„Volt már nyílt törés, lőtt seb és egyszerű rosszullét is”

2018. június 26. - 14:50 | Régió

A Joj Televízió szeptemberben induló, Záchranári című sorozatának egyik főszereplője a hetényi színművész, Kiss Szilvia lesz.

„Volt már nyílt törés, lőtt seb és egyszerű rosszullét is”
Fotók: Cséfalvay Á. András – további képekért kattints!

Az újonnan induló sorozat egy mentőcsapat mindennapos munkáját mutatja be különféle szituációkban, várhatóan idén ősszel kerül adásba. A forgatásról, a kulisszatitkokról és a mentős szakmáról az egyik forgatás helyszínén kérdeztük a Csavar Színház alapító tagját.


Hogyan kerültél a Záchranári csapatába?

A sorozat egyik rendezője – akivel már korábban is forgattam – javasolta, hogy menjek el a castingra. Nem sokkal később értesítettek, hogy a három doktornő közül az egyik szerepet én kaptam meg. A válogatás tavaly októberben volt, novemberben pedig már forgattuk is az első, bemutatkozó részt. Ezt követően meg kellett várni a televízió vezetőségének a véleményét: látnak-e fantáziát a dologban vagy sem. Végül rábólintottak, és februárban elkezdtünk forgatni.

Csak színészek alakítják az egyes szerepeket, vagy vannak hivatásos mentősök is a csapatban?

Akárcsak a mentősöknél, itt is három csapatot alakítottak ki. Mindegyikben van egy doktornő, aki irányítja a csapatot – ő színész. Az egyik csoportnak én vagyok a főnöke, a másiknak a Szlovák Nemzeti Színházból ismert Mária Breinerová, a harmadiknak pedig egy prágai színésznő. Van mellettünk egy életmentő, aki szintén színész, és van egy másik életmentő is, aki viszont hivatásos mentős, a két színész mellett tehát mindig van egy szakember. Emellett rendszeresen konzultálunk orvosokkal és életmentőkkel, továbbképzéseken veszünk részt. Ezeken megmutatják, hogyan kell intubálni, illetve kommunikálni a pácienssel. Természetesen a szakmabeliek jelen vannak a forgatásokon, és figyelik, mit hogyan csinálunk.

Milyen mértékben kapnak a szereplők szabad kezet az egyes jelenetek forgatásakor?

Minden csapatban az orvos ismerteti a diagnózist, és ő kommunikál a pácienssel is – minden más feladatot az életmentők végeznek el. Ebből a szempontból komoly kihívás volt számomra a csapatfőnökség. A forgatások előtt megkapjuk a kész szöveget, de mivel azt nem szakértők írják, előtte egy orvos mindig átnézi és ellenőrzi, hogy valóban helytálló-e a diagnózis, nem maradt-e ki valami. Akkor vagyunk a legnehezebb helyzetben, amikor közvetlenül a forgatás előtt derül ki, hogy módosítanunk kell a szöveget. Valójában a helyszínen derül ki, hogy az előre elképzelt szituáció mennyire működik élőben, és szükség esetén változtatunk. Improvizálásra nincs igazán lehetőségünk, hiszen nem vagyunk szakmabeliek.

Többnyire hol zajlanak a forgatások?

Pozsonyban és környékén forgatunk. Az egyes helyszíneket jelenettől függően választják ki, illetve függ az időjárástól, bár forgattunk már -17 fokban is. Volt már arra is példa, hogy megtanultam négy forgatókönyvet, majd szóltak, hogy az időjárás miatt ezek a jelenetek tolódnak, és másik két részletet kellett megtanulnom.

A forgatást figyelemmel kísérve hamar kiderül, hogy remek a hangulat munka közben.

Két hivatásos életmentő forgat mindhárom csapattal, ők tehát többet dolgoznak, mint mi. Nagyon megszerettük őket, és szoros kapcsolat alakult ki köztünk. Gyakran előfordul, hogy a szövegkönyv tanulásakor nem értek valamit, ilyenkor velük konzultálok, és mindig szívesen segítenek. A másik két „doktornővel” többnyire csak a továbbképzéseken találkozunk, a további három színész pedig rendszeresen váltja egymást. Az összmunka valóban remek élmény, megszoktuk már egymást, egy nagyon szerencsés csapatot sikerült összehoznunk.

Általában milyen típusú sérüléseket mutattok be az egyes jelenetekben?

Elsősorban olyanokat, amelyekkel a mentősök a mindennapokban találkoznak. Volt már nyílt törés, lőtt seb vagy akár egy egyszerű rosszullét is. A forgatókönyvírók igyekeznek a mindennapi életből ölteteket meríteni a szövegkönyvek megalkotásához. Másrészt pedig olyanokat, amelyek hasznosak lehetnek a nézőknek: bemutatjuk, hogyan érdemes reagálni hasonló helyzetekben. A napokban például egy olyan jelenetet forgattunk, amelyben mindenki azt hitte a páciensről, hogy részeg, pedig valójában mérgezése volt. Az ilyen esetekben nagyon fontos, hogy az ítélkezés helyett megbizonyosodjunk a rosszullét valódi okáról. Előfordul, hogy az embernek csak pillanatokon múlik az élete, és már azzal megmenthetjük, hogy azonnal kihívjuk a mentőket. Továbbá volt egy olyan jelenetünk is, amikor egy idős úr pusztán egyedül érezte magát, és pszichikailag olyan rossz állapotban volt, hogy beképzelt különféle tüneteket, pedig valójában csak társaságra és beszélgetésre volt szüksége.

