Akit szó szerint bedarált az alvilág - Reisz Andor és a szerdahelyi maffia bestiális rémtette

Hirdetés

2020. április 20. - 18:03

Akit szó szerint bedarált az alvilág - Reisz Andor és a szerdahelyi maffia bestiális rémtette

Balról: Reisz Andor, Sátor Lajos és Horváth Lehel a bűnszervezet 2004-es "évzáró" ünnepségén

Megosztás

Részlet az ELÁSOTT IGAZSÁG - A dunaszerdahelyi maffia felemelkedése és bukása című könyvből.

Az ELÁSOTT IGAZSÁG című dokumentumkönyvet megrendelheted online:

Ha Szlovákiából rendelnéd meg, kattints ide.

Sátort Lajost 2006 őszén nem volt nehéz meggyőzni, hogy szabaduljon meg helytartójától, Reisz Andortól. A nagyfőnök – vagyis Sátor – már hetedik éve volt szökésben, és „koronahercege” egyszerűen túlnőtt rajta. Azon kívül, hogy Reisz volt az, aki Sátor igényeit tolmácsolta a többiek felé, és instruálta a szerdahelyi maffia tagjait, gyümölcsöző kapcsolatrendszert alakított ki. Harminc éves korára személyesen ismert minden „fontos” embert, és az igazságszolgáltatás azon korrupt képviselőit, akiket némi készpénz által majdnem bármilyen vád ejtésére rá lehetett venni.

Reisz kapcsolatban volt a szlovákiai szervezett bűnözés legerősebb képviselőivel is, akik számára az idő múlásával Sátor már csak egy háttérben megbújó, misztikus figurának tűnhetett, és emiatt szinte mindegyikük inkább Andort látta a hierarchia legfelsőbb fokán. A bűnözői közegben ráadásul nagy tisztelet övezte őt, mivel „pénzcsinálási” képességei a ’90-es években meggyilkolt pozsonyi Sýkora, vagy éppen a néhai Vida Tamás rátermettségével vetekedtek. Arról már nem is beszélve, hogy mivel Sátor nevét nem volt okos dolog kiejteni, legendája a közbeszédben is megkopott, és az éjszakai életben is nyilvánvaló ténynek számított:

A környéken Reisz Andor a „legnagyobb maffiózó”.

És Andor bizony így is viselkedett. Szó sem volt arról, hogy a gyilkosság eszközéhez csupán a profit érdekében nyúlt, Komáromban és Dunaszerdahelyen is megesett, hogy egy-egy személy örökre eltűnt, miután konfliktusba keveredett vele a helyi diszkókban.

…

Ott volt az esélye annak is, hogy eljöhet az idő, amikor Reisz kiszervezi Sátor Lajos alól a bűnszervezetet, amelynek működtetéséhez minden adottsággal rendelkezett. Továbbá az sem volt elképzelhetetlen, hogy a csoport elöljárói a büntetlenség reményében feldobják Sátort, aki ilyen esetben a tízes gyilkosság miatt valószínűleg örökre a rácsok mögött ragadhatott volna.

Megszületett a döntés: Reisznek mennie kell.

A gyilkosságot gondosan megtervezték, és nagy szerepet kapott benne Horváth Lehel, aki már jó ideje összejátszott az alvilággal. Horváth a ’90-es években szedte meg magát, saját elmondása szerint akkoriban illegális gázolajbizniszekkel foglalkozott. A kétezres évek elején ő üzemeltette Dunaszerdahelyen a Speed nevű kultikus diszkót, melynek udvarán leselejtezett harckocsikat és mindenféle katonai nehézfegyverzetet állított ki, amikért megszállottan rajongott. A külvilágtól elzárva, de a várostól nem messze élt óriási csótfai birtokán, ahol gyakran megfordult Reisz is, akit Lehel Andor gyerekkora óta ismert, és köztudottan barátok voltak.

