Megosztás
Ha kell, akár testi épségüket is kockára téve mentik az életeket. Ők azok, akik általában elsőként érkeznek a balesetekhez, és elsősegélyben részesítik a sérülteket. A tűzoltókra szinte kivétel nélkül mindenki felnéz, és ez nem véletlen, hiszen rájuk mindig számíthatunk, ha baj van.
Hodosi Tibor őrnagy már gyerekkora óta biztos volt benne, hogy tűzoltó lesz. 13 éves korától önkéntesként tevékenykedett, majd annak ellenére, hogy szülei nem értettek teljes mértékben egyet a pályaválasztásával, kitartott a célja mellett, mára pedig 22 éves tűzoltói pályafutást tudhat maga mögött. A nagymegyeri tűzoltóállomás parancsnokával arról beszélgettünk, hogy milyen a Csallóközben tűzoltónak lenni, hogyan lehet valaki tűzoltó, valamint szóba került az is, hogy melyek voltak a környéken a számukra legemlékezetesebb esetek.
Hogyan indult a pályafutása?
Szinte minden gyerek álma, hogy tűzoltó lehessen, ez nekem megvalósult. Annak ellenére, hogy a szüleim nem szerették volna, hogy tűzoltó legyek, én mégis kitartottam, és már 13 éves koromtól önkéntesként segítettem a tűzoltók munkáját. Érettségi után letöltöttem a kötelező katonai szolgálatot, és elindultam a pályán. 1998-ban léptem állományba fiatal tűzoltóként, 2004-ben pedig a nagymegyeri tűzoltóállomás megbízott parancsnoka lettem egészen 2010-ig. Ezt követően négy éven át parancsnokhelyettes voltam, majd 2014-től én irányítom a nagymegyeri tűzoltóállomást. Parancsnok és irányítótiszt is vagyok egyben, nagyobb bevetések esetén ugyanis a bevetési parancsnokkal ketten koordináljuk az eseteket.
Ez idő alatt végig a nagymegyeri tűzoltóállomáson dolgozott?
Igen, a kezdetektől fogva a nagymegyeri állomáson vagyok, mellette pedig párhuzamosan az izsapi önkéntes tűzoltó testületnél is tevékenykedem.
Hogyan emlékszik vissza a kezdeti időszakra? Volt némi félelem is?
Fiatal srác voltam, amikor beléptem a tűzoltószervezetbe, de fél éven belül máris sofőr lettem. Sokat segítettek a kezdeti időszakban az idősebb kollégák, akik felkaroltak és támogatták a fiatalokat. Félelem természetesen azért volt bennem, sőt, gyakran még most is van, de ez ebben a szakmában természetes. Mára pedig mi is igyekszünk felkarolni a fiatalabb kollégákat, hogy még inkább megszeressék ezt a szakmát.
Ha egy fiatal itt, a Csallóközben elhatározza, hogy tűzoltó akar lenni, milyen utat kell előtte bejárnia?
Ahhoz, hogy valaki tűzoltó lehessen Szlovákiában, alapvető követelmény a szlovák nyelvtudás. Szükséges továbbá jogosítvány teherautóra, egészségügyi szempontból teljesen rendben kell lennie, és el kell végeznie az úgynevezett pszichotesztet. Ez egy megterhelő, 750 kérdésből álló tesztsor, amin sok fiatal elcsúszik, ez ugyanis a felvételi legfontosabb része. A sikeres felvételi után a következő állomás a zsolnai tűzoltóiskola, ahol tűzoltóképzésen kell az illetőnek részt vennie, valamint el kell végeznie a tűzoltó-mentő szakot is két éven belül. A képzés vizsgával végződik, és ha átmegy, onnantól kezdve hivatásos tűzoltóvá válik. Az alapképzésen kívül természetesen vannak további továbbképzések, ilyen például az életmentési iskolázás, a sofőrképzés, valamint további speciális foglalkozások.
Népszerű szakma a mai fiatalok körében a tűzoltóság?
Azt tapasztaljuk, hogy a mai fiatalok inkább másfelé orientálódnak.
Én már 13 éves koromtól tudtam, hogy tűzoltó leszek, és hiába féltettek a szüleim, nem hagytam magam lebeszélni.
