Amikor Černáknak kellett megoldani Pápay problémáját: "Miki, sokkal jövök neked, ezt sosem fogom elfelejteni!"

Hirdetés

2019. december 15. - 22:00

Amikor Černáknak kellett megoldani Pápay problémáját: "Miki, sokkal jövök neked, ezt sosem fogom elfelejteni!"

A 90-es években Dunaszerdahelyen uralkodó két bűnszervezet vezetői: Pápay Tibor és Sipos Milán

Megosztás

Részlet az ELÁSOTT IGAZSÁG - A dunaszerdahelyi maffia felemelkedése és bukása című könyvből.

Az ELÁSOTT IGAZSÁG című dokumentumkönyvet megrendelheted online:

Ha Szlovákiából rendelnéd meg, kattints ide.

„Černák hívott aznap, hogy menjek a Security 3 nevű cég besztercebányai irodájához. Amikor odaértem, egy dunaszerdahelyi rendszámú fehér furgont pillantottam meg az épület előtt, és ott volt Pápay Tibor két saját emberével is. Ők éppen a furgonba raktak be két összecsavart szőnyeget, az egyikből lábak, a másikból pedig egy véres arc lógott ki. Nem tudtam, kik ők. Felmentem az irodába, ahol P. éppen a vérfoltos vakolatot kaparta le a falról. A helyiségben egy csomó minden szét volt dobálva, köztük óra és ékszerek is, P. azt mondta, hogy azokat a holttestekről szedték le, ha akarok, vegyek el valamit. Zsebre tettem egy fekete ékköves aranygyűrűt, és hallottam, ahogy Černák kiabál, hogy valaki mutassa meg a szerdahelyieknek, hol van a tajói víkendház. Valaki el is indult velük, én pedig elvittem Černákot egy szászfalui garázshoz, ahol egy Mercedes kabrió volt elrejtve. A kocsiban valami pénznek kellett lennie, amit az áldozatok hoztak, és találtunk is ott 200 ezer koronát. Elmondta nekem, azért kellett meghalniuk, mert konfliktusban álltak Pápayval, és hogy Csémy csalta el őket Besztercebányára. Az autóban talált pénz azok között lett szétosztva, akik jelen voltak az irodában. Később Černák egy benzinkútra vitette magát velem, ahol Pápay haverjai éppen a fehér furgont tisztították, kitakarították belőle a vért. Miután elbúcsúzott a dunaszerdahelyiektől, el is mentünk onnan” – emlékszik vissza 1997. március 15-re a besztercebányai maffiafőnök sofőrje, Slavomír Surový.

Hiába kérlelte mindenki Sipos Milánt, hogy ne higgyen Csémynek, nem hallgatott senkire. Önként sétált a halálba. Még két hét sem telt el azóta, hogy Vida egyik magyarországi „olajos” cimborájánál rejtőzködtek, Sipos felvette a kapcsolatot Csémy Misivel, aki a Keco-gyilkosság után Černák mellé szegődött. Tudta, hogy egy kiszámíthatatlan, agresszív őrültről van szó, akinek nincs lelkiismerete, valamiért mégis őszintén bízott abban, hogy a közös múltjukra való tekintettel – Csémy pályafutása a birkózók oldalán indult – a szerdahelyi ismerős segít neki elintézni, hogy Pápayt kinyírják, ők pedig hazatérhetnek.

Csémy, akit a besztercebányai maffiakörökben mindenki csak Mišo Maďarként ismert, tálcán szolgálta fel a nagyfőnöknek Siposékat, akikkel elhitették, hogy megfelelő ellentételezés fejében segítenek nekik likvidálni Pápayékat, ami után visszavehetnék a hatalmat Dunaszerdahelyen. A valóság azonban másként festett. Egyrészt Černák kedvelte Pápayt, és tisztában volt vele, hogy a pénzt, amit Sipos kifizetne Pápay fejéért, azt Pápay is kifizetné Sipos fejéért. Másrészt ott volt Csémy, aki bár Pápayék oldalára állt át, nem térhetett vissza Dunaszerdahelyre, amíg fennállt a veszélye annak, hogy a birkózók bosszút állnak rajta. Sipos halálával pedig pont ez a fenyegetés szűnt volna meg. Ahogy Miki Černáknak, úgy Csémy Misinek is könnyű volt a választás a két forgatókönyv között.

