18
Fotók: Cséfalvay Á. András - További felvételekért kattints!
Megosztás
Augusztus 20-án Dunaszerdahelyen is megemlékeztek a magyar államalapítóról, Szent Istvánról, az ünnepi beszédeket elmondó Hájos Zoltán polgármester, illetve Orbán Viktor magyar miniszterelnök irodájának parlamenti államtitkára, Dömötör Csaba pedig megmutatták, merre menjünk és merre ne.
A dunaszerdahelyi polgármester Szent István örökségére mutatva megjegyezte, „a felvidéki magyar közösség számára sorsdöntő az egységes politikai képviselet létrehozása”, mivel pillanatnyilag nincsenek ott, ahol az országos döntések születnek.
Hájos szerint ez, mármint az egységes politikai képviselet „igencsak lassan alakulgat”. Hozzátette, hogy megérti a magyarok érdekeit képviselő pártok egymással szembeni bizalmatlanságát az elmúlt évek választásai után, viszont úgy véli, minden más személyi és ideológiai érdek elé kell helyezni az egységet.
Emlékeztetett arra is, hogy a magyar közösség soraiból meg vannak róla győződve, hogy a szlovák politikai pártok is képviselhetik az érdekeiket, azok a gyakorlatban viszont szerinte csak néhány magyar jelöltet helyeznek a listájukra, hogy szavazatokat szerezzenek. Ennek kapcsán beszélt arról is, hogy amikor június végén Dunaszerdahelyen járt Ivan Korčok szlovák külügyminiszter, és
felhozta neki „a kettős állampolgársággal kapcsolatos csalódottságunkat, azt elbagatellizálta, amikor pedig a magyar közösség irányába tett bocsánatkérésről beszéltem a kitelepítettek kapcsán, vagy a szlovák-magyar megbékélés lehetőségét említettem magyar-szerb mintára, azt diplomatikusan elhárította. Ebből azt vontam le, hogy a szlovák politika a magyar közösség irányában mindig a kedves arcát mutatja, viszont ha valami konkrét dolgot vetünk fel közösségünk érdekében, elutasítóvá válik”. Aznap nem nyilatkozott ilyen negatívan.
Hájos Zoltán
Emlékeztetett viszont Filip Mónika korábbi SaS-es oktatásügyi államtitkár helyzetére, aki Korčokkal szintén átbringázott a Csallóközön, másnap viszont visszahívták. „Magyarként lehetőséget kapott az oktatási tárcánál, hogy tegyen a magyar közösség érdekében, de néhány hónap elteltével leváltották, mert kellett a hely egy politikailag megfelelőbb embernek. A magyar közösség érdekében az eddigi döntések sem azért lettek meghozva, mert a szlovák politikai pártok megértették volna a magyar közösség igényét vagy sorsukat szívükön viselték volna, hanem azért, mert a döntéshozatal idején erős politikai képviselete volt a szlovák parlamentben és a kormányban” – fogalmazott Hájos, majd Istvánra, illetve az egységes politikai képviseletre visszautalva kihangsúlyozta, „tudnunk kell, mi számunkra a helyes döntés és a helyes út”.
Dömötör Csaba beszédében ezt követően kitért arra, mennyire felemelő számára Dunaszerdahelyen lenni, mert a város „a járvány tépázta nehéz hónapok egyik legfelemelőbb pillanatára” emlékezteti,
„arra, hogy dunaszerdahelyiek felhívására magyarok ezrei álltak ki erkélyeikre, udvaraikra, hogy együtt énekeljék azt a dalt, amely nem Dunaszerdahelyen született, de innen indulva hódított meg sok-sok magyar szívet”.
A Nélküled c. dal egyik sorára utalva („Mi egy vérből valók vagyunk”) azt mondta, annak tartalma már Szent István óta kötelez bennünket, „és ha olykor el is vették tőlünk az összetartozás érzésének egy-egy darabját, mi mindig visszaszereztük azt”.
Beszélt a magyarok vészterhes évszázadairól, évtizedeiről, de úgy véli, „augusztus 20-án megengedhetjük magunknak, hogy azt mondjuk, az elmúlt tíz esztendő a magyarok felívelő időszaka volt”.
Nem hagyta ki a vélt vagy valós érdemeik felsorolását sem a gazdaság fellendítéséről, az egyre nagyobb jólétről, a családtámogatásokról, a munka becsületének visszaállításáról és a biztonság fontosságának felismeréséről. Végül rázendített.
„Időtálló és erős elvek, mégis vannak, akik vitatják őket. Vannak, akik gyengítenék a magyar és magyar közötti kötelékeket, fellazítanák a hagyományos családok megtartó kötelékeit, és olyanok is, akik kivennék a legfontosabb döntések jogát a nemzeti kormányok kezéből. (…) Ők azok, akik megnyitnák a határokat a világ előtt, miközben érzéketlenek, ha a történelmi kisebbségekről van szó. Legyenek akár Brüsszelben, akár a budapesti Országgyűlésben, ők nem erősítik, hanem gyengítik a magyarok ügyét” – fogalmazott, aláhúzva, hogy minden nap küzdeni kell, mert „nincs eredmény, amit ingyen adnának”.
„Közös történelmünkből ugyanis tucatnyi példát tudunk arra, hogy ártó erők egyetlen év alatt is képesek lerombolni, amit magyarok milliói egy évtized vagy évszázadok alatt felépítenek” – fűzte még hozzá.
Dömötör Csaba
Végezetül emlékeztetett:
„azzal a makacs elszántsággal kell védenünk közösségeinket és magyarságunkat, ahogy az itteni DAC, a dunaszerdahelyiek csendes, de töretlen építő munkája tanította. Újra találkozónk van a saját felelősségünkkel, hogy ezer év múlva is mi mondhassuk el magunkról, hogy egy vérből vagyunk”.
Úgy véli ugyanis, hogy „a magyarok legszebb napjai még előttünk vannak”.
Az ünnepi megemlékezés koszorúzással zárult.
(SzT)