Cintula „békés hozzáállása”, Csáky őszinteségi rohama, avagy hová szökjünk Szlovákiából...

Podcastjaink elérhetők az Apple Podcasts és a Google Podcasts alkalmazásban, valamint a Spotify-on is!

Lassan, de biztosan bebizonyosodik, hogy a szlovák miniszterelnök ellen elkövetett merénylet tettese, Juraj Cintula fejében meglehetősen nagy szerteség honolt. Konkrétabban szólva, bolond a figura. Annyiban viszont egészen biztosan különbözik az országban vegetáló számtalan pácienstől, hogy neki komoly küldetéstudat diktált. Fegyelmről és nemzeti egységről álmodott, amellyel szemben veszélyt, ellenségeket orronthatott. Nyilván ezért vonzódhatott a fegyverekhez is. Mi több, a fegyveresekhez! Hivatalos engedéllyel jutott saját pisztolyhoz és igencsak tetszhetett neki, hogy bizonyos kamaszok valódi fegyverekkel játszhatnak katonásdit. Ha nem így van, eszébe sem jutott volna a magamutogatás és átszellemült verselgetés egy nacionalista félkatonai szervezet titkos eskütételén. Ennyit arról, hogy kicsoda itt a békepárti meg a háborúpárti.

A merénylő „békés hozzáállása“

Robert Kaliňák, Szlovákia védelmi minisztere mára eljutott oda, hogy a nyilvánvalóan közveszélyes Cintula csak azért vegyült el néhányszor militáns taknyosok között, hogy „békés hozzáállásra“ sarkalja őket… Értjük? Kaliňák azt szuggerálja saját közönségének, hogy Cintula tulajdonképpen BÉKEPÁRTI! A magyar nemzet legeslegbölcsebb vezetője, Orbán Viktor meg mit csinál? Naponta prédikálja, hogy egy megveszekedett HÁBORÚPÁRTI merénylő lövöldözött az ő feltétlen BÉKEPÁRTI szövetségesére, puszipajtására, Robert Ficóra?! Hát mi fészkes fene ütött be itten megint? Nem egyeztetnek a bajtársak vagy mi? Esetleg le se baltázzák, hogy ki kicsoda? Miféle oktondi zöldségekkel vannak etetve a saját agymosott ájtatosaik?

Vagy pusztán kellemetlen az oroszoknak gazsuláló szlovák kormánypártok számára hogy az agresszor ruszkikba szerelmes csürhével kapták rajta a bolond Cintulát?

Ni csak, ki beszél!

Van más is! A Magyar Koalíció Pártjának volt elnöke alaposan kitálalt a magyarországi Heti Válasz podcastjának a Fico elleni merénylet okairól. Arról beszélt, a szlovák kormányfő tulajdonképpen magának köszönheti, hogy fegyverrel támadtak rá. Csáky, mintha őszinteségi rohamot kapott volna, felidézi, hogy Fico az elmúlt években milyen gyűlölködő, militáns hangnemet ütött meg, és minő hatalmas érzelmi hullámokat gerjesztett maga körül. Arról is kitálal, hogy Fico ifjú kommunistaként kezdte a politikai pályafutását, és ha nem került volna sor a rendszerváltásra, akkor a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárát esetleg ma Robert Ficónak hívnák. Aki nem mellesleg többször is kijelentette, hogy ő ugyan észre sem vette, a ’89-’90-es rendszerváltás megtörténtét…

Na most akkor kicsoda a mocskos baloldali, az agresszív progresszív, kérem szépen?! A Ficóra támadó Cintula vagy maga Robo? Aki, mármint Fico, Csáky szerint bizony a maga ásta verembe esett bele?

De tovább is van, mondjuk még?  Csáky Pál, mintha soha nem is lett volna köze a libsifaló vérkonzervatívizmushoz, egy az egyben kijelenti, Magyarország kormánya nem is békepárti, hanem KA-PI-TU-LÁ-CI-Ó-PÁR-TI. Vagyis annak szurkol, hogy Ukrajna kapituláljon, oszt’ jó napot…! 

No comment, vagyis ennyiben maradjunk. Mármint mi mindannyian itt Európa kellős közepén. Legfeljebb az kéne tudatosítani végre, hogy a politikai töketlenkedés magasiskolájának abszurd projektje minélkülünk, mármint a választópolgárok tömegei nélkül soha nem jöhetett volna létre…

Apropó választópolgár

Apropó választópolgár! Az megvan, hogy Zólyom városában egy 45 éves pasas légpuskával lövöldözött lakóháza ablakából a játszótéren játszó gyerekekre?

A debil tettesnek szerencsére nem sikerült komolyan megsebesíteni a célpontjait, mert csak egy könnyebb fülsérülés történt. Az illetékes szerv azért a polgártársi együttélés elleni vétségként vizsgálja az ügyet. A tettes polgártárstól meg el lett véve a fegyver. Attól a polgártásunktól, akinek nyilván pontosan annyit ér a szavazata bármilyen választáson, mint egy atomfizikusnak, szívsebésznek, professzornak vagy akár magának a köztársasági elnöknek…

Hát, vannak dolgok, annyi szent. Csak remélni lehet, hogy mindebből viszonylag keveseknek jut majd eszébe az, hogy vajon hová lehetne innét legalább valamivel jobb helyre emigrálni…