BERÉNYI JÓZSEF: "Mikor jön el a pillanat, amikor elindul egy nagy, európai háború?"

Ha már a múlt hét elején összeállítottuk volna a kérdéseket, akkor a felét a kukába dobhattuk volna, hiszen olyan dolog történt Szlovákiában. Egy hete szerdán a szlovák miniszterelnök ellen merényletet követtek el, és úgy néz ki, hogy ez átírja az egész európai parlamenti választási kampányt. A Szövetség vagy az ön kampányát mennyiben érinti ez a felfordulás?

Olyan mértékben nem érinti, hogy én nem szoktam nagyon élesen fogalmazni, és igyekszem nem sértegetni a vitapartnereimet, vagy azt, akivel politikai nézetkülönbségem van. Tehát ilyen szempontból nem kell változtatnom a stíluson, meg egyikünknek sem, ami a Magyar Szövetség listáját illeti. Nyilván elképzelhető, hogy nagyobb lesz a részvétel, mint lett volna egyébként, mert ilyenkor a szimpátiaszavazatok természetesen a bántott fél felé hajlanak, úgyhogy ezzel mi is számolunk, hogy nagyobb lesz a részvétel, de természetesen ez most az első számú téma. Tehát bárhol is jártam a hétvégén keleten, bárhol jelentem meg az emberek között, akkor nem az Európai Unió működése, vagy az Európai Parlamenten belüli tevékenységünk volt a kérdés, hanem az, hogy hogyan látjuk ezt a mostani belpolitikai és társadalmi helyzetet.

Zuzana Čaputová és a megválasztott új államfő, Peter Pellegrini múlt héten közös nyilatkozatban kezdeményezte, hogy kedden találkozzon az összes parlamenti párt elnöke, hogy együtt jelezzék, véget kell vetni a gyűlölködésnek. Erre a találkozóra végül nem került sor. Ön szerint miért? Ki a felelős emiatt, ha egyáltalán felelősről beszélhetünk?

Egy politikai pártnak az elnöke objektív okoknál fogva, mert fekszik a kórházban, nem tudott volna elmenni. Tehát ilyen szempontból jogos a felvetés, hogy ha minden parlamenti párt elnöki szinten kell, hogy képviselje magát, akkor ezt el kell halasztani. Nyilvánvalóan ezt kicsit kompenzálja, vagy ezen a helyzeten segít, javít az, hogy elfogadták a parlamentben azokat a pontokat, amelyek konszenzussal kerültek elfogadásra. Ez a parlamenti határozat szövege jó, ez valahol kicsit kiegyensúlyozza azt, hogy a pártelnöki találkozó nem jöhetett létre.

A társadalmi feszültség csökkentésére lenne szükség, és hogy ebből elsősorban a politikusoknak kell kivenni a részüket. Egyetért ezzel a megállapítással? Ezt az egyik pártbeli kollégája írta a Facebookján.

Nem csak, természetesen a politikusoknak kell kezdeni, de a médiáknak is itt megvan a felelőssége és a közösségi hálókon pedig a megmondó embereknek. Mindenki nagyon sok okos dolgot elmondott már ezzel kapcsolatban, de azt tudom mondani, hogy két dologban változtatni kell a közeljövőt illetően. Az egyik az az, hogy azért, mert valakivel nem értek egyet, lehet azt mondani, hogy a véleményed rossz, a véleményed hibás, a véleményedet nem tudom elfogadni, de azt nem lehet mondani, hogy te egy rossz ember vagy. És idáig csupaszítódott le a közbeszéd az elmúlt időszakban, hogy az embert minősítették, ha nem értettek vele egyet. Ezt nem szabad csinálni. A 90-es években ez még nem így volt.

A másik pedig az, hogy mikor (lehet) utcára vinni az embereket. Biztos, hogy másképp ítélhetünk meg kérdéseket, de nagyon óvatosan kell utcára vinni az embereket politikai vagy közéleti kérdések miatt. Választások jönnek-mennek, jön egy új csapat, az módosítani tudja azokat a döntéseket, mindegyiket, amelyet egyszerű többséggel fogad el a parlament. Tehát nem világvége egyetlen kérdés sem. Én személy szerint egyetlen egy kérdésben látom indokoltnak az utcára vinni az embereket, abban az esetben, ha mondjuk választójogi törvényt akarnának úgy módosítani, hogy ez a kormánykoalíciónak kedvez egyedül, abban az esetben igen, mert az eldöntheti úgy, hogy nincs módosításra lehetőség, de a demokrácia arról szól, hogy ha egy kormány valamiben dönt, ha jön egy másik kormány, akkor azt a döntést módosíthatja, visszacsinálhatja, ha egyszerű többséggel döntött erről a kormány. A legutolsó pillanatig várni kell azzal, hogy hogyan utcára vinni az embereket, szerintem ebben az ellenzék ezt eltúlozta.

