3
Kádár Krisztián ügyvédjével egy 2018-as bírósági tárgyaláson (Paraméter)
Megosztás
A Nagyszombati Járásbíróságon április 11-én elkezdődött annak az öt férfinak a tárgyalása, akik a vád szerint részt vettek a Sátor Lajos-féle bűnbanda dióspatonyi (Dunaszerdahelyi járás) cigarettagyárának kiépítésében. A gyár tulajdonosa egy „feher ló“, D. János volt, akit brutális módon végeztek ki - még azelőtt, hogy az illegális dohánygyárban elkezdődhetett volna a termelés. A vádlottak padján a patonyi üzem négy egykori dolgozója és a gyártósor beszerzője foglalt helyet. Közülük négyet sikerült még aznap elítélni. Az öt vádlott – R. Róbert, H. László, F. Péter, R. Péter és Mário Š. – ügyét eleinte a 2018-as nagy csallóközi maffiaper keretében tárgyalták. Később azonban külön eljárás keretében a Dunaszerdahelyi Járásbíróságra helyezték át a tárgyalásokat, azonban a bíróság nem volt kompetens az eljárás lefolytatásában, így kötött ki az ügyük hat év elteltével a Nagyszombati Járásbíróságon.
A hajók nagy szerelmesei
Mário Š. már a dióspatonyi cigarettagyár 2006-os létrehozása előtt is dohánytermékek előállításaval foglalkozott. Vallomásában elmondta, bővíteni szerette volna az osztrói (Ostrov pri Piesťanoch) gyárát, ezért egy új gyártósor beszerzését tervezte. A vízi sportok nagy szerelmese egy pozsonyi hajósklubban ismerkedett meg Reisz Andorral. Sátor Lajos egykori jobbkeze felajánlotta, hogy beszerzi a cigarettagyártáshoz szükséges technológiát. Reisz egy kínai gyártónál találta meg a megfelelő gépet. A vádlott el is utazott a távol-keleti országba. Vele tartott Zakál Ferenc és Kádár Krisztián is.
A kínai gyártósor végül nem sokáig maradt az osztrói gyárban. Mário Š. szerint Reisz nyomást gyakorolt rá, hogy kezdjen el a gépen hamis Marlborót gyártani, amit a férfi többször visszautasított. Végül Reisszel lízingszerődés megkötésében állapodtak meg – így a Sátor Lajos-féle bűnbanda kezébe került a gép. Zakál nekilátott munkásokat toborozni, akiket a Pöstyén melletti településen tanítottak volna be.
A vádlott nem tudott pontosan visszaemlékezni arra, hogy Reisz fizetett is volna neki valaha. Később Zakáltól tudta meg, hogy Reisz Andor eltűnt és nem tudni, hol tartózkodik.
(2006 novembere: Reisz Andor eltűnt, a rendőrség a lakosság segítségét kéri – képkocka egy korabeli híradóból)
Reiszet 2006-ban végezték ki Horváth Lehel csótfai birtokán. A gyilkos lövést Sátor Lajos adta le, a holttestet a csoport tagjai közösen feldarabolták, majd egy húsdarálóban ledarálták.
Reisz halála után a gyártósor egy dióspatonyi ipartelepen kötött ki, az üzem „papíron“ a nagyfödémesi (Galántai járás) D. Jánosé volt, ám azt valójában Zakál és Kádár vezették.
Mário Š.-t azzal vádolják, hogy a gyártosor mellett 13 tonna dohányt is leszállított a patonyi telepre. A férfi ártatlannak vallja magát.
Gyártástól a gyilkosságig
Bár a csütörtöki tárgyaláson R. Róbert, H. László, F. Péter és R. Péter is bűnösnek vallották magukat, vallomást pedig nem tettek, felolvasásra kerültek azok a jegyzőkönyvek, amelyeket a rendőrség még 2016-ban készített a kihallgatásuk során.
R. Róbert „Beni” – aki egy ideig Zakál pizzériájában dolgozott pincérként – csatlakozott legelőször munkásként az üzemhez. 2016-ban arról vallott a rendőröknek, hogy másokat is toborzott a gyárba. Elmondása szerint, mikor megérkezett Dióspatonyba a gyártósor, azért nem tudtak egyből nekilátni a munkának, mert nem tudták összeszerelni a gépet. Végül két bolgár munkás segített beindítani a masinát. Hogy ki kérte meg arra, hogy embereket toborozzon az üzembe, továbbá, hogy ki szerezte be a két külföldi munkást, konkrétan nem emlékezett.
Zakál Ferenc (Fotó: Paraméter)
A kihallgatás során sokkal bőbeszédűbbnek bizonyult H. László. A parkettalerakásból és limonádé-szállításból élő férfit Beni szerezte be az üzembe. H. László a vallomásában elmondta, a gyártósort legelőször egy osztrói gyárban látta. A Pöstyén mellett lévő településen tanult meg dolgozni a gépen. Később, mikor a gép már a patonyi üzemben volt elhelyezve, nemcsak a dohánytermékek előállítása volt a feladatuk, magát a gyártelepet is őrizniük kellett. Éjjelenként felváltva vigyáztak az üzemre. H. László azt is elismerte, hogy soha nem látta az ipari terület közelében D. Jánost, csak a fotóját mutatták meg neki.