Akkoriban pedig még „csak” tűzesetekhez jártunk, mára viszont már többfajta bevetésünk van, hiszen a gyorsuló világban egyre súlyosabb esetek vannak. A szüleim később fokozatosan belenyugodtak, és megértették, hogy nekem ez az életem, és azóta is, ha szükség van rám, bármikor itt vagyok a nap 24 órájában. Ezt a hivatást egyszerűen szeretni kell, másképp nem megy. Sajnos a mai fiatalok közül kevés, aki igazán szívből csinálja, és összességében véve mára nincs olyan nagy érdeklődés a szakma iránt, mint korábban.
Általánosságban ma már több balesethez riasztják önöket, mint tűzesethez?
Igen, sajnos így van. Felgyorsult világban élünk, rengeteg jármű közlekedik az utakon, és rengeteg a súlyos, halálos kimenetelű baleset. Itt, Nagymegyernél első osztályú és nemzetközi útvonalunk is van, amelyeken rengeteg kamion közlekedik, és éppen ezért sok errefelé a baleset is.
Melyek voltak azok az esetek, amelyek valamilyen okból emlékezetesek maradtak?
22 éves pályafutásom alatt voltam jó pár balesetnél és tűzesetnél.
Szinte nincs olyan útszakasz a Nagymegyeren átvezető főúton, ahol nem történt még baleset, köztük súlyos. Több esetben elhalálozással is találkoztunk, a gyorsmentőügyelettel együttműködve küzdöttünk emberek életéért. Ez idő alatt voltak nagyon megrázó esetek is.
Amire még a mai napig emlékszem, az a 2013-ban Szilas és Lakszakállas közt történt baleset, amelynek során egy hét hónapos terhes anyuka nekihajtott egy fának, és súlyos koponyasérüléseket szenvedett. Amint megérkeztünk a baleset helyszínére, nekiálltunk kiszabadítani őt a roncsok közül, ki kellett vágnunk. Az anyuka életét sajnos nem tudtuk megmenteni, a baba viszont életben maradt.
Ami a tűzeseteket illeti, említhetem a dunaszerdahelyi Minit cég épületében keletkezett tüzet, amely tavaly az ország legnagyobb tűzesete volt. Amikor megkaptuk a riasztást, nagy erőkkel vonultunk a helyszínre Dunaszerdahelyről, Nagymegyerről, Somorjáról, Galántáról, valamint Nagyszombatból és Pozsonyból is jöttek kollégák, és az önkéntesek is segítettek, hogy tudjuk megfékezni a tüzet. Akkora volt a hő és olyan nagy kiterjedésű volt a tűz, hogy óriási vízmennyiségre volt szükség. És persze sok tűzoltóra, hiszen mi is kimerülünk.
Nehéz átélni és főként feldolgozni azokat megrázó dolgokat, amelyeket a tűzoltók kénytelenek átélni a súlyosabb esetek során?
Én mindig azt mondom, hogy aki tűzoltói pályára akar lépni, annak egy jó szándékú, jó lelkű embernek kell lennie, szívesen kell segítenie azokon, akik bajba jutottak.
Nemcsak fizikailag, hanem sok esetben pszichikailag is megterhelő munka, hiszen vannak könnyebb, de súlyosabb sérülések, sőt, elhalálozások is. Vannak pszichológusaink, akik foglalkoznak velünk, az állomáson jómagam a pszichológus szerepét is betöltöm. Ha halálesettel vagy súlyos sérüléssel szembesülnek a kollégák, akkor segítek feldolgozni. De mindezek ellenére ez egy nagyon szép hivatás.
Egy tűzoltónak sosem telik le a műszakja, a nap 24 órájában szolgálatot teljesít az év 365 napján.
Ha be is fejezte a műszakját, azt követően is bevethető kell, hogy legyen. Éppen ezért mi is olyanok vagyunk itt, az állomáson, mint egy nagy család. Mindig tudjuk, hogy körülbelül ki merre van, ha pedig valamilyen oknál fogva elhagyjuk az országot, az még a napi jelentésbe is bekerül.
Mennyi tűzoltó dolgozik a nagymegyeri állomáson?
