Egy zsarolóvírus dönthette ágynak Szlovákiát, az ország „lekerült” a térképről!

Podcastjaink elérhetők az Apple Podcasts alkalmazásban, valamint a Spotify-on is!

A múlt hét még csak az újévi ásítozásról szólt, ezen a héten viszont alaposan oldalba rúgta az állami hivatalokat egy hackertámadás, és/vagy zsarolóvírus, és/vagy akármi, amiről még nem tudunk. Azok ugyanis, akik bármit szeretnének elintézni, amihez szükség van a kataszteri nyilvántartásra, eldönthetik, hogy vakargatják a fejüket, vagy inkább a tenyerükbe temetik az arcukat.

Egy kattintásnyira a tragédiától

Ötödik napja, hogy kibertámadás érhette a szlovákiai ingatlan-nyilvántartási rendszert, keddtől nem nyitottak ki a kataszteri hivatalok. Ma már jó pár fejnek kellene a földön hevernie, az illetékesek viszont a fejetlenséget minden értelemben tagadják.

Ez az ügy egyre jobban bűzlik, és csak azért nem fulladtunk még meg, mert a sajtó azért szellőztetett. Az Aktualityhez tartozó Živé.sk portál szerint például egy zsarolóvíruson keresztül hétszámjegyű összeget követelnek dollárban a nyilvántartási adatokhoz való hozzáférés visszaállításáért. Ez azért elég ciki. A portál úgy fogalmazott, hogy „ez lehet Szlovákia történetének egyik legsúlyosabb hackertámadása”.

Az említett kataszteri hivatal ugyan állítja, hogy nem hatoltak be az adatbázisába, és nem került sor a tulajdonosok és a tulajdonviszonyok módosítására, azt azért elkottyintották, hogy azadatbázist a többrétegű biztonsági mentéseiken keresztül próbálják helyreállítani. Egyelőre nem világos, hogy ez a művelet mennyire sikeres.

Mindeközben a PS a belügyminiszter fejét követeli, aki meg ezt kikéri magának. A kataszteri hivatalok viszont előreláthatólag holnap sem nyitnak ki, amit előre jelez, hogy az eset utáni hatodik napon Robert Fico vezetésével végre összeül a biztonsági tanács.  

Bíróság előtt a rendőrháború keresztatyja

Mialatt sokak munkája a szó szoros és átvitt értelmében is beleállt a földbe a kataszteri hajcihő miatt, addig a bíróságokon zajlott az élet. A Specializált Büntetőbíróságon például éppenséggel Vladimír Pčolinský, a SIS korábbi igazgatója jelent meg, hogy elmondja, az, amivel vádolják, meg sem történt. Az ilyesmit az edzettebb bírók napjában tucatnyi alkalommal hallják, az utóbbi években helyenként ilyen nagy halaktól is, mint amilyen ez a fószer. Hogy mihez kezdenek vele, az viszont a vádiratban nyilván alaposabban dokumentált bűnesetek alapján kell történjen.

Pčolinskýt konkrétan azzal vádolják ebben az ügyben, hogy 2020-ban 20 000 euró kenőpénzt fogadott el Zoroslav Kollár kétes hírű vállalkozótól és csődügyvédtől, aki így akarta elérni, hogy a SIS szálljon le róla.

Még mielőtt bemondta volna, hogy titkosított információkról beszél, elkelepelte, hogy hány személyt figyeltek meg, illetve telefont hallgattak le a vállalkozó környezetéből, majd megpiszkálta kicsit Kollár vádalkuját is.

A tényfeltáró újságírók Pčolinský nevéhez kötik a rendőrháborúként ismert, a rendőri és titkosszolgálati szervek berkeiben dolgozó, illetve uralkodó egységek csetepatéjának kirobbantását, ami éppen amiatt történhetett, mert a szervek dolgozó egységei őt is lekapcsolták. Ez a történet még minden bizonnyal hosszú lesz.

Radioaktív használtruha-kereskedés indul!

Tomáš Taraba – pillanatnyilag SNS-jelölt – környezetvédelmi miniszter felpróbált már néhány köpönyeget, rendszerint kifordíthatóakat, hogy adott esetben más színben is feltüntethesse magát, pontosabban a viselt dolgait. A radioaktív hulladék Szlovákiába történő szállításának tavaly novemberi újbóli engedélyezése kapcsán ingujjtól gallérig látni, hogy mi lesz, ha épp az aktuálisan tolt narratíva nem sül el jól.

A múlt héten decensen eltávolította magától a történetet azzal, hogy neki, mint környezetvédelmi miniszternek ehhez az újbóli engedélyezéshez semmi köze, azt azonban előre bocsátotta, hogy ebből izmos kis milliókra tesz majd szert az állam. Amit tudni lehet a bizniszről, hogy lényegében az atomerőművekben használt védőruhák elégetéséről lesz szó, kollégánk ugyanakkor Dr. Zagyvai Péter, docens megkérdezésével járt utána annak, hogy ez pontosan milyen eljárást is jelent és milyenek ennek a kockázatai. Ebből kiderül, hogy egy térfogatcsökkentő eljárásról van szó, amire azért van szükség, mivel rendkívül költséges a radioaktív hulladék tárolása, és az atomerőművekben használt, sugárszennyeztett ruháktól ilyen módon például meg lehet szabadulni. A sugárzás viszont velünk marad, így biztosítani kellene, hogy a folyamat közben – ahogy a szakértő fogalmazott – az, ami radioaktív, bent maradjon a dobozban.

Taraba magatartása viszont arról tanúskodik, hogy ezt ő miniszterként nem tudja garantálni, csak arra képes, hogy learassa a babérokat, ha az akció éppenséggel anyagilag jól sül el.