Milyen jelenetet láthattunk a délelőtti forgatáson, amelyről a fotók is készültek?

Egy hajléktalanhoz riasztottak bennünket, aki a fején sérült meg. Ebben az esetben nem tudtuk megállapítani, hogy pontosan mi történt vele, csupán annyit, hogy a kiérkezésünkkor nem volt tudatánál, nehezen lélegzett, és intubálnunk kellett. Ezt követően stabilizáltuk, majd kórházba szállítottuk.

A másik jelenetben egy iskolás fiú sérült meg a tornateremben: kiugrott a csigolyája, ez pedig részleges bénulással járt. Az ilyen eseteknél az is fontos, hogy bemutassuk, a mentőorvosok sem képesek csodára, hiszen nagyon szerény körülmények közt dolgoznak. Számolni kell például azzal is, hogy ha elsőre sikeres az újraélesztés, még nem biztos, hogy a páciens életben marad. Az alapos kivizsgálás a kórházba szállítás után következik, a mentőben csak az alapvető életfunkciókat próbálják elindítani.

A forgatásokat láthatóan élvezed. Mondhatjuk, hogy megtetszett a mentős szakma?

Jól látod, nagyon megtetszett. Mióta forgatunk, háromszor is kerültem olyan szituációba, hogy segítenem kellett valakinek. Egy alkalommal épp egy forgatásra igyekeztem hajnalban, amikor az egyik benzinkútnál egy úr rosszul lett, epilepsziás rohama volt. Aznap épp epilepsziás rohammal kapcsolatos jelenetet forgattunk, így azonnal tudtam, mi a teendő ilyen esetben: oldalra fektettem, ellenőriztem a nyelvét, és megnyugtattam körülötte az embereket. Nagyon érdekes volt élesben is átélni egy ilyen helyzetet.

Egy másik esetben forgatás közben jött oda hozzám egy úr, aki nem tudta, hogy színész vagyok. Elmesélte, hogy kullancsot talált a hónaljában, a felesége pedig nem tudta kivenni. A kollégám odaszólt neki, hogy nyugodtan jöjjön be a mentőautóba, a „doktornő” segít önnek. Így is történt, egy csipesszel sikeresen kivettem a kullancs maradványát, majd tanácsokkal láttam el az urat. Hasonló eset történt az eperfesztiválon is, ahol egy hölgy súlyosan elvágta a lábát. A fellépésünk után lefertőtlenítettem és bekötöttem a sebét. Már korábban is vonzónak találtam ezt a szakmát. Magam is nagycsaládban élek, és az ember sosem tudhatja, mikor lesz szüksége ilyen ismeretekre. Az orvosok többször is megdicsértek már, és javasolták, hogy végezzem el Kassán az életmentői tanfolyamot. Tehát még az sem kizárt, hogy megfogadom a tanácsot.

El tudnád magad képzelni akár mentősként is?

Talán igen, de imádom a színházat. (nevet)

Nyilvánvaló, hogy fontos szerepet játszik az életetekben a család. Tamás (Kiss Szilvia férje, Gál Tamás színművész – a szerk. megj.) is rajong a gyerekekért. Hogyan tudjátok megoldani, hogy mindenre és mindenkire jusson idő a sűrűbb időszakokban?

Többször előfordult már, hogy televíziós szerepet kellett visszautasítanom, őszintén megvallva nem okozott problémát, főleg akkor, amikor még kisebbek voltak a gyerekek. Nekem mindig ők voltak a legfontosabbak. Tamásnak is első helyen áll a család, ezért minden munkánkat, dolgunkat egyeztetjük egymással, és próbáljuk ketten megoldani. Most eléggé sűrű időszakunk van, mert a forgatások mellett bemutattuk a Csavar Színház új meséjét, az Arany János: Jóka ördögét, közben pedig rendszeresen próbáljuk Ingmar Bergman Jelenetek egy házasságból című darabját Sopronban, a Csavar Színház és a Soproni Petőfi Színház kooprodikciójaként, és emellett játsszuk a saját előadásainkat is. Amikor csak lehet, igyekszünk szórakozásként megélni az előadásainkat. A nyári időszakban elsősorban szabadtéri fellépéseink vannak, amelyekre a legkisebb gyerekünket is magunkkal visszük.

És ha már szóba kerültek a gyerekek: a legnagyobb örömükre idén is lesz lovas-színjátszó tábor Hetényben.

Igen, a tervek szerint augusztustól 20. és 24. között rendezzük meg a tábort. Már leraktuk a csűrszínház alapjait, augusztusig legalább a tartóoszlopokat el szeretnénk helyezni, hogy esős idő esetén is legyen hova bemenni a gyerekekkel. Egy új póni csikó is érkezett hozzánk, úgyhogy idén már három lovacskával büszkélkedhetünk. Izgatottan várjuk az idei tábort, mindig rendkívül élvezzük. Természetesen továbbra is lehet jelentkezni, nagy örömmel várjuk a gyerekeket.


(Farkas Linda)