Jelenleg 13-an vagyunk összesen. 24 órás szolgálatokat teljesítünk, egy műszakban pedig egyszerre négy tűzoltó van bent. Egy tűzoltó 240 órát dolgozik havonta a nagymegyeri tűzoltóállomáson, és ezen kívül is készenlétben van, akkor is, ha éppen szabadnapja van, különleges esetekkor ugyanis mindenkire szükség van. Ilyenkor általában más állomásokról is érkezik erősítés, például Dunaszerdahelyről, Gútáról, Galántáról, de ha szükséges, akkor az irányítóközponton keresztül akár más kerületből is jönnek tűzoltók. A nagymegyeri tűzoltóállomás, akárcsak a somorjai, a dunaszerdahelyi parancsnoksághoz tartozik, összesen tehát több mint 50 bevethető hivatásos tűzoltó van a járásban, valamint további önkéntesek.
Az önkéntes tűzoltók is bármikor riaszthatók?
Természetesen, az önkéntes tűzoltók is épp úgy megkapják a riasztást, mint mi, csak mi vagyunk az elsők, akiket értesítenek a nagyszombati irányítóközpontból. Megkapjuk az alapvető információkat a központból, hogy hol mi történt, vannak-e sérültek, majd az irányítótiszt tartja a kapcsolatot a központtal, a tűzoltóautóban pedig a bevetési parancsnok koordinálja az egész folyamatot.
Minden esetben megrázza önöket mondjuk egy súlyosabb baleset látványa, vagy egy idő után már meg lehet szokni, fel lehet rá készülni?
Mi is csak emberek vagyunk, életünk az életmentés, de természetesen bennünket is megráz a haláleset, főként a gyermekhaláleset, a súlyos baleset vagy ha ismerősről van szó, de éppen ezért van pszichológiai segítség.
Fontos, hogy az ilyen esetek után kommunikáljunk az átéltekről, a látottakról. Az embernek egyszerűen ki kell beszélnie magából a traumát. Természetesen ilyenkor érezni pár napig, hétig a nyomást a légkörben, de nekünk akkor is tovább kell lépnünk.
És abban az adott pillanatban?
Ha látjuk a súlyos sérülteket, segítséget nyújtunk nekik, megérintjük őket, próbálunk kommunikálni velük, az adrenalin ilyenkor az egekbe szökik, és nem is gondolunk a látottak súlyára, hiszen csak az jár a fejünkben, hogy minél inkább segíteni tudjunk. De amikor visszaérkezünk az állomásra, és megbeszéljük a történteket, akkor érezzük igazán, hogy megviselt bennünket.
A fiatalabb kollégák nehezebben dolgozzák fel a látottakat?
Velük természetesen többet foglalkozunk, jobban odafigyelünk rájuk.
Elmagyarázzuk nekik, hogy adott esetben a saját életünket is képesek vagyunk feláldozni, hiszen a fő célunk az életmentés.
Ezt csak az értheti igazán, aki szívbeli tűzoltó. Az eskütételünk is meghatározza, hogy szükség esetén a saját életünket is feláldozzuk a bajba jutottakért. Tehát készek vagyunk bemenni az égő házba, és kockázatokat vállalni.
Tehát nemcsak fizikai, hanem egyfajta pszichikai rátermettség is szükséges.
Fizikai szempontból is minden évben rendszeresen részt kell vennünk felméréseken, életkor szerint kategorizálva elő van írva, hogy milyen fizikai kondícióval kell rendelkezünk. Emellett pedig természetesen pszichikailag is stabilnak kell lenni. Ha valakin azt látjuk, hogy nem bírja, elküldjük pszichikai vizsgálatra, ahol a kompetensek döntenek arról, hogy folytathatja-e az állományban.
Hogy telik egy átlagos nap, amikor ügyeletben vannak a tűzoltók?
Reggel 7 órakor parancsolvasással kezdődik a műszakváltás, egyúttal átvesszük a technikát és rögtön le is próbáljuk. Ezt követően van kapcsolatátvétel a nagyszombati irányítóközponttal, majd kezdődik a napi rezsim fél 12-ig. Egy előírt tervezet alapján továbbképzéseket végzünk elméleti és gyakorlati szinten egyaránt, majd az ebédszünet után következik a technika karbantartása, az állomás körüli munkálatok elvégzése. Az esti órákban tornázunk, hogy erősítsük a fizikai kondíciónkat, az éjszakai órákban pedig egészen reggel 7-ig készenlétben vannak a kollégák, hogy ha bármikor befut egy riasztás, akkor azon nyomban bevethetőek legyenek.
