Megosztás
Az államosítás és központosítás gondolatánál és tervénél jelenleg nincs nagyobb veszély a szlovák iskolaügyben! Beleértve a nemzetiségit is!
Zárójelbe előzetesen egy pici kitérő:
(Talán tényleg segít, ha elismételjük a kormány által megvezetni kívánt közvélemény számára, hogy:
– az átlag pedagógusnak tényleg kevesebb a bére, mint azt a kormány mostanában állítja.
– a pedagógusoknak minden ellenkező híreszteléssel szemben nincs két hónap szünidője (a szabadsága rovására maradhat csak otthon, mint minden más dolgozó állampolgár, s ez a szabadság nem elegendő az összes szünidőre, tehát ha valami csoda folytán kivételesen ki is fizetnék a túlóráit, azok többségét kénytelen pótszabadságként felhasználni).
– a pedagógus nem mehet haza ebéd után, nem fél napot dolgozik, a tanításra fel kell készülnie. (A munkahelyén, a könyvtárban, továbbképzéseken, sőt: otthon is – este, éjjel, hétvégén – leginkább a saját könyveiből, a saját számítógépe és internete segítségével, saját papíron, saját tollal, saját ruhájában stb.). Amellett még mindig sok az adminisztráció, a szervezési munka, sokszor a helyettesítés, szakkör stb. A pedagógus bőven dolgozik annyit, mint más, sőt…
– a pedagógus munkája nem könnyű. Aki foglalkozik napi fél órát a saját gyerekével, az tudja. Aki nem, az most egy kicsit maradjon csendben.
– a pedagógus a gyerekeinkért dolgozik (akkor is, ha az adott pillanatban netán éppen az agyára mennek).
– ha a kormány, akinek tagjait egész jól megfizetJÜK az adónkból, munkaidejében március 5-ig „már nem tehet semmit” (cop. Fico) ez ügyben, azaz nem dolgozik, akkor a kormánytagoknál sokkal rosszabbul fizetett pedagógusnak miért is illene dolgoznia március 5-ig?)
És még folytathatnánk a folklór jellegű tévhitek elleni sziszifuszi küzdelmet, de nem ez a lényeg, mert nem a sztrájk jogosságát óhajtom most alátámasztani vagy cáfolni, hanem arra igyekszem rávilágítani, hogy a két, magyar választói szavazatra leginkább igényt tartó, a kormányon a rendszerszerű változásokat számon kérő párt miként vélekedik a / egy / a mindenkori kormány feladatairól az oktatásügyben a jelenlegi állás szerint. Mindkét párt üdvözli a sztrájkot, a bérkövetelést. Ez érthető is, logikus is.
Azt azonban már egyikük sem (és tudtommal egyetlen másik párt sem) ígérte meg: ha kormányra kerülünk, akkor mi megemeljük a béreteket X %-kal vagy X nominális összeggel. Konkrét ígéretet egyikük sem tett. Oké, ez is érthető, konkrét számhoz konkrét költségvetés kell, koalíciós egyezség, törvény meg minden. Na de ez így mégiscsak hiányos. És pont a lényeg hiányzik. Marad az üdvözlet, abból nem lehet kenyeret venni. (És választásokat sem lehet vele nyerni, elárulom.) Aki tényleg okosabb, mint a Smer (bízzunk benne, van ilyen, különben remény sincs), az mondjon egy okosabb, reálisabb, konkrétabb, számon kérhető számot. És aztán tartsa magát ahhoz az összeghez, akár az „akármi más” kárára. Ha prioritás, akkor prioritás!
Egyébként mind az MKP, mind pedig a Híd okosakat nyilatkozott. Nem lehet belekötni abba, hogy a Híd komplex törvénnyel (a tudomány és iskolaügy finanszírozásáról és fejlesztéséről – tegyem hozzá: ez így még nem komplex, ez így csak a pénzről szól) oldaná meg a reszort (nem csak a pénzről szóló) problémáit. Tényleg szükség lesz rá. Az is igaz az MKP részéről, hogy a nemzetiségi iskolák helyzete még rosszabb.
És? Akkor most?
