissza is adni: komposztáljunk, hasznosítunk újra, ültessünk fát! Így tehetünk valamit azért, hogy szebb legyen a világ.
-k-