És mi történik, amikor riasztás érkezik?
A bajba jutottak a 112-es vagy a 150-es segélyhívót hívhatják. Onnantól kezdve, ha a mi körzetünkben történik valami, a számítógépes rendszerben már látjuk előre, hogy valami történt. Mi ekkor már készülődünk, amíg megérkezik az éles riasztás, ezt a fázist hívjuk előkészületnek. Onnantól kezdve, hogy megkaptuk a címet és a további információkat, egy percünk van, hogy elhagyjuk a laktanyát. Az autóban található navigációs rendszer elvezet bennünket a helyszínre, de természetesen a körzetünket jól ismernünk kell.
Mi az első lépés, miután megérkeznek a helyszínre?
Amint odaérünk, az első dolog, hogy megtörténik a felderítés. Ha például háztűzről van szó, akkor kiderítjük, hogy tartózkodik-e valaki az épületben, vannak-e sérültek, kell-e segítség bárkinek. Közben az irányítóközpont már kiértékelte a helyzetet, és szükség esetén további erősítést küld – akár a dunaszerdahelyi vagy a környező járásokból.
Különleges esetekkor, ha szükséges, egy órán belül az egész Nagyszombati kerület tűzoltóit ide tudjuk hívni.
Nagyobb tűzesetekkor gyakori, hogy a tűzoltók élete is kockán forog?
Ha egy tűzoltó megkapja a riasztást, sosem tudja pontosan, hogy mi vár rá az adott helyen, és azt, hogy milyen a rizikófaktor. Mindig hangsúlyozom a srácoknak, hogy nagyon oda kell figyelni, mert elég egy kis banális rossz döntés, és a hiba életekbe kerülhet. Ha be kell mennünk egy épületbe, ahol nagyon sűrű a füst, akkor nem biztos, hogy kitalálunk. Ilyen esetekben kötéllel szoktunk bemenni, ami a segítségünkre van kijövetelkor, miután megtaláltuk a sérültet. Nemrég volt egy hasonló esetünk itt, Nagymegyeren. Egy hölgy az égő házban volt, amikor kiérkeztünk. Nagy volt bent a füst, nem kommunikált velünk. Miután kihoztuk, újra kellett élesztenünk, majd átadtuk őt a mentősöknek. Szerencsére időben ott voltunk, hamar megtaláltuk, és segíteni tudtunk neki, így túlélte a történteket.
Többnyire előbb érkeznek a helyszínre, mint a gyorsmentő?
Igen, a tapasztalat azt mutatja, hogy 90 százalékban hamarabb megérkezünk. A tűzoltóság szinte minden bevetésen a legelső a kiérkezésben.
Ha visszaemlékezik, az elmúlt években melyik volt a legnagyobb baleset, amihez riasztották önöket?
Manapság rengeteg a súlyos baleset. Van olyan nap, hogy kettő történik, és olyan hét, amikor egy sincs, de volt már olyan is, hogy egy hét alatt három halálos áldozat is volt. A legnagyobb baleset, amelyhez az elmúlt években riasztottak bennünket, az a RegioJet balesete volt. (2016 szeptemberében a vonat egy kamionnal ütközött az átjáróban Nagymegyernél, több mint 30-an megsérültek, a mozdonyvezető életét vesztette – a szerk. megj.) Akkor az irányítótiszt feladatát láttam el a bevetési parancsnok mellett, névjegyzéket készítettem a sérültekről. Közben pedig történt egy váratlan dolog is: beszélgettem az egyik hölggyel, aki a vonaton utazott, azt mondta, hogy teljesen rendben van, nem ütötte meg magát. Biztonság kedvéért megvizsgálta a mentős, ő is rendben találta, fél óra múlva viszont vissza kellett hívnunk a mentőhelikoptert, mert eszméletét vesztette. Utólag derült ki, hogy belső vérzése volt. Ennek az a tanulsága, hogy nem szabad semmit alábecsülnünk, mindent mindig maximálisan felül kell vizsgálnunk. A helyszínekre is mindig inkább egy technikával többet kell vinnünk, mint kevesebbet.
A sérültekről készült névjegyzék alapján értesítik a hozzátartozókat?
