Mintha dér helyett kokó lepné a fákat, s mindenki be lenne nyomva, akár egy rajzszög

Ahhoz képest, hogy Pestiában a kormánytöbbség a rabszolgatörvény elfogadásával és a hozzá tartozó ellenzék-provokálással elért egy akkora parlamenti cirkuszt és utcai utócirkuszt, amekkora elfedi, hogy közben jóváhagyták a közigazgatási bíróságokról szóló törvényt, amely rendesen beteszi a nagykaput a bíróságok függetlenségének, de kinyitja a kiskaput az MNB-nek, a Médiatanácsnak vagy a Közbeszerzési akármilyenbizottságnak, hogy tehessen, mint kedve szottyanik, itthon szinte semmi nem történt.

Nem vót parlament előtti tünti, nem vonultak fel a Darth Vaderek előszilveszterezni, nem bóklásztak elégedetlen tömegek a fővárosban tök céltalanul, vezetők, alkalmas élreállók, ellenzéki vagy civil autoritások útmutatását teljesen vagy elegendő mértékben nélkülözve, nem tartóztatták le a zsaruk semelyik politikai mozgalom vagy párt vagy momentum alelnökét, nem vót könnygáz (maximum egyes önkormányzatok hagyták épp jóvá a költségvetést), csupán köd, de az legalább lefagyott mostanra.

Lett némi különadó az áruházláncoknak, amit majd mi vásárlók kifizetünk a fokozottan szociális és csöppet sem rabszolgatartó államkának. Kiderült, hogy az adóhatóság közbeszerzés nélkül szerzett be 7,5 millácskáért, egy olyan oligarcha önként jelentkezett a szimatoknál, aki nem is tudhatná, hogy szimatolják, vettünk egy csomó F-16-ost, de úgyse lesz lóvé az üzemeltetésükre, és az a miniszter, aki lemondott, mégsem mondott le, de ha lemondott, akkor nem annyira.

Őrület. Ez van, sztoikus módon lenyeljük, ha nem nyeljük, akkor úgy nyeljük, hogy nem is tudjuk, hogy nyeljük.

Mintha dér helyett kokó lepné a fákat, s mindenki be lenne nyomva, akár egy rajzszög. És mindenkiből a legrosszabbat hozná ki. És mindenkinek annyira elege van ebben a kurva hidegben, hogy már csak jöjjön a karácsony és végre aludjuk ki magunkat és mindenki hagyjon békén, mert béke kell ide végre, meg a szeretteink és mindenki más mehet a büdös pébe.

De még a fészbuk is elcseszi. Figyelmeztet, hogy ma van egy kedves munkatársam szülinapja, írjak neki jókívánságokat. Hát legyen: Kedves Irénke, fogadd őszinte jókívánságaim, most már érezd jól magad. Ha tudsz, szólj odafenn az érdekünkben pár szót, mert itt már mindenki totál kattant, szükség lenne némi segedelemre, és üdvözlöm az ottaniakat, az egész családot és a bátyámat, és anyucinak üzenem, hogy a gyerekek jól vannak. Nyugodjatok békében.