„Egyszer megállt nálam Sátor és Kádár, aki amikor abban az évben kijött az előzetesből, mindig hangoztatta, hogy Reisz csukatta le őt. Azt mondták nekem, hogy meg akarják gyilkolni Andort, és ezt nálam, Csótfán fogják megcsinálni. Azt gondoltam, hogy az egész egy csapda, és azt próbálgatják, hogy szólok-e a dologról Andornak”

– emlékszik vissza Horváth a gyors történésekre, amik 2006 őszén mentek végbe. Annak ellenére, hogy az ügyet illetően később Kádár bűnössége a bíróság előtt is jogerősen bebizonyosodott, ő soha nem ismerte el, hogy Reisz likvidálásának gondolata az ő lelkén szárad.

„Sátor azt mondta, hogy Reisz meglopta őt, és hogy Andor volt az, aki miatt vizsgálati fogságba kerültem, úgyhogy ezért nekem kell lelőnöm őt. Próbáltam valahogy kimaradni ebből, de Sátor és Lehel nyomást gyakoroltak rám, úgyhogy végül beleegyeztem. Viszont az elejétől fogva tudtam, hogy ezt nem fogom megtenni”

– meséli Kádár. Mivel Reisznek volt a Dunán egy hajója, amit télire a Lehel birtokán lévő egyik hangárban akart elhelyezni, adott volt az alkalom a gyilkosság elkövetéséhez. 2006 novemberében el is jött a nap.

Kádár Csótfára ment, kapott is ott egy hangtompítós gépfegyvert, és már csak Andorra vártak, de mivel a komáromi kikötőben lévő hajóból valaki korábban kilopta az üzemanyagot, a motorcsónakot nem tudták kivenni a vízből. Az akciót így másnapra kellett halasztani.

Másnap már minden flottul ment, a komáromi kikötőbe begurult Reisz fekete Mercedese, aminek utánfutójára többek között Bugár és Csonti segített felrakni a csónakot. Csonti egyébként akkoriban Reisz egyik legjobb barátjának számított, és fogalma sem volt arról, mi készül Andor ellen.

Elindultak hazafelé a kikötőből, és Reisz terepjáróját, amiben Sátor is ült, Bugár és Csonti külön autóval „vezették föl” – Sátor általában úgy közlekedett, hogy egy előreküldött kocsi felmérte a terepet, nincs-e esetleg útközben valamilyen csapda vagy rendőri intézkedés, amin fönnakadhatna. Utuk nem vezetett egyenesen Lehelhez, a banda előbb megállt Vágfarkasdon vacsorázni, és csak a lakomát követően vették Csótfa felé az irányt.

Útközben azonban még egyszer megálltak, Bugárt elküldték haza Csonti autójával, utóbbi pedig átült a Mercedes volánja mögé. A birtokra érve Lehel kiment eléjük autóval, hogy mutassa az utat a hangárhoz, és amikor odaértek, mindenki kiszállt a kocsikból, kivéve Csontit, aki az utánfutóval betolatott a fedett helyre.

„A hangárhoz közeli bokrok mögött, a földön hasaltam ugyanazzal a géppisztollyal, mint előző nap. Láttam, hogy megjön Andor autója, ami a hajót vontatta. Azt hittem, ha nem lépek elő, és nem lövök, akkor ahogy jöttek, úgy mindenki el is megy majd, és nem fog történni semmi”

– mondja Kádár, aki valóban nem ugrott elő, és a kezében lévő hangtompítós gépkarabélyt sem sütötte el.

„Míg Csonti manőverezett a hajóval, Sátor, Reisz és én a hangár előtt álltunk és beszélgettünk. Kádár nem jött elő és nem lőtt. Andor elfordult tőlünk, vizelni ment, és ekkor Sátor elővette a fegyverét, felhúzta, Andor mögé lépett, és hátulról fejbelőtte őt”

– részletezi a kivégézést Lehel. Amikor Csonti meghallotta a lövést, azon nyomban kiugrott az autóból, és amikor látta, hogy Reisz a földön fekszik, sokkot kapott.