Igen, először osztályozzuk a sérülteket az alapján, hogy mennyire súlyosak a sérüléseik, utána pedig dokumentálunk minden információt, hogy értesíteni tudjuk a hozzátartozókat, és meg tudjuk nekik mondani, hogy pontosan hova, melyik kórházba szállították őket. Tudnunk, kell információt adni a történtekről, nagyobb eseteknél például az újságíróknak is,
a lakosságnak ugyanis joga van az információhoz, és fontos, hogy tájékoztassák őket, akkor is, ha rossz az esetről van szó, hiszen abból többnyire tanul az ember, és jobban figyel majd a közutakon.
Tűzeseteken és baleseteken kívül milyen más riasztásaik vannak?
Vannak kisebb eseteink is, például évente legalább egyszer megmentjük valakinek a kutyáját. Volt, hogy beleesett az emésztőgödörbe a kutya, de olyan is volt, hogy felmászott a macska a fára, lejönni viszont már nem tudott. Ilyenkor mindig nagy köszönetet kapunk, hiszen ezeket a házi kedvenceket családtagként szeretik.
Ami a technikát illeti, mit érdemes tudni a tűzoltóautókról?
A Mercedes Varior típusú tűzoltóautónk többnyire az első bevetési jármű. Ezen tartózkodik a sofőrön kívül a bevetési parancsnok, a tűzoltók, majd a másik tűzoltóautó viszi utánuk a ciszternát. Az előbbiben ezer liter víz van, a másikban pedig kilencezer. A legelső bevetésre tehát többnyire tízezer liter vízzel érkezünk meg a helyszínre. A tűzoltóautó felszereléséhez tartoznak továbbá azok az eszközök, amelyekkel szükség esetén szét tudjuk feszíteni, vágni az összeroncsolódott járműveket. Van továbbá egy létrás tűzoltóautó, amellyel 30 méteres magasságból tudjuk oltani a tüzet, valamint magasból evakuálásra is használható.
A nagymegyeri tűzoltóállomás tehát mindenfajta bevetésre fel van készülve.
Igen, ezt ki merem jelenteni, és ugyanez vonatkozik a járás összes tűzoltóállomására – úgy technikailag, mint a tűzoltók felkészültsége szempontjából. Rendszeresen képzéseken és gyakorlatokon veszünk részt, például a lešť-i központban. Ott többnyire a legsúlyosabb és legveszélyesebb szituációkat gyakoroljuk, különféle robbanásokat szimulálnak, illetve megfelelő védőfelszerelésben beküldenek bennünket az úgynevezett égő katlanba, amelyben akár 600 Celsius-fok is lehet. Mióta beléptem az állományba, nagyon sokat változott a nagymegyeri tűzoltóállomás. Akkor még 30-40 éves technikával dolgoztunk, mára viszont azt lehet mondani, hogy 5-6 éves a legrégebbi tűzoltóautónk. Abban az időben megközelítőleg hétezer liter vizünk volt első bevetésre az autóban. És ennyi védőfelszerelésünk sem volt, mint most, tehát mindenképp jó irányba haladunk. Ma már mindenkinek személyre szabott bevetési ruhája van.
Összességében véve tehát elmondható, hogy egy csodálatos, de legalább annyira nehéz és veszélyes szakmáról van szó, amelyet valóban csak szívvel-lélekkel lehet csinálni, és az sem véletlen, hogy az emberek felnéznek önökre.
Bárhova, ahol baj van, oda a tűzoltók sietnek segíteni. Ha a tűzoltó szíve nem dobog a tűzoltóságért és a segítségnyújtásért, akkor előbb-utóbb úgyis más munkát választ.
Ez a hivatás nem arról szól, hogy nyolc óra után végeztem a munkában és hazamegyek. Egyszerűen belénkivódik a sziréna hangja, a vonulás, és még a nyugdíjas kollégáimnak is jó pár évre van szükségük, mire ki tudnak szakadni ebből a körforgásból. Mert ez valójában egy életstílus, a kollégákkal pedig egy nagy család vagyunk.
A lakosság mindig nagyon hálás nekünk, köszönőleveleket küldenek, én tehát úgy érzem, hogy a tűzoltók meg vannak becsülve. Egy szívbeli tűzoltó pedig ezt nem pénzben méri.
(Farkas Linda)