A merényletet követően ön azt nyilatkozta, hogy látja az erőszakos cselekmény tovagyűrűzésének veszélyét. Idézem: “Mondjuk ki őszintén, a szeptemberi választások óta az ellenzéki tüntetéseken történtek túlkapások”. Mire gondol konkrétan?

Amit az előbb mondtam, tehát ott személyeket minősítettek. Tehát arról volt szó, hogy a kormánykoalíció, főleg Fico ilyen, olyan, amolyan. Nem elsődlegesen arról volt szó, hogy amit tenni akar, az rossz, hanem maga az ember rossz, maga a koalíció rossz. És még egyszer mondom, ezeket a parlamenten belül kell oldani. Nagyon-nagyon veszélyes dolog kivinni az embereket, heccelni az embereket, belelovalni őket egy olyan hangulatba, amikor úgy gondolja, hogy most már nincs más lehetőség, fegyvert kell ragadni, ezt nem szabad.

A tüntetésekre elsősorban a büntető törvénykönyv módosítása miatt került sor, meg aztán a médiatörvénnyel kapcsolatos tervek miatt. A büntető törvénykönyv elleni tiltakozásokon a Szövetség politikusai is részt vettek. Önnek mi a véleménye ezzel a két kormányzati politikával kapcsolatban?

Ami a büntető törvénykönyvet illeti, pontosabban a speciális bíróság megszüntetését, ott én is elmondtam, hogy a speciális bíróság megszüntetésével kapcsolatban nekem nagy problémám nincs, tehát vannak Európai Unióban működő igazságszolgáltatási rendszerek, ahol nincs ilyen speciális bíróság, vagyis speciális ügyészség. Ott ezzel nagy gondot nem látok. Nyilván azt én is elmondtam, hogy a büntetéseknek a levitele, a csökkentése nem jó, de továbbra is ismétlem, utcára vinni az embereket ebben a kérdésben hiba, mert jön egy következő kormányzat, és ezen mind módosíthat. Ez mind egyszerű, 76 parlamenti képviselő szavazatával fogalmazódik meg. A médiára ugyanúgy ezt tudom mondani, tehát Čaputová idején is módosítottak annak idején a média szerkezetén. Jön egy új kormány, visszacsinálhatja, amit csinál. A médián belül pedig a Pátria Rádió külön téma. Most nem kérdezte, akkor nem mondom.

Az nem zavarja a médiatörvény kapcsán, hogy az SNS-es minisztérium felügyeli ezt a kérdéskört, és ott egy laposföld-hívőnek mutatkozó figura próbálja a politikát szabni.

Ő az egyik játékosa ennek a kérdésnek, az utolsó szó nem az övé, hanem a parlamenté, a képviselők fogják elfogadni. Nyilván, hogy ebben a hangulatban szinte mindenki tudatosítja ennek a súlyát, de ugyanakkor a mai világban tény és való, hogy a progresszív liberális sajtó domináns Szlovákiában. Tehát ezt ki lehet mondani, hogy domináns Szlovákiában. Ilyen szempontból a közmédiának a szerepe felértékelődik, kétségkívül, hogy hogyan kezeli a híreket.

De elég nehéz megkerülni ezeket a tényeket, hogy az egyik koalíciós párt, a Szlovák Nemzeti Párt miféle alakokat húzott elő: egyrészt ez a laposföldhívős megnyilatkozásról elhíresült Machala, aztán ott van az az orvvadász, akit a környezetvédelmi miniszter egy nemzeti park élére rakott, aztán egy oltásellenest a Covid-os kérdések felügyeletével bíztak meg. Ezzel kapcsolatban mi a véleménye? Milyen emberek kerültek elő? Ezekről lehet írni és akár élesen is fogalmazni, hogy te jó ég, kik vesznek itt minket körül?

