Ha Hodoson nem állítanák fel a legújabb Nemzeti Kába követ, akkor majd lesz egy ilyen nemzeti péniszmerevítés máshol

Unatkoznak az MKP-ban, újrajátszanák 1938-at.

Ha Hodoson nem állítanák fel a legújabb Nemzeti Kába követ, akkor majd lesz egy ilyen nemzeti péniszmerevítés máshol
Fotó: Youtube

Szobrot kaphat Vitéz Kőbányai Világos, olvastam a napokban hírt, sokan Szlovákiából is írtak messengeren, hallottad? Hallottam, olvastam, de nem lepődtem meg. Persze, nem baj, ha az ember három lépés távolságot próbál tartani a mindennapi fasiszta provokációktól, de ez a hajó már elment. Ha a mérsékelt tiltakozások hatására esetleg Hodoson úgy alakulnak az erőviszonyok, hogy nem állítják fel a magyarság-biznisz hittérítői a legújabb Nemzeti Kába követ, akkor majd lesz egy ilyen nemzeti péniszmerevítés máshol.

Tekintsünk el most attól a hétköznapi ténytől, hogy Horthy megítélése Szlovákiában a gyakorlatilag száz százalékban lefedi a “hazánkat katonailag megszálló ellenség” figuráját. Én azt értem, hogy az 1938-ban ideiglenesen, néhány évre, közigazgatásilag Magyarországához tartozott néhány ezer négyzetkilométernyi terület, de ez a szlovák közgondolkodásban már szlovák területnek számított, akkor is, ma is.

Ha lehet, inkább azt kérdezném meg cinikusan, egy olyan országban, ahol már Durcansky, Tiso és Esterházy szobrok állnak, miért ne férhetne el egy Horthy busta is?

Tiltakozni nem most kellett volna elkezdeni, hanem, amikor az első Esterházy szobrot kitették a levegőre. De mi történt? Nagyjából semmi. Azóta már van Esterházy Akadémiánk is és komoly emberek a Tiso-féle náci bábállam politikai elitjével minden magyar zsidó-ellenes intézkedést megszavazó politikus boldoggá avatásáról beszélnek. Mi lett veletek, emberek?

Kérdem én, hát mire gondoljon egy háborút csak a Star Warsban látott, a magyar adófizetők pénzéből etetett-itatott Via Novás? Fontos lenne a fokozatosság, ugye, Samu Pista? Hiszen tegnap kiraktuk az Esteházy-szobrot, hagyták. Ma megpróbáljuk a Horthyt is, valami halk ajvékolást hallok, jövőre bátran megpróbálkozhatunk a Csatáry Laci bácsi emlékplakettokkal is. Szigorúan a megbékélés jegyében, hiszen az, ha néhány idős ember azt állítja, hogy ő volt a felelős a kassai zsidóság deportálásáért, az egyáltalán nem biztos, hogy úgy történt! Különben is: van rá bizonyítékod? Na, ugye!

Azt hisztiek, most kezdődött ez az egész? Frászkarikát!

Évek óta írjuk, felváltva Ardamicával, Barakkal, itt valami nagyon nincs rendben. Egykor normális gondolkodású, sok esetben köztiszteletnek örvendő, értelmiségi emberek bolondulnak meg Dél-Szlovákiában is, máshol az Isten szolgáinak a szájából ömlik a gyűlölet, uszítás.

És most nem a bélázásra, vagy a hülyedurayzásra gondolok. Egy normális polgári demokráciában hála a jó istennek, nem gondolkodunk egyformán és ezt nyíltan el is mondhatjuk, le is írhatjuk. De van egy olyan határvonal, amit ha átlépünk, akkor ezt a polgári-demokratikus keretet töri szét. Ne legyünk vakok: ma már erre megy ki a játék.

És Vitéz Kőbányai szobra, ilyen. De tegyük fel a kérdést bátran, miért?

Mert arra gondolni sem merek, hogy Vona Gábor ezzel a lépéssel próbálna baloldali szavazatokat szerezni Dél-Szlovákiában, de azért ezt a nem mellékes körülményt remélem leegyezteti majd ifj. Hegedűs keresztény tálib harcossal.

