1
Peter Pellegrini és Szijjártó Péter - MTI
Megosztás
Az egyik legbeszédesebb tanulsága Peter Pellegrini választási vereségének, hogy a féktelen bosszúvágy épp annyira nem hasznos politikai kategória, mint a hála intézménye. A másik komoly tanulság is alap, miszerint a kognitív disszonancia – vagyis amikor tudod, hogy rossz, amit csinálsz, mégis megteszed – egyáltalán nem járt olyan mértékű kollektív elhülyüléssel, mint ahogy az sejthető volt a szlovákiai magyarok rovására az államfőválasztás előtt.
Ez utóbbi főként a szlovákiai magyarok pozitívuma, hiszen kiderült, sokkal kevésbé hatott rájuk, hogy kire/mire/miért uszítják őket. Leginkább Magyarországról! Ellenkező esetben ugyanis nem lett volna mintegy 20 százalékkal alacsonyabb a szlovákiai magyarok választási részvétele, mint az országos átlag. Nem választották volna továbbá a magyarok lakta vidékeken majdnem annyian a szélsőjobbos propaganda által megveszekedett liberálisnak és csökött magyargyűlölőnek lefestett Ivan Korčokot, mint a magyarországi kormányzat által szinte majomszeretettel ajnározott Peter Pellegrinit.
A féktelen bosszúvágyra visszatérve, természetesen Robert Ficóra kell gondolni. Mert mit is csinált a parlamenti választásokon megszerzett győzelme után a Smer SD elnöke? A lehető legátlátszóbb módon rárontott kormánya az igazságszolgáltatás szerveire és persze a rendőri struktúrára. Egyáltalán nem véletlenül, hiszen cinkosai egy részét korrupciós bűncselekmények miatt már bebörtönözték, továbbiakkal szemben pedig jelenleg is jogi eljárások folynak. Ezért volt fontos Ficóéknak a büntetőtörvények példátlan devalválása, felpuhítása! Ha ugyanis az Alkotmánybíróság nem szab gátat ennek, már március közepétől meg lehetett volna úszni olyan büntetésekkel a legsúlyosabb korrupciós bűncselekményeket is, amelyekkel normális körülmények között legfeljebb bolti szarkákat vagy biciklitolvajokat szokás szankcionálni. Ugyanilyen kárt okozott Fico önmagának és az általa futtatott Peter Pellegrininek azzal, hogy belengette a közsszolgálati média, a szlovák állami tévé és rádió párpropagandisták általi kisajátítását.
Pellegrini szombati vereségének okozója tehát nem más, mint a gazdája… Aki nagyon elszámította magát azzal is, hogy a háborús agresszor, Vlagyimir Putyin pártjára állt, országa legfontosabb szövetségesei, Csehország és Lengyelország helyett.
Fico egyébként egy az egyben az orbáni minta szerint járt el. Egyértelműnek tűnik azonban, hogy ezzel legfeljebb a szlovákiai magyar nacionalimus fundamentalistái körében aratott sikert. Csakhogy kiderült, ezeknek a magyar nacionalistáknak egyáltalán nincsen annyi szimpatizánsuk a szlovákiai magyar népességben, mint ahogy azt a Magyar Szövetség elnevezésű gyűjtőpártnak szánt politikai egylet vezetői hiszik és hirdetik. Épp ezért történhetett meg, hogy ennek a pártnak az elnöke, Forró Krisztián tulajdonképpen tökéletesen lebőgött államfőjelöltként! Ami tény akkor is, ha ezt a fiaskót például a magyar külügyminiszter, Szijjártó Péter majdnem korszakos sikerként akarja Magyarországon eladni. Érthetően persze, hiszen a magyar kormányzat olyan vehemenciával – pénz, paripa, fegyver – tolta Forró, nem utolsósorban Peter Pellegrini kampányát, mintha azt az ígéretet kapták volna tőlük, hogy Magyarország végleg visszakapja Szlovákiától a Felvidéket…
A szlovákiai államfőválasztás persze egyáltalán nem lefutott aktus még, hiszen két hét múlva a „hosszabítás“ eredménye dönti majd el, ki az igazi győztes. Egészen biztos, hogy addig is ádáz kampánnyal operálnak majd a felek. Sejthető az is, hogy Pellegriniék a világháború kataklizmájával igyekszenek majd ijesztgetni, fanatizálni az erre kapható választóbázist. Főként Štefan Harabin szlovák fasisztáinak és a Magyar Szövetség irredentáinak kegyeit is keresve! Ivan Korčoknak ezzel szemben az előbbieknél csendesebb, ám talán gondolkodóbb többségre kell számítania. A művelt, kulturált viselkedésű emberekre, akik képesek egymástól megkülönböztetni a civilizát nyugat-európai és a barbár keleti értékrendet…