Kétségkívül nem vagyok a kormánykoalíció része, a párt sem a kormánykoalíció része, tehát nem az én dolgom őket védeni, nyugodtan tessék őket minősíteni, így vagy úgy, bár mondom, mértékkel, tehát az újságírói minősítésnek is mértékkel kell zajlania. Azt tudom mondani, hogy a közszolgálati médiából én is érzékelem azt, hogy vannak területek, ahol nem az objektivitás és a kiegyensúlyozottság a lényeg, de ugyanakkor a változásnak nyilván ebben a környezetben érzékenynek kell lennie, nem beszélve arról, hogy még egyszer mondom, jön egy új kormány, akkor visszaváltoztathat úgy, ahogy szeretne, vagy tovább változtathat, ahogy szeretne.

Ön szerint kiegyensúlyozottabb lesz a közmédia működése azok alapján, amit most látni?

Nézze, ha már annyira firtatjuk ezt a kérdést. Én ezt már elmondtam, a Pátria Rádióban a megyei választások óta nem szerepeltem és Csenger Tibor, Nyitra megye alelnöke sem szerepelt. Nem értem, hogy miért. Támogatások tartoznak hozzánk, magyar iskolák tartoznak hozzánk, kétnyelvűsítettük a táblákat, útjelző táblákat, a Pátria Rádiót ezek a témák nem érdeklik, nem szólítanak meg. Ennek nem tudok tapsolni, hogy milyen jó a helyzet. Közben pedig olyanok, akik nem rendelkeznek legitimitással, nem rendelkeznek támogatottsággal, kéthetente, hetente véleményezhetik, hogy mi történik. Nem tudom, miért vagyok tiltott listán a Pátria Rádióban, nem szólít meg a Pátria Rádiót. Nem hiszem, hogy ez normális dolog, hiszen a megyei alelnökök jelen pillanatban – néhány parlamenti képviselőt leszámítva – rendelkeznek a legmagasabb köztisztséggel. Nem tudom, miért nem szólítanak meg. Még a Paraméter is többször megszólít, mint a Pátria Rádió.

Mi igyekszünk. Vannak még a Szövetségen belül is olyanok, akik bírálják azt, hogy valamelyik szlovákiai európai parlamenti képviselő az Európai Parlamentben kritizálja Szlovákiát, a szlovákiai politikát és odáig is elmennek, hogy hazaárulásnak nevezik ezt, vagy a szennyes kiteregetésének. Ezt hogyan látja?

A Szövetség egészére – nem csak erre a kérdésre, hanem más kérdésre is – vonatkozik: gyűjtőpárt vagyunk továbbra is. Ha megnézzük a listánkat, akkor én az MKP-ból érkezem, eltöröltük a platformokat, de mindenki tudja, hogy ki honnét származik. Én egyes vagyok, az MKP platformból származom, a kettes jelölt, Pándy Péter a Hídból származik, és a harmadik, Orosz Örs pedig az Összefogásból. Ennek köszönhetően a gyűjtőpárt igyekszünk továbbra is maradni, ez azt jelenti, hogy lesznek más-más vélemények is. Tehát nem vagyunk annyira homogén, egységes politikai tömörülés, mint a Progresszív Szlovákia, (de) lehet azt mondani, hogy bármelyik szlovák párt, mert nekik megvan a módjuk, hogy osztódjanak. Nekünk nincs erre módunk, ez a 7-8 százaléknyi magyarság, ami itt van, azt valahogy egységbe kell tömöríteni ahhoz, hogy legyen esélyünk bejutni. Tehát ilyen szempontból mások vagyunk, és ezt egymás közt is kibeszéltük, és elmondtuk így, hogy természetesen homlokegyenest ellentétes véleményeket ne fogalmazzunk meg, de az, hogy vannak más prioritások, más hangsúlyok, azt el kell fogadni, és valahol a közvéleménynek is ezzel szembesülnie kell, és tisztában kell lenni azzal, hogy gyűjtőpárt vagyunk. De visszatérve a kérdésre, annak idején, amikor a nemzetiségi jogok kerültek veszélybe, mi is jártunk – idézőjelbe téve – panaszkodni a nyugat-európai, a nemzetközi szervezetekben. Akkor még nem voltunk része az Európai Uniónak, az Európa Tanácsnak voltunk a részesei, és mi is mondtuk, kértük a segítséget Európa részéről, hogy figyeljen oda és tegye szóvá a dolgokat, viszont soha nem kértük azt, hogy az európai alapokon keresztül valami büntetés érkezzen Szlovákiára. Ezt soha nem kértük, mert ezzel a saját régióinkat, a mi választóinkat is büntetnénk.

Talán ilyet nem kért senki sem.

