Mečiar-amnesztiák: Reggelre minden politikai csaló, maffiózó, emberrabló a börtönben rothad majd?

Szinte megszámlálhatatlan a Mečiar-amnesztiákról szóló sajtóbeli megnyilvánulások száma. Nem beszélve a kihirdetésüktől eltelt majdnem két évtized során kinyilvánított véleményekről a szervezett és spontán létrejött (vita)fórumokon.

Mečiar-amnesztiák: Reggelre minden politikai csaló, maffiózó, emberrabló a börtönben rothad majd?
Fotó: pluska.sk

No és az is fontos tudnivaló, hogy a parlamenti képviselők az Alkotmánybíróság által jogilag szerdán legitimizált, Mečiar-amnesztiákat megszüntető, hatályon kívül helyező alkotmánytörvényen kívül legalább féltucatszor nekifutottak már, hogy eltüntessék az ország jogrendjéből a véreskezű maffiaállamot jellemző stigmát.

Most sikerült végre. És bárminő paradoxon, nem elsősorban az Alkotmánybíróság érdeme ez, hanem bizony a jelenlegi kormánypártok képviselőinek köszönhető. Parlamenti többségük nélkül ugyanis meg sem születhetett volna az az alkotmánytörvény, amely olyan kompetenciákkal ruházta föl az Alkotmánybíróságot, hogy eldönthesse, megteheti-e következmények nélkül az állam, hogy önkényes hatalmi eszközökkel lépjen föl az állampolgárai ellen.

De tovább is van: A Bugár Béla vezette Híd párt nélkül sem született volna meg a szóban forgó alkotmánytörvény tervezete. Legalább is ugyanúgy elvérzett volna a törvényhozási útvesztőben, mint ahogyan az eddig oly sokszor megtörtént Vladimír Mečiar bukása óta.

Ha esetleg bárki ebben az állításban kételkedne, mi több, seggnyalónak lenne kedve minősíteni személyemet, előbb nézzen utána, hogyan szavazott a Híd parlamenti frakciója, amikor az ellenzék műhelyéből terítékre került a Mečiar-amnesztiák kiiktatására irányuló törvényjavaslat. Az is tény, hogy az immár hatályos alkotmánytörvényt a Híd parlamenti képviselője, Peter Kresák dolgozta ki. Szakmailag ő képviselte azt Bugár Béla oldalán a kormánykoalíciós egyezkedések során és az Alkotmánybíróság előtt is.

Végső konklúzióként tehát vitán felül áll, hogy a Híd párt nélkül ez a projekt nem jöhetett volna létre.

Nyilván nem titok, hogy egyáltalán nem tetszett annak idején itt sem, hogy Bugárék beléptek Andrej Dankóval (SNS) együtt a Fico-kormányba. Elsősorban Robert Fico és a Szlovák Nemzeti Párt politikai előélete miatt nem tetszett. Akkor ugyanis egyáltalán nem látszott, hogy benne lesz a pakliban Fico, és általában szlovák nacionalisták kénytelen megszelídülése, illetve Bugárék általi megszelídítése. Az pedig a józanul gondolkodó politikai elemzők eszébe sem juthatott, hogy ez a politikai arculatváltás egészen a Mečiar-amnesztiák megszüntetéséig vezethet. Ami végül is megtörtént, ugye...

Mármost, mindennek ellenére ne gondolja senki, hogy minden rendben van a jelenlegi Fico-kabinet házatáján. A korrupció épp úgy bűzlik a hátsó udvarukban, mint Közép-Európában és a Balkánon általában. A faji és vallási gyűlölködés, a homofóbia, és általában az idegengyűlölet korántsem lett kiiktatva a hatalomgyakorlási arzenálból, ahogy a népbutítási szándék sem.

Van tehát még teendő bőven a jelenlegi kormányistállóban is. Elkeseredésre és a szokványosnál intenzívebb szenvedésre, szenvelgésre viszont talán azért nincs oka a köznépnek, mert amint a mellékelt ábra mutatja, a politikai, gazdasági, illetve hatalmi alkukényszer nagyon nagy úr. Nemcsak rombolni, hanem építeni is képes...

U.i.:

A Mečiar-amnesztiák hatályon kívül helyezése egyáltalán nem azt jelenti, hogy most majd este lefekszünk és mire reggel felkelünk, már minden politikai csaló, maffiózó, emberrabló a börtönben rothad majd. Mert ugye sokan emlékeznek még, az 1989-es rendszerváltásnak sem lett az az eredménye, hogy este még kommunizmus volt, reggelre meg már dollárban kaptuk a fizetést...