Szóval ott lehet mégis kritikával illetni a két pártot, hogy ez, amit mondtak, édeskevés. Ezt tudjuk. Minimum évek óta. Kampánynak-hullámlovaglásnak is, megoldásnak is, javaslatnak meg főleg kevés ezzel előhozakodni. Konkrétum? Az MKP MO-i segítség nélkül képtelen lépni, a Híd pedig – tessék megkapaszkodni, igen, két kézzel, öveket becsatolni – mikorra ígéri (ugyebár a kapkodás nem olyan nagyon jó…) a komplex törvényt a következő négy évben? Ha nem elírás (de több sajtótermékben szerepel így), akkor 2030-ra. Ismétlem: 2030-ra. 14 esztendő múlva. Aztán pedig még vagy 4-9 év, amíg bárminek is mérhető hatása lesz a gyerekeinkre. Az minimum (14+4) 18 év. Tehát ha a gyermekem holnap megajándékozna egy unokával, akkor az az unokám nagyjából érettségizik, mire lényegi változás következik be. A magamfajta 45 éves pedagógus köbö akkor menne nyugdíjba… Köszönnyükemese… Ez valóban szuper ajánlat, bizonyára egy bruttó 10 centes évi béremelés a Smertől simán kiválthatja a legtöbb 40 fölötti tanár szemében az ilyen komplex, rendszerszerű délibábot…
A magyar iskolákat pedig – elárulom, holott tudják nélkülem is az MKP-ben – nem csupán egy-egy vonatkozó extra paragrafussal, kivétellel lehet megmenteni, hanem az egész oktatásügy (antibolsevik) megmentésével: a demokrácia számára. Elsősorban úgy, hogy a megpedzett, sőt beharangozott visszaállamosítást elkerüljük. Szóltam korábban is, itt (lásd 4. pont), tisztában van vele mindenki. De erről kukk sincs, a nyilatkozók, szakértők, szakpolitikusok hallgatnak. Aki az oktatásügyben megélte, hogy előzetes kérvényezgetés és jóváhagyás után több tíz kilométerről 3 törött kréta miatt be kellett utazni a járási hivatal nagyon illetékes, de jobbára tökéletesen üres ellátójába („materiálové stredisko”), aztán még egyszer, mert épp elfogyott, majd vissza, az még emlékszik. És tudja, hogy ez nem működőképes modell egy 21. századi oskolában. Már akkor sem volt az. Sosem volt az…
De egy ilyen központosításnak a napi bénaságon, bénázáson és bénításon túl elsősorban az lenne a hátránya, hogy mindenfajta helyi autonómiát kizár.
Értsd, azt csinál a hivatal, az állam, vagyis a mindenkori kormány a (magyar és nem magyar) iskolával, amit csak akar. Ez perszonális, épület- és eszközellátó, financiális stb. szinten is tragédia. De hogy az oktatás formáinak és tartalmának (szabadságának, sokszínűségének, nyitottságának, választhatóságának stb.) civilizált önkormányzása és társadalmi ellenőrzése itt véget ér, az olyan biztos, mint nemzeti ünnepen a himnuszéneklés.
Láthatjuk, nagyon csendben, suttyomban készíthetik elő ezt az elvtársak, s a sztrájk miatt tán még demagóg módon hivatkozási alapjuk is lesz a diktatórikus államosításra – na, abban, az államosított rendszerben tessék majd bármi miatt tiltakozni, kedves gyerekek, szülők, pedagógusok, ha tudtok!
Ismét hangsúlyozom, az államosítás és központosítás gondolatánál és tervénél jelenleg nincs nagyobb veszély a szlovák iskolaügyben! Beleértve a nemzetiségit is! (Főleg, ha „ezek” csinálják…)
Abba ugyanis bele fognak dögleni az iskoláink. Szellemi és fizikai létükben szintén.
Bármilyen tannyelvűek.
Állítom (hiszen anno az elődpártok szakemberei posztjaikon dolgoztak az iskolai önkormányzatiság minden formája érdekében), hogy ezt az MKP és a HÍD nagyon jól tudja. Csak éppen valamiért nem mondja.
De vajon miért?!