No de a következménye ez. Annak idején ez ilyen szempontból föl sem merült, de ha fölmerült volna, akkor mondtuk volna, hogy ez ne legyen a következménye ennek, tehát semmiképpen ne legyen valamifajta politikai nyilatkozat a következménye, vagy a csatlakozásoknál legyen szigorúbb az elvárás, de az föl sem merült, hogy az előcsatlakozási alapoknál például valami kurtítás történjen. Ez egy olyan eszköz, ami nem jó, itt bárki ezt teszi meg az Európai Parlamentben, föl kell hívni a figyelmet, hogy ezt viszont nem akarja, hogy ennek ilyen jellegű következményei legyenek, ezt nem tette meg az ellenzék.

Emlékezhetünk arra, hogy a Szövetség elődpártjának, az MKP-nak az első európai parlamenti képviselői, Duka Zólyomi Árpád és Bauer Edit is, főleg 2006 és 2010 között, – amikor Fico első kormánya volt hatalmon, szélsőségesen nacionalista volt, és állandóan a szlovákiai magyarokon rugóztak, – szinte minden hónapban előfordult olyan, hogy vagy Bauer Edit vagy Duka Zólyomi Árpád fölszólalt és nyíltan kritizált. És emlékszem, hogy a Magyar Koalíció Pártja egyáltalán nem tiltakozott, sőt még inkább támogatta is a két képviselőjét, hogy ez egyáltalán nem hazaárulás, hogy kiteregetjük a szennyest.

Most sem mondtam, sőt én magam is, amikor még az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének tagja voltam, én magam is szót emeltem olyan dolgokkal szemben, ami minket sújtott, csak ennek nem szabad, hogy anyagi jellegű vonzata legyen az Európai Unió különféle csomagjait tekintve.

A Magyar Szövetség egyik fő szlogenje a kampányban a “Józan ésszel, ne fegyverrel”. Ez apróra váltva mit jelent ön szerint?

Amikor ezt a szlogent kitaláltuk, még nem is tudtuk, mennyire aktuális lesz. Ezt még nyilván a merénylet előtt találtuk ki. Elsősorban a háborúra gondoltunk, de látjuk, hogy nemcsak a háborúra vonatkozik, hanem a társadalmunkra is, hogy józan ésszel próbáljuk meg egymást meggyőzni és ne fegyverrel, ahogy a miniszterelnök elleni merényletet is elkövették. Úgyhogy valóban nemhogy nem kérdőjeleződik meg ez a szlogen, hanem nagyon is alátámasztja jelen pillanatban a társadalmi hangulatot. Azzal, hogy nyilván elsősorban ezt a háborúra értettük, mi nem úgy látjuk, hogy fegyverszállításokkal a béke kierőszakolható. A fegyverszállítások két éve zajlanak, kisebb-nagyobb intenzitással, bár nagyobb – azt hiszem – a retorikája a nyugat-európai segítségnek, mint a tényleges támogatás. Ugyanakkor a fronton látjuk, hogy ezzel komolyabb eredményt egyelőre nem sikerült elérni. Az oroszok tartják magukat, sőt, lassacskán előrenyomulnak, tehát ezzel az orosz hadsereget nem lehet legyőzni. Erre vonatkozik ez a szlogen is.

Mit lehet józan ésszel elérni, fegyver nélkül a birodalomépítésbe belevágó Oroszországgal szemben?

Az, hogy pontosan az ő motivációik mik, azok éppen akkor derülnének ki, ha lennének ilyen tárgyalások. Nyilván Oroszország sem tudja magát kiszakítani a világpolitikából, amennyiben Oroszországot az Európai Unió, az Egyesült Államok asztalhoz kérné, ültetné, abban az esetben kiderülnének a tényleges motivációk és a megoldási lehetőségek, de ez most nem zajlik. Most az zajlik, hogy le kell győzni Oroszországot, és ez egyelőre nem sikerül.

Aki békéről beszél, annak tulajdonképpen Putyinhoz kéne intézni egy kérést, hogy hagyja abba az öldöklést, és vonuljon ki Ukrajna területéről.

Ez Putyinhoz is természetesen, ez mindenkire érvényes. 

Főleg Putyinhoz. 