Azt sem hiszem, hogy éppen a Horthy felelőssége miatt, a Csallóközből is elhurcolt magyar-zsidó emberek emlékén vagy a párizsi békeszerződés során újonnan elcsatolt három falu - Horvátjárfalu, Oroszvár, Dunacsun - sorsán gúnyolódnának a szoborállítók.

Nyilván nehéz azt is elképzelni, hogy egy háborúban kivívott tiszavirágéletű területi gyarapodást akarna valaki komolyan ünnepelni, hiszen pont maga az ünnepelt volt az, aki megpecsételte a szomszédokkal együtt, a trianoni határokat.

Horthy szenvedést, háborút és halált, lakosságcserét hozott a magyaroknak. Tudják ezt az MKP-ban is. De akkor mégis, miről lehet szó? Azt már sajnos megszokhattuk az elmúlt években, hogy a szlovákiai magyarság dolgairól mostanában nem Dél-Szlovákiában döntenek, hanem Budapesten. A napokban az úgynevezett Civil Akadémia kormányközeli, fideszes “NGO” rendezésében Budapesten járt az MKP elnöke, Menyhárt József. És Dodi így szólt a budapesti nyugdíjasok előtt:

„Amikor azon gondolkodunk, hogy a déli régiónak fölfelé kell magát becsatornáznia, sose gondoltunk arra, hogy mi lenne, ha a térképen lefelé gondolkodnánk? Az anyaország felé. Ha az útjait, a  gazdasági vonalait – Európában vagyunk, állítólag –, nem felfelé kötné, nem egy olyan többségi nemzet felé, amely gyakorlatilag keveset adott neki – vagy semmit – , hiszen az adóit nem forgatja vissza a térségbe, hanem elkezdene az anyaország felé utakat, vonalakat kiépíteni.”

Az MKP-pártszócső marokkói hírportál szerint “az egész mondóka koncepcióját tekintve talán 1938 óta nem óhajtott és merészelt senki abban az irányban hangolni, ahogy most az MKP elnöke” - írja a mostanában nagyokat gurító Szűcs Dániel “Felvidék visszaszerzése, fehér ló hiányában” című posztjában. Ezért kell most Kőbányai Világos szobrát is felállítani, hiszen Hitler Németországnak autópályákat, Horthy Csallóköznek a medvei hidat építette. Érted: ennyi történet, ez az, amit a második világháborúból ma látni kell, pont.

Persze, kampány van és a jelek szerint az MKP vezetésében alaposan félreértették a katalón “függetlenségi” törekvéseket, már ha egy gazdasági önzésből fakadó elszakadási kísérletet annak lehet nevezni. Márpedig, ha ez lesz az irány, akkor Szlovákia az új Spanyolország és Dél-Szlovákia az új Katalónia, ahonnan “adóinkat az utolsó centig beszedik, de vissza már ennek a töredéke irányul, az is janicsárok közreműködésével.” - manipulál a felvidek.ma.

Horthy alapvetően magyarországi szimbólum, de szlovákiai tervezett bevezetésével az MKP ideológusai megpróbálnak szimbolikusan egy újabb bécsi döntést létrehozni - a fejekben, az emlékezetben. Ne feledjük: a szobroknak megvan az a tulajdonsága, hogy ilyen-olyan alkalmak, évfordulók kapcsán körbe lehet állni és el lehet végezni a megfelelő nacionalista rítusokat, no meg persze egy kis mindennapi történelemhamisítást is. Ha már nem jött össze az autonómia, a kettős állampolgárság meg a Bodri kutyának sem kell, nosza, csináljunk 1938-at!

Értelme természetesen semmi, a kampányidőszakban egy kis horthyzás hasznosan kitölti az időt, és ha már nincs egy megveszekedett muszlim sem a szomszédban, a parán a Kémre meg a Barakra biztosan lehet számítani. Nyugalom, ne üljetek fel a provokációnak!

Az olvasó számára a jó hírem az, miután legyintettünk a félnótásokra, hogy Szlovákiában az utak irányát egyelőre még Érsek miniszter jelöli ki és nem a sok kis pszeudohorthy.