1
Illusztráció (Fotó: TASR)
Megosztás
A hatvan felettiek pénzbeli jutalmazása nem készteti arra az embereket, hogy beoltassák magukat, véli a viselkedéslélektan szakembere. Éppen ellenkezőleg, az ilyen motivációs szándék rossz precedenst teremt abban az értelemben, hogy ha az állam hajlandó fizetni valamilyen magatartásért - jelen esetben a vakcina elfogadásáért, - akkor azt a tevékenységet sokan elhalasztják, mondjuk az 59 évesek. Vagy ez az egész esetleg azt a félelmet kelti az emberekben, hogy valami biztos nincs rendben, ha az állam pénzt áldoz erre a célra.
Az inger-válasz pszichológiával, azaz a behaviorizmussal foglalkozó elemző, Matej Šucha szerint a kísérletek azt mutatják, hogy az anyagi díjazás inkább demotiválja, eltántorítja azokat, akik még nem döntötték el, oltakoznak-e. A szakember úgy véli, először azt kellene megérteni, milyen akadályokat észlelnek a vakcinát elutasítók, és aztán olyan körülményeket kell teremteni, hogy leküzdjék ezeket a a gátakat. Mondjuk úgy, hogy a telefonjukra olyan üzenetet küldenek ezeknek az embereknek, amiben a szérum beadásának két lehetséges időpontját is felajánlják számukra. Šucha azt feltételezi, hogy
a kormány két hónapon belül úgy is elkötelezi magát a kötelező oltás mellett, és ezért ez a csütörtökön a parlament által jóváhagyott intézkedés ablakon kidobott pénz lesz csupán.
A motiválás, a cselekvésre ösztönzés törékeny dolog, és ha pénzt viszünk ebbe bele, nagy a veszélye annak, hogy kiszorítjuk a belső késztetést. Tehát amíg nem jött szóba, hogy az oltásért cserébe pénz ütné az emberek markát, a döntés arról szólt, hogy a vakcina egészségi szempontból jó-e számomra, mert kisebb kockázatnak vagyok kitéve. Vagy arról, hogy az a társadalmi nézőpontból felelősségteljes lépés-e. De most már másként vetődik fel a kérdés, és a kutatások kimutatták,
ha kiszorul a belső motiváció, úgy a szándékkal éppen ellentétes hatást váltunk ki és még csökkenhet is az oltásra jelentkezők érdeklődése.
Az emberek azt mondhatják, megérte várni, hiszen a harmadik oltás után még lehet negyedik is, és ki tudja, mi lesz ezzel az omikronnal, meg ezzel az egész világjárvánnyal. Aztán az is lehet, hogy ez az anyagi ösztönzés arra biztatja majd az embereket, hogy később pénzbeli jutalmazás nélkül semmire se legyenek hajlandóak.
Šucha ezzel összefüggésben egy svájci kísérletről tett említést. Az emberek egy csoportjától azt kérdezték, hogy egy népszavazáson támogatnák-e, hogy a régiójukban felépítsenek egy atomhulladék-tárolót. Erre 50 százalékban azt felelték a megkérdezettek, hogy igen. Egy másik csoport tagjainál ugyanezt firtatták, de azzal kiegészítve, hogy ezer frank kifizetését is kilátásba helyezték, ha valaki támogatja a projektet. Ebben az esetben 25 százalékra olvadt le az elképzelés pártfogóinak tömege.
A pénz felajánlása kétségeket ébresztett az emberekben, hogy ha valaki pénzzel óhajtja kompenzálni a döntésüket, akkor ott valami nem stimmel, akkor ez az egész még annál is rosszabb lehet, mint amit elsőre gondoltak az építkezéssel kapcsolatban.
A szakember azt is elmondta, hogy meg kell tanulnunk dolgozni az úgynevezett tényekkel alátámasztott szakpolitika alapján (evidence-based policies). Azaz előre letesztelni az elképzeléseket, megvizsgálni, miként reagálnak rá az emberek és utánajárni annak, hogy egy intézkedés meghozná-e a várt hatást. Az egészségügyi minisztérium rendelkezik egy felméréssel, ami azt mutatja, hogy az oltás témában határozatlan személyeket demotiválja a pénzzel való ösztönzés. Így meg
az a furcsa helyzet áll elő, hogy a szaktárca kezében ott a tanulmány, ami teljesen ellent mond annak, amit Igor Matovič pénzügyminiszter szorgalmaz.
Ráadásul a felmérés azt is mutatja, hogy akik már két oltást is felvettek, azok 80 százaléka a harmadikat is meg szeretné kapni. Így ezeknek az embereknek teljesen felesleges pénzt felajánlani.
Szlovákiában a lakosság mintegy 50 százaléka nincs beoltva, és ez a tömeg nem tekinthető az oltásellenesek homogén masszájának. A vakcinaellenesek talán ha 20 százaléknyian lehetnek Šucha szerint. A többiek még ingadoznak, mert valamilyen akadályt látnak az oltás felvételével összefüggésben, valamilyen bizonytalansági tényezőt. Ha valaki mondjuk egy olyan közösségben dolgozik, ahol a többség elutasítja a védőoltást, akkor megbélyegzik azt, aki mégis beadatná magának a koronavírus elleni szérumot, és szinte szégyelli magát. Ilyen esetekre is gondolni kell, ezért lehetőséget kellene biztosítani arra, hogy az emberek mondjuk péntek délutánra kapjanak időpontot az injekciózásra, és akkor nem kellene magyarázkodniuk, hova is mennek, meg másnap esetleg miért érzik magukat rosszul. Szóval érdemes lenne megérteni, milyen esetleges akadályok tornyosulhatnak az emberek előtt, és olyan környezetet teremteni, ami minden eshetőségre választ ad.
(a DenníkN alapján).