Ez mindenkire érvényes, de nem lehet, hogy a világ összehoz, a nyugati világ összehoz egy békekonferenciát úgy, hogy az oroszok oda nincsenek meghívva. Tehát ez nyilván nem békekonferencia lesz, hanem fegyverkezési konferencia lesz, vagy Ukrajnának a meggyőzése egy másik útról, nem tudom, de azt nem lehet, hogy békekonferenciázunk úgy, hogy az  agresszort, mellesleg, ebből kihagyjuk. Ezt ne nevezzük békekonferenciának, hanem az egy konferencia a lehetséges jövőről, ahova az oroszokat nem hívják meg.

Gondolom, ők is úgy gondolják. Negyed évvel ezelőtt beszéltem az ön pártbeli főnökével, és tőle is szerettem volna megtudni, hogy ha Ukrajna nem kap fegyvert, akkor mi történne? Ő akkor nem tudott határozott választ adni. Ön szerint mi lenne, ha Ukrajna nem kapna fegyvert? Mi lenne Ukrajnában? 

Most már a kérdés az, hogy mi lesz, ha Ukrajna nem kap katonákat? 

Nem, ha fegyvert nem kap. 

Jó, de ha nincs katona, akkor minek a fegyver? 

Van még katona.

Most már jelen pillanatban úgy néz ki, a kárpátaljai magyarokkal konzultálva, hogy az, aki harcolni akart ukrán részről, az már nagymértékben sajnos elesett, megsebesült, fogságban van. Tehát jelen pillanatban most már egy erőszakos mozgósítás zajlik, erről nagyon sok hír van, erőszakos mozgósítás zajlik, amikor pedig az a katonai morál nem lesz olyan nagy. Tehát a kérdés most már inkább arról szól, hogy mikor jön ez a pillanat, amikor Emmanuel Macronnak a gondolatai beérnek, és elindul egy nagy európai háború. Ez az, amit meg kell akadályozni. Nem szabad, hogy európai háború legyen, mert annak nagyon megisszuk a levét mindnyájan.

Macron csak azt mondta, hogy nem szabad az asztalról lesöpörni azt, hogy esetleg menne oda az Európai Unió tagállamának állampolgára, nem mondta azt, hogy menni fog…

Katonákat mondott, 

Igen…

…szárazföldi hadseregről beszélt, és csaknem minden egyes Európai Uniós tag – most már Svédország, Finnországgal együtt – azt hiszem mind NATO-tag, tehát az egyben NATO-tagország katonáit is jelenti, ami nyilván orosz szemszögből másképpen állítja be a dolgot. Nagyon a borotvaélen táncol ez a történet, nagyon borotvaélen táncol…

De egyelőre még vannak Ukrajnának katonái, fegyvere viszont most egy olyan hat hónapig alig kapott szállítmányokat. Most, hogy beindult az amerikai támogatás, most kicsivel stabilizálódott a helyzet, de mi történne Ukrajnával, ha nem kapna fegyvert ön szerint?

Mi történik Ukrajnával, ha nem lesznek béketárgyalások? Attól függ, melyik oldalról közelítjük meg. Az oroszok elmondták, hogy hajlandóak leülni tárgyalni, hiszen Törökország közvetítésével is voltak tárgyalások. Jelen pillanatban, aki nem hajlandó tárgyalni, az Ukrajna, az Európai Unió és az Egyesült Államok. Az oroszok mondták, hogy hajlandóak tárgyalni…

Eljátszották, de közben még Bucsán vérengzést tartottak.

Oroszok az agresszorok, tehát itt nincs köztünk véleménykülönbség. A kérdés az, hogy ők most azt mondták, hogy hajlandóak tárgyalni, de jelen pillanatban a másik oldal ilyen hajlandóságot nem mutat, mert úgy gondolja, hogy le lehet győzni Oroszországot. Szerintünk meg nem lehet legyőzni. Csak ha a NATO beavatkozik, az meg az európai nagy konfliktust idézi.

Még az is kérdés, hogy Oroszországgal hogyan lehet megegyezni, amikor Moszkva öt nemzetközi szerződést felrúgva támadta meg 2022-ben Ukrajnát. Hogy lehet vele megegyezni, hogy mi a garancia arra, hogy a hatodik szerződést betartanák.

Ha így vesszük, az Egyesült Államok is a Biztonsági Tanács döntése nélkül támadta meg Irakot másodszor. 

De nem akarta magához csatolni. Tehát, hogy itt Oroszország területrabló…

Megszállva tartotta, egy jó ideig.

Na, de alkotmányában nem helyezte át, hogy…

Afganisztánt is..

