1
ww84poster-hr
Megosztás
Wonder Woman második önálló kalandja ugyan még tavaly decemberben érkezett a mozikba, de a szigorodó járványügyi intézkedések miatt nem sokáig élvezhették az emberek a tündöklését – Szlovákiában sem. A tavaszi nyitást követően nem került fel újra a hazai mozik kínálatába, a streaming-szolgáltatók jóvoltából viszont elérhető online, így bár kissé megkésve, de mi is jelentkezünk filmkritikánkkal.
2017-ben a Wonder Woman igazi üde színfoltként cseppent be a Warner és a DC szürke, komor világába. A szuperhősnő kalandja – néhány apróbb hibától eltekintve – sokak szívét megnyerte humor, akció és dráma terén is, emellett pedig még egy kis finom feminizmus is elfért benne. Nagy reményekkel várhattuk a folytatást, ami sajnos nem lett több egy töltelékfilmnél.
1984-ben járunk, Diana pedig magányos hétköznapjain hol emberek megmentésén fáradozik, hol műtárgyszakértőként tevékenykedik. Megismerkedik a szürkeegér Barbara Minervával, akivel egy ismeretlen tárgyat kell megvizsgálniuk. Kiderül, hogy nem egy hétköznapi leletről van szó, Maxwell Lord olajcég-vezető/reklámarc pedig történetesen feni rá a fogát. Diana a rejtélyes tárgy eredetének kiderítésén dolgozik, amikor egyszer csak betoppan az életébe rég halottnak vélt szerelme…
A történet nem mondható túlontúl eredetinek, az alapkoncepció már nem egyszer visszaköszönt más művekben, így egy kis frissesség elfért volna. Annak ellenére, hogy a varázstárgy köré épülő történet szül néhány ötletes és mulatságos megoldást, így en bloc valahogy mégsem passzol egy Wonder Woman-filmhez. Persze, úgy is fel lehet fogni, hogy nem kell mindig „a galaxis túloldaláról érkező hataloméhes gonosz“-kártyát elővenni, de az alapötlet mégis furcsán cseng, lévén, hogy szuperhős-moziról van szó. Ettől függetlenül a főgonosznak is megvan a motivációja, hogy miért van szüksége az artefaktumra, és Diana esetében is meg tudjuk érteni, hogy az első rész óta eltelt időben miért húzódik meg a háttérben, de ha szükség van rá, akkor egy percig sem tétlenkedik.
Az első világháború után remek ötlet volt a 80-as évekbe helyezni a cselekményt, hisz a korszak számtalan sztereotípiával rendelkezik, ami így mai szemmel megmosolyogtatónak tűnik, legyen szó hajviseletről, öltözködésről, vagy a videojátékok és a kondizás betöréséről. Mindezek a filmben is visszaköszönnek, bár a kosztümökön kívül többnyire csak kirakatként jelennek meg úgy tessék-lássék – kétségkívül a kor szellemét jobban ki lehetett volna domborítani.
Emellett a WW 1984 nagyon sokáig építkezik: a látványos és lenyűgöző nyitány után kissé leül a film, a régi és új karakterek pályára helyezésével, valamint a sztori kibontakozásával annyira elmegy az idő, hogy egy órán keresztül szinte akciót sem látunk. A film a második felére kezd beindulni, felveszi a szükséges tempót, attól fogva pedig nincs megállás. Ehhez persze kell Hans Zimmer zenéje is – a német zeneszerző ezúttal is fülbemászó dallamokat komponált.
A látványvilág lenyűgöző: a már említett nyitójelenet és a féltávon lévő egyiptomi karavános üldözés valóban emlékezetesre sikeredett. A humornak is megvan a kellő mennyisége és megfelelő időzítése, a drámai töltet, ami egyben a film fő tanulsága is, pedig szívig hatol, és valóban elgondolkodtatja a nézőt. Hiszen hiába adódhat egy lehetőség, amikor bármit megkaphatnánk, amit csak szeretnénk, van, hogy félre kell tennünk a saját kapzsiságunk és el kell fogadnunk azt, amink van.
Gal Gadot továbbra is elbűvölő Wonder Womanként, bár az érzelmi megjelenítés jól láthatóan nagyobb kihívást jelentett számára. Közte és Chris Pine között továbbra is működik a kémia, és bár utóbbi jelenléte okozta az egyik legnagyobb rejtélyt és fejtörést az előzetesekben, a filmben kissé mellékvágányra sodródott. Jószerével csak azok a jelenetei maradnak meg az emlékezetünkben, amelyekben komikusan rácsodálkozik a számára ismeretlen kor lehetőségeire.
Kristen Wiig Barbara Minervája nagyobb karakterívet kapott, kár hogy végső kibontakozása Gepárdként elég felejtősre sikeredett, és nem is csodálhattuk sokáig. A Maxwell Lordot megszemélyesítő Pedro Pascal lubickolt a szerepében, voltak viszont olyan pillanatai, amikor már átment ripacskodásba.
A Wonder Woman 1984-től a DCEU egy nagyívű folytatását várhattuk, ehhez képest viszont csak egy semmit mondó fejezetrészt kaptunk Diana Prince életéből. Bár Amerikában sokáig vezette a kasszasikerlistát, az első rész mércéjét sajnos nem sikerült megütnie. Bízzunk benne, hogy a beharangozott folytatás már csodásabb lesz.
(tt)