Siposnak egy szombati napon, 1997. március 15-én kellett Besztercebányára mennie. Ezt megelőzően még telefonált is Černákkal, aki azt üzente neki, vigye magával legközelebbi emberét, Sátor Lajost is. Sátor ugyanakkor nem állt kötélnek, sőt, nemcsak ő, hanem szinte mindenki próbálta Sipost meggyőzni arról, hogy csapdába sétál. Ő azonban sofőrjével, Potásch Emillel elindult Besztercebányára. A páros megegyezett Sátorral, hogy később felhívják és jelzik, hol vannak és mik a fejlemények.

A Hotel Luxban Csémy már várta Sipost és Potáschot. Közölte velük, hogy Černák nemsokára fogadja őket az irodájában, és minden el lesz simítva, majd ebédre káposztalevest rendeltek. Evés után Sipos telefonálni kezdett: először jelentette Sátornak, hogy eddig minden a legnagyobb rendben zajlik, majd felhívta exfeleségét is, akivel közölte – talán elővigyázatosságból, hogyha valami történik vele, legyen, aki tud róla –, hogy hol van, kivel van és mit csinál. A nőnek azt is megígérte, hogy másnap is telefonál majd, de többé már nem hívta őt.

Utolsó útjuk Mikuláš Černák irodájába vezetett, ahol először leültették őket egy kanapéra, majd Csémy és Černák személyesen végeztek velük. Lelőtték őket, és Pápay Tibor saját szemével nézte végig halálukat, az egészet tulajdonképpen az ő kedvéért csinálták. Černák a gyilkossággal örökre lekötelezte a dunaszerdahelyi maffiafőnököt, aminek természetesen megvolt az ára is: Pápaynak ötmillió koronát kellett fizetnie azért, hogy nem tudta egyedül elintézni a problémáit, és a capo di tutti capinak személyesen kellett intézkednie.

Röviddel ezután egy dunaszerdahelyi jelzésű fehér furgon parkolt be az őrző-védő szolgálat udvarára. Az irodában a hullákat megfosztották értékeiktől, az aranyláncokat, gyűrűket, karórákat szétosztották egymás között, Sipos és Potásch testét becsavarták az ott lévő szőnyegekbe, amiket aztán a vérfoltos kanapéval együtt a furgon csomagterébe pakoltak.

A gyilkosok és segítőik ezután háromfelé szakadtak. Volt, aki az irodában maradt eltüntetni a nyomokat, takarított, és gondosan lekaparta a falról a vérnyomokat. Pápay embereit elvezették a Besztercebányától tizenöt percnyi autóútra található tajói üdülőövezetbe, ahol egy víkendház mellett elásták a holttesteket. Černák Sipos autójához vitette magát, megkereste a 200 ezer koronát, amivel Siposék Pápay meggyilkolását akarták megelőlegezni – az autót később a kassai maffia tette pénzzé –, majd visszatért a Hotel Luxba, ahol nem sokkal azelőtt dunaszerdahelyi áldozatai utolsó káposztalevesüket fogyasztották.

Černák, Csémy és Pápay – míg az utóbbi két embere Tajón ásott – önfeledt pezsgőzésbe kezdtek.

„Így végzi mindenki, akinek problémája lesz velem. Miki, sokkal jövök neked. Ezt sosem fogom elfelejteni”

– szólalt fel koccintás után Pápay Tibor. Úgy gondolták, hogy minden szálat elvarrtak. A határ túloldalán azonban Sipos halálával új főnök született. A Balaton környékén rejtőző dunaszerdahelyi „menekültek” élére Sátor Lajos állt, és ez a momentum nem csak Dunaszerdahely sorsát pecsételte meg.