Egy magyar, aki sokra vitte

camera

1

Egy magyar, aki sokra vitte

Fotó: index.hu 

Megosztás

Hogyan lesz a magyarországi siker kulcsává lett sarlatánságból világpolitikai tényező?

Gorka Sebestyén, avagy Dr. Sebastian Gorka, Trump elnök helyettes asszisztense (ez a titulusa), amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó egyetlen napon belül kétszer kavart vihart, egyszer kormányzaton belül, egyszer azon kívül.

Miután Trump „tűzzel és haraggal” fenyegette meg a nukleáris robbanófejeivel büszkélkedő Észak-Koreát, amit elég könnyű úgy értelmezni, hogy nukleáris megelőző támadásra célzott, Rex Tillerson külügyminiszter annyit mondott, hogy az amerikaiak „nyugodtan alhatnak éjjel”, ami ránézésre is épp az ellenkezője az elnök vadulásának.

Dr. Gorka, akinek munkássága lényegében Trump online hozsannázásából áll, csütörtökön a BBC-nek nyilatkozva azt mondta a fönti ellentmondásról: „Hallgassanak az elnökre; az az ötlet, hogy Tillerson katonai dolgokhoz fog hozzászólni, egyszerűen ostobaság.” Majd a felhördülésre másnap, pénteken „tisztázta”, hogy félreértették szavait, és valójában azt akarta mondani, hogy „a riporterek részéről ostobaság lenne, ha katonai opciókat próbálnának kiszedni diplomáciánk vezetőjéből, a csodálatos Rex Tillersonból. Ő a külügyminiszter”, és nem katona. A végösszeg persze az, hogy az újságírók, kik ekképpen kiforgatták az ő félreérthetetlen szavait, rosszakaratú, hazug disznók.

Ennyi kamuzás és gyalázkodás nyugodtabb napokon hozzá is tartozik a politika rendes menetéhez, de a mostani napok nem nyugodtak, Észak-Korea ugyanis nukleáris rakétákkal, Guam megtámadásával fenyegetőzik, és élvezi. És annak ugyan egészen minimális a valószínűsége, hogy beveti a rakétákat és azok célt érnek, annak azért sokkal több, hogy Trump indít megelőző hadműveletet, amivel főleg kínai, de részben orosz érdekeket is sért, és akkor elszabadul a pokol. Mint azt a kínaiak meg is mondták: ha az Egyesült Államokhoz tartozó Guam szigetét észak-koreai támadás éri, és ezt az USA megtorolja, Kína semleges marad. Ha viszont az USA és Dél-Korea méri az első csapást, és megváltoztatja a korai félsziget politikai elrendeződését, Kína ezt meg fogja előzni. Értsd: háború lesz.

Egy ilyen katasztrofális döntésben viszont az ingerlékeny és rögtönző hajlamú Trumpot megerősítheti egy propagandistából lett fehér házi talpnyaló, akinek szakértelme hol az osztatlan iszlámgyűlöletben, hol Trump kritikusainak és az újságíróknak a pocskondiázásában merül ki. Magyarán tanácsadó létére nem ért semmihez. Hogy mégis miért vihette ilyen sokra?

Nagyjából ugyanekkor jelent meg a Rolling Stone popkulturális magazinban egy szokásosan felületes cikk Gorkáról, pontosabban a Budapesten szerzett doktorátusáról. A szöveg idehaza a Corvinus Egyetem becsmérlésével keltett feltűnést – nagyon sajnálom azokat a kiváló barátaimat és ismerőseimet, akik a Corvinuson tanítanak vagy tanítottak, nekik árt az intézmény hatásos ellenreklámjával a kókler 2008-as doktorrá avatásának története. Amiért azonban nem az amerikai újságíró a felelős, még csak nem is az intézmény, ami egészében olyan, amilyen (mondjukahol egy Nógrádi György taníthat), nem is a konkrét doktori iskola, hanem az a – nem amerikai, nem angol, hanem – magyar áltudományos közeg, ami Doktor Gorkát kitermelte.

A tényanyag egy része a Haaretz izraeli napilap egy áprilisi – nem sokkal mélyebb – cikkéből származik, de nem valótlan, és főleg nem változtat a lényegen, ami azért komolyabb írásokból is kiderül: Gorka „Tartalom és végeredmény-alapú változás a politikai erőszak gyakorlatában a hidegháború vége óta" című, főleg az iszlám terrorizmusról szóló, 2008-ban elfogadott doktori értekezése gondolatilag, felkészültség szempontjából és módszertanilag értékelhetetlen, nincs olyan másodvonalbeli egyetem a világon, ahol elfogadnák.

Az adatlapból megtudnható, kiknek köszönhette Gorka mégis a doktorátusát: Ágh Attila volt az iskolavezető, Lánczi András (ma rektor) és Gedeon Péter a témavezető. Ugyancsak előkerül Maróth Miklós akadémikus neve, akivel Gorka a Foreign Policy esszéje szerint arabtémában „megbeszéléseket folytatott”, valamint Schöpflin Györgyé. Utóbbi ma már a Corvinus díszdoktora, megingathatatlan tekintélyű londoni professzorból lett a Fidesz EP-képviselője, ahol is annyira megihlette a csapatszellem, hogy egy twitteres beszélgetésben – módfelett tudományosan, a haram fogalmára hivatkozva – fölvetette, a határkerítésen elhelyezett disznófejekkel kellene elriasztani a migránsokat.

Nem fideszezek. Itt vannak ezek a különféle világnézetű, hátterű, változatos teljesítményű, de egyformán befolyásos magyar tudósok. Akik Ph. D.-t csináltak egy sarlatánból, ő pedig azóta ezzel a doktorátussal villog, még a Twitter-számlájához is odabiggyeszti, és ennek is köszönhetően jutott el a Fehér Házig, egy kézfogásra attól az ujjtól, amelyik azt a bizonyos gombot megnyomhatja.

De nem is Gorkát szidom, nyilván tehetséges, jó beszélőkéjű, megnyerő férfiú; tehetség nélkül nem lehet idáig jutni a világ politikai tanácsadóinak ranglistáján. Ám ha ez a tehetséges magyar úr akár csak közvetve részes lehet a Föld legnagyobb hatalmú politikusának egy felülmúlhatatlanul katasztrofális döntésében, valakit csak szidni kell.

Tessék: itt van ez a közeg. Legyünk pontosak: a magyar akadémiai szféra politikával foglalkozó részlegén belül is egy sajátos szegmens. Egy rész része. Ami 1990 óta szellemi és áttételesen politikai hatalomhoz jutott. Volt. aki főideológusként, más szakértőként, megint más miniszterelnöki tolmácsként, ki valóságos tudásának nem túl apró pénzre váltásával, ki vizet-nem-zavarással, ki talpnyalással (azzal ki nem?). De mindre igaz, nemcsak Gorkára, egyvalami. A sarlatánság ebben a közegben, a magyar politika bűzkörében nemhogy hátrány lenne, hanem abszolút előny. És nemcsak a Corvinuson. Ez világviszonylatban majdhogynem páratlan jelenség.

Ez egy sajátosan magyar közeg, sajátosan magyar karrier-hajtóerő, sajátosan magyar hatalomforrás. Ideje, hogy válsághelyzetben az egész glóbusz megismerje. Végre mi is formálhatjuk a világtörténelmet. Ha attól kódul a világ, hát attól kódul.

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.

Ministerstvo Kultúry Slovenskej RepublikyKult MINOREU Fond Regionálneho RozvojaIntegrovaný regionálny operačný program