2007-ben aztán egy rendőri akció keretében rajtaütöttek az üzemen, ahol ezidőtájt lényegében még el sem kezdték a gyártást. Ezután Sátor Lajos kiadta a parancsot: likvidálni kell a nagyfödémesi strómant.
Nagy Zsolt „Csontit“, Sátor kivégzőosztagának vezetőjét 2018-ban többek között azért ítélték el 22 évre, mert részt vett D. János meggyilkolásában. Az ítélet szerint Kádár szállította le nekik az áldozatot, akit Nagy, Sátor és Horváth gyilkoltak meg. D. János meg volt bilincselve, Horváth ásni kezdett, Nagy Zsolt pedig megfojtotta az áldozatot. Beledobták a gödörbe, Horváth pedig egy bágerrel eltemette.
Horváth Lehel és Nagy Zsolt „Csonti” (Fotó: Paraméter)
Igaz, az öt vádlott közül ketten nem vettek részt a tárgyaláson, ám egyikük vallomása, konkrétan F. Péteré végül felolvasásra került. A férfi kendőzetlenül vallott a Sátor-féle bűnszervezet ellen.
Kicsit illegális
„Minden, amit ott meg kellett tennünk, azt Sátor Lajos és Kádár Krisztián parancsára tettük. Minden úgy kezdődött, hogy a Krisztián azt mondta nekem, hogy volna itt egy munka, konkrétan cigarettát kéne gyártani. Muszáj lenne megtanulni, hogy hogyan is kell ezt csinálni. Nekik vannak barátaik, akiknél ezt megtanulhatjuk. Két hetet voltunk ott, ha jól emlékszem Trencsénben (Pöstyén és Trencsén között 37 kilométer a távolság – szerk. megj.). Ha jól emlékszem, sok nő dolgozott ott, cigit gyártottak. Nagyjából harminc ember. Azt mondták, ha ezt megtanuljuk, elvisznek egy másik üzembe ezt csinálni. Hogy hogyan és kivel jutottunk el Trencsébe, már nem emlékszem. Később, amikor már végeztünk Trencsénben, Kádár azt mondta, hogy most olyan utasításokat fog adni, amiket maga Sátor Lajos adott ki. Azt is mondták, hogy mindent meg kell tennünk, mert már ebben benne vagyunk” – vallotta F. Péter 2016-ban.
Sátor Lajos parókát és műbajuszt öltött az igazolványképeihez (Fotó: Paraméter)
A Farkinak becézett férfi azt is elmondta, Sátorék telefonokat is vásároltak az ott dolgozók számára.
„Mindig muszáj volt felvennem, erre nagyon kellett figyelnem. Volt olyan, hogy Sátor felhívott engem, de én tizenegykor már aludtam. Reggel újra felhívott, és azt mondta, hogy ha újra előfordul az, hogy én nem veszem fel a telefont, akkor leszakítja a fejem.”
F. Péter elmondása szerint lehetetlenségnek tűnt kiugrani a helyzetből:
„Ha jól emlékszem, Kádár azt mondta, ez egy kicsit illegális, bár van munkaszerződésünk, meg minden, de vigyázni kell, mert nem teljesen legális, ez Sátor biznisze. Mindenre vigyáznunk kell. Ha nem jönne össze vagy elmondanánk valakinek, rosszul járnánk. (…) Sátor egyszer sem járt a gyárnál, szerintem azért, nehogy meglássák őt ott. Néha Komáromban találkoztunk, mindig ő hívott. Mindig azt kérdezte, hogy mennek a dolgok? Miért nem mennek? Volt, hogy este elhívott valahová és én féltem elmenni. (…) Féltem tőle, mert mindig azzal dicsekedett, hogy több embert ölt meg, mint ahány éves.
Farki azt állította, hogy életében nem látta D. Jánost, csak egyszer egy fényképen, amit Sátor mutatott meg neki, arra az esetre, ha a rendőrök elfognák őt és a cég vezetője felől érdeklődnének.
Bűnös!
A jegyzőkönyvek felolvasása után a háromtagú bírói szenátus úgy döntött, kétfelé szeli az eljárást. Mivel R. Róbert „Beni”, H. László, F. Péter „Farki” és R. Péter is bűnösnek vallották magukat az illegális dohánygyár üzemeltetésében, a Nagyszombati Járásbíróság még aznap ítéletet hirdetett az ügyükben.
Az illegális cigarettagyárban vállalt szerepük miatt mind a négyen két év felfüggesztett börtönbüntetést kaptak.
Mário Š. továbbra is ártatlannak vallja magát, az ő tárgyalása júniusban folytatódik.
Zakál Ferencet és Kádár Krisztiánt még 2019-ben ítélték el az említett cigarettagyárban betöltött szerepük miatt, ők akkor a Sátor-féle maffiában betöltött szerepük és különböző gyilkosságok miatt 25 év halmazati büntetést kaptak.
(Poroknovec Erik)