Igen, Afganisztánt Oroszország is, de Oroszországgal kapcsolatban látjuk, hogy először Grúziát, 2008-ban, aztán 2014-ben Krímet.. tehát fokozatosan terjeszkedik, és területrabló háborút vív. Ugye, talán nincs közöttünk vita a kifejezést illetően…

Más nagyhatalmak is ezt végzik.

De nem csatolták magukhoz. Melyik nagyhatalom csatolt magához…(?)

Na jó, de hát megszállás alatt voltak ezek az országok. Azt nem mondom, hogy ez a világ számára rossz volt, mert azt nem mondom, hogy rossz volt, de a nemzetközi jogot mások is sértettek, és…

Nem csatolta magához a területeket…

…lehetne folytatni ezeket a dolgokat, de hát erről kell, hogy szóljanak a tárgyalások. Ha azt vesszük, hogy például a minszki második egyezményt az ukránok nem hajtották végre, az is tény. Persze még egyszer nem szabad, hogy fegyverrel válaszoljanak erre. Ezt nem szabad, nyilván. Ez valahol mindannyiunk kudarca – úgy értve, hogy az Európai Unió tagországaié is, hogy ez idáig fajult, de elsősorban az oroszok felelőssége, kétségkívül.

Magyarországon februárig szinte…

Most megjöttünk?

…szinte unalmas volt a belpolitika, februárban meg eléggé felbolydult. A pedofil ügy kapcsán egy kegyelmi döntéses botrány keletkezett, az államfő lemondott, és a kegyelmi döntés mellett kampányoló exminiszter, Balogh Zoltán nem mondott le az összes pozíciójáról, ami valószínűleg Orbán Viktornak elég komoly fejvakarást idézett elő. Ön szerint nem kellett volna lemondania Balogh Zoltánnak?

Szerkesztő úr, azért jöttem ide, hogy európai parlamenti választásokról beszéljünk elsődlegesen… 

Minden mindennel összefügg…

… olyan magyarországi belpolitikai dolgok, amiket én nem igazán érzem kötelességemnek kommentálni, hogy most ebben a helyzetben kinek kéne lemondania, mert kinek nem. Beszélhetünk a magyar kormány határon túli politikájáról, európai politikájáról is természetesen, de ez annyira magyarországi belügy, hogy most mennyire volt ebben benne Balogh volt miniszter úrnak a keze, meg mennyire nem, ezek nem az én ügyeim.

Világos, hagyjuk is, de valószínűleg nem tudta nem észrevenni, hogy a Magyar Péter-jelenségről beszél mindenki. Mit szól az új politikus fölbukkanásához?

A politika változó, politikusok jönnek-mennek. Eddig a Fidesz még kétharmaddal nyert, azt hiszem négyszer egymás után. Nagyon komoly erőt képvisel a jövőt tekintve is. Nagyon sok témában úttörő, az európai politikát tekintve, számomra egyébként ez a legfontosabb, úgyhogy meglátjuk, hogy ebből mi lesz. Egy másik sajtóban kérdezték tőlem, hogy együtt tudunk-e működni majd Magyar Péterrel. Nem foglalkozunk Magyar Péterrel. Aki be fog jutni az Európai Parlamentbe Magyarország részéről, és nyitott lesz a mi ügyeink iránt, azzal együtt fogunk működni úgy, hogy a Fidesz és a KDNP szoros szövetségben van velünk.

Arról mi a véleménye, hogy a magyarországi európai parlamenti kampányba is begyűrűzött ez a Fico elleni merénylet, és ott a kormánypárti média, illetve maga a magyar miniszterelnök is baloldali jelzővel illeti a merénylőt?

Megjelentek különféle értékelések. Lehet, hogy itt valami nyelvi probléma is volt, hogy Lévát, a “levickýt”, hogyan fordította le a Google, ezt mások is mondták, nemcsak Magyarországon, máshol is úgy jelent meg…

A nem kormánypártiak kijavították, de sem a magyar miniszterelnök, sem pedig a Fideszhez közel álló Magyar Nemzet… Ragaszkodnak a baloldali jelzőhöz.

Az is tény, hogy a merénylő, sajnos tudható, hogy ott volt a tüntetéseken. Erről fényképek vannak, tehát ilyen szempontból biztos, hogy egy csapongó közéleti személyiségről van szó, mert hol itt volt, hol ott volt, nehéz.

Tehát aki ebben a történetben baloldali, az Fico.

Hogy úgy mondjam, a progresszív liberális tüntetéseken ott volt, jelen pillanatban a progresszív liberálisokat is, mondjuk úgy, hