Horthy Miklós még csak jó református sem lehetett

Napok óta borzolja a kedélyeket Horthy Miklós nemeshodosi mellszobrának kérdése, ahol most a község református presbitériuma várja a "kegyelmi időt", amikor az alkotás az őt megillető méltó helyére kerülhet. 

Horthy Miklós még csak jó református sem lehetett
Horthy Miklós és Adolf Hitler 1938-ban (Forrás: Wikimedia Commons)

A Dunaszerdahely közelében található település polgárait nagyban foglalkoztathatja a feladvány, hogy vajon tényleg náluk lenne a legjobb  helye a szobornak, addig meg a történészeink egyhangúan rosszallásuknak adnak hangot az egész kezdeményezés miatt.

Horthy Miklós személye ugyanis történész körökben cseppet sem vitatott, de a laikusoknak sokféle egyéb megítélése lehet. Simon Attila történész szerint mivel a kormányzó a feladatát nem jó keresztényként látta el, ezért jó református sem lehetett, a történész végzettségű Bukovszky László is megosztónak jellemezte Horthy személyiségét.

Érthető például, hogy fontos valakinek az, hogy a kormányzó idején visszatért Magyarországhoz a Felvidék déli része, ami a magyar ember igazságérzetének megfelelt – fejtette ki a minap a Pátria rádióban Simon Attila, a Selye János Egyetem Történelem Tanszékének vezetője. A történész úgy véli, ez a folyamat, az 1938 novemberében hozott első bécsi döntés mégis csak békés körülmények között, nagyhatalmi jóváhagyással született, és ez sokunknak pozitív eseményként is felfogható. Horthynak azonban szerinte az állam élén a fő feladata az lett volna, hogy összefogja a nemzetet, a katolikusokat, a reformátusokat, izraelitákat, a magyarokat és más nemzetiségeket. Ennek az elvárásnak nem felelt meg az 1920. márciusától egészen 1944. októberéig a Magyar Királyság  élén álló kormányzó.

A Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója úgy véli, a keresztény nemzeti kurzus az államfő nevéhez kapcsolódik, és mivel erősen katolikus orientációjú államot teremtett, ezért még azt se lehet mondani, hogy a reformátusok számára ez sok pozitívummal járt volna. Másrészt a holokauszt tragédiája ott kezdődött, hogy a két világháború között nagyon erős antiszemita közbeszéd alakult ki Magyarországon, amit felülről gerjesztettek. Horthynak számos esetben lehetősége lett volna beavatkozni, ezt nem tette meg, ahogyan a három zsidótörvény elfogadása során sem nyilvánult meg. Pedig ezek a jogszabályok nyilvánvalóan diszkriminálták, kiszolgáltatott helyzetbe hozták az ország állampolgárait. Később pedig a magyar csendőrségnek, és az egész bürokráciának a segítségével küldték a polgárokat a haláltáborokba. Ha Horthy nem tudta volna, hogy egy megsemmisító táborba viszik a hazai zsidókat, teljesen alkalmatlan lett volna a tisztségére. De Simon szerint inkább arról van szó, hogy inkább nem tett semmit ellene, és ez az ő nagy bűne.

A tanszékvezető hozzátette, ha valaki kormányfő, akkor teljes mértékben felelős azért, ami az országban történik. Bár nem háborús bűnös, de felelős a történtekért. Ha pedig valaki nem háborús bűnös, akkor sem feltétlenül szalonképes a jóérzésű emberek körében. Arról nem beszélve, hogy Horthy nem volt jó keresztény – véli a történész, mert akkor nem hagyja, hogy az történjen az országában lakó polgárokkal, ami megtörtént. Ha pedig nem volt jó keresztény, akkor jó református sem lehetett - így Simon Attila.

Bukovszky László  szerint az európai társadalom demokratikus elvekre épül, azzal pedig Horthy Miklós tevékenysége, és mindaz, amit a kormányzó képvisel, nem fér össze. A kisebbségi kormánybiztosi tisztséget betöltő történész szerinte sokkal jobb lenne, ha más személyiségeket találnának közösségeink, akiknek az emlékezteben ott a helyük.

(sárp)