„Miért?! Miért?!”

– kiabálta sírva Csonti, majd Sátor nyugtatni kezdte őt, mondván: megvolt rá az oka, hogy ezt tegye. A többiek elkezdték Kádárt hívogatni, aki előbújt a bokrokból, és azt mondta, azért nem lőtt, mert nem látott jól. Sátor fel is mérgedt rá, hogy miatta le kell cserélnie a pisztolyát, vagy pedig Reisz fejéből kell kivenni a golyót, hogy ne maradjon bizonyíték.

Ennek meg is lett a következménye – Kádárnak Csótfán kellett maradnia, hogy Lehellel együtt likvidálja a holttestet. Sátor elhúzott Reisz autójával, amit később valahogy eltüntettek –, akkoriban Pozsonyban lakott, és Csonti kísérte fel őt a fővárosba, aki viszont parancsba kapta, hogy rögtön menjen majd vissza Csótfára segíteni a piszkos munkában…

Lehel és Kádár tehát egyedül maradtak, és amit ezután műveltek, az minden borzalmat felülmúlt.

Reisz holttestét egy quadra kötött utánfutóra rakták, majd átvitték a rancs területén lévő kanálishoz. Egy disznóvágásnál használatos vasállványt, nagy edényeket, késeket, fűrészt, kampókat és kötelet készítettek elő, majd kezdetét vette a horror.

„Lehel Reisz két lábába, az Achilles-inaiba akasztotta a kampókat, azokra kötelet kötött, és felhúzta az állványra. A test fejjel lefelé lógott, és elkezdte feldarabolni. A testrészeket, amik leestek, azokat odébbrúgta, én pedig beleraktam az edényekbe. Amikor végzett, az edényeket, a ládákat az utánfutóra raktuk, és átmentünk a telek egy másik részére, egy épülethez, ahol Lehel húsdarálója volt”

– vall Kádár a történésekről.

A holttest feldarabolása eltartott egy ideig, mert mire a darálóhoz értek, már Csonti is visszajött Pozsonyból. Ketten adogatták Lehelnek a testrészeket, de a nagyobb csontoknál a daráló többször is beakadt, úgyhogy Horváth azt mondta nekik, menjenek vissza hozzá másnap este.

Mire Kádár és Csonti másnap visszamentek Csótfára, addigra Lehel már kicsontozta a testrészeket.

„Lehel megmutatta Csontinak, hol ásson gödröt, mi pedig közben elmentünk onnan pár kilométerre, hogy kiöntsük a ledarált húst a Kis-Dunába. Aztán visszamentünk a telekre, és segítettem Csontinak ásni. Amikor végeztünk, beleszórtuk az edényekből a nagyobb csontokat és betemettük a gödröt. Aztán elmentünk haza”

– idézi föl Kádár azt a novemberi napot.

2006 novembere: Reisz Andor eltűnt, a rendőrség a lakosság segítségét kéri – képkocka egy korabeli híradóból

Reisz eltűnését élettársa jelentette be a rendőrségen, és a következő hetekben a gyilkosságban részt vevő bandatagok nagy ködösítésbe kezdtek. „Nem láttad az Andort?” – kérdezősködtek mindenkitől, akivel csak találkoztak.

…

A bűnszervezet azon tagjainak, akik nem tudták, hogyan nyelte el Reiszet a föld, a többiek azt mondták, hogy nem hagyják annyiban az egészet – ha megtudják, ki áll Andor eltűnése mögött, biztosan bosszút állnak.

Közben a dunaszerdahelyi maffia hierarchiájában Kádár Krisztián vette át Reisz helyét, Csonti pedig Reisz helyett Sátor sofőrje lett, és hűségesen szolgálta új főnökét – annak ellenére, hogy az lelőtte legjobb barátját.