1
Fotó: centrumher.eu
Megosztás
Kétségkívül jelenleg a Star Wars-rajongók lehetnek a legboldogabbak a világon, hiszen a harmadik rész óta eltelt hosszú idő után most három év alatt három új produkcióval is kedveskednek nekik. A 2015-ös Ébredő erő után 2016 decemberében mutatták be a franchise legújabb művét, 2017 végére pedig már várható is a nyolcadik rész. Egyelőre azonban maradjunk a jelenben. Megnéztük a Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet című filmet!
A hetedik részként megjelenő Ébredő erő ugyan méltó folytatása volt az előző részeknek, sokan mégis úgy gondolták, hogy a film felejtősre sikeredett. Vegyes szájízzel vártuk a következő epizódot, amiről megtudtuk, hogy a cselekmény nem a hetedik rész utáni időben játszódik, hanem a harmadik és a negyedik rész közti nagyobb űrt próbálja betömni. Meg kell hagyni, nem is akárhogyan sikerült. Figyelem, spoilerveszély!
A Star Wars-univerzum gyakorlatilag egy kimeríthetetlen filmes galaxis, ahonnan szinte a végtelenségig lehet az új elemekből választani – így nem meglepő, hogy a Zsivány Egyes is szép számban bővelkedik ilyen újdonságokkal.
A film egy kissé nehezen, döcögősen indul – a temérdek információáradat, a rengeteg új karakter megismerése szinte ránk ömlik, a végére azonban annyira felpörög, hogy elmondhatjuk: igen, ez egy tökös film lett!
A Zsivány Egyes cselekményének középpontjában a Halálcsillag tervrajzának megszerzése áll. A főhős, Jyn Erso, akinek apja tervezte a pusztító fegyvert, csatlakozik a lázadókhoz, hogy részt vegyen a Birodalom elleni harcban. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a harcot a szó szoros értelmében vegyük. A Disney stílusához képest a rendezők mertek elrugaszkodni az eddig megszokott formától, így egy kissé keményebb hangvételű filmet sikerült összerakniuk. A játékidő alatt olyan sokan meghalnak, hogy állítólag utóforgatásokra, egy-két poénosabb rész beszúrására volt szükség, hogy ne legyen túlságosan nyomasztó a történet.
Ami a szereplőket illeti, Felicity Jones, Diego Luna, Riz Ahmed, Donnie Yen, Forest Whitaker, Mads Mikkelsen, de még az ellenséges oldalon álló Ben Mendelsohn és sokan mások, mind szerethető karaktereket alakítottak, könnyedén elnyerték a nézők szimpátiáját. Külön jót tett a filmnek, hogy a lázadók csoportja ezúttal nem a sebeiket nyalogató, siránkozó emberekből állt, hanem kemény harcosokból, akik bizony odapörköltek a Birodalomnak.
Látványvilágban nagyon odatették magukat az alkotók: a hatalmas űrcsaták, a tűzharcok, valamint a lenyűgöző látványt elénk táró egzotikus bolygók láttán gyakran tátva maradt a szánk. A feszültséget jól időzített humorral oldották, egyáltalán nem érződött, hogy a készítők túlzásba estek volna ezen a téren.
A számítógépes technológiának köszönhetően az alkotók szó szerint a csillagos égig kitolhatták a határokat. Egy-két CGI-karakteren ugyan lehetett látni, hogy nem teljesen illeszkedik a kontextusba, azonban a számítógépes technikának köszönhetően a rendezőknek volt egy olyan húzásuk, amilyet nem túl gyakran láthatunk a filmek világában. A Moff Tarkint alakító Peter Cushing ugyanis már több mint húsz éve életét vesztette, a technológiának ez azonban nem okozott akadályt, így könnyedén újraélesztették a színészt.
Apró negatívumokat, kötözködnivalót ugyan így is találhatnánk, hiszen nem lehet minden rajongó elvárásait teljesen kielégíteni, azt azonban érdemes megjegyezni, hogy a Zsivány Egyes felülmúlta az elvárásokat.
Az Ébredő erőhöz képest a Zsivány Egyes egy érdekfeszítő, izgalmas film, aminek minden egyes snittjét élvezzük. Mivel az előző részhez képest túl sok jóra nem számíthattunk, elmondhatjuk, hogy az új Csillagok háborúja-film kellemes meglepetést okozott. Ha a nyolcadik rész is ilyen ütős lesz, akkor egyetlen rajongónak sem lesz oka a panaszra.
tt/para