Žilinka helyettese korábban nem volt olyan finnyás a bűnbánó tanúkkal, mint amikor elengedte Pčolinskýt

Pčolinský ügyében például azt nehezményezte az ellene szóló vád ejtésének indoklásában, hogy az ún. bűnbánókat (kajúcnik) tanú minőségben kezelték. Ugyanez az eljárás viszont a Markíza szerint Ernest Valko ügyvédm meggyilkolásában folytatott nyomozás során nem kínozta.

A Valko-gyilkosság ügyében Jaroslav Klinka volt az a bűnbánó tanú, aki beismerte, hogy járt az ügyvéd házában. Visszaeső bűnözőként vallott arról, hogy rabolni mentek a társával, Jozef Radičcsal, ám a bűntény végül tragédiába torkollott, és Klinka szerint Radič volt az, aki lelőtte Valkót.

Klinkát egy körmöcbányai (Kremnica) sikertelen bankrablásnál fogták el, ekkor nyílt meg a rendőrök előtt és beszélt a korábbi gyilkosságról is. 2017-ben ebben az ügyben tanúként kezelték, Kandera volt a felügyelő ügyész.

Amikor Pčolinksý ellen ejtette a vádat, indoklásában viszont már úgy fogalmaz: "A tanú egy természetes személy, aki nem ugyanaz, mint az elkövető. Senki nem lehet tanú a saját bűntettében, és egy bűncselekmény elkövetője nem tekinthető tanúnak a saját bűnügyi vizsgálatában."

A titkosszolgálat volt igazgatójának ügyében az egykori helyettese, Boris Beňa volt az, aki úgy döntött, együttműködik a rendőrséggel, és beszélt nekik egy állítólagos kenőpénzről saját maga és Pčolinský részére. Klinkához hasonlóan őt később tanúként hallgatták ki, ugyanakkor Kandera Klinka esetében annak idején nem kifogásolta ezt. Kinkát gyanúsítottként is kezelték, majd később vádalkut kötött vele az ügyész Kandera, amit a bíróság jóváhagyott. Eljárásbeli vétséget sem az ügyész, sem a bíróság nem talált.

Kandera a Markíza ezzel kapcsolatos felvetésére nem reagált. Pénteken ugyanakkor a parlament kulturális bizottsága ismét beidézte Maroš Žilinkát, és sor kerülhet ennek a kérdésnek a tisztázására is.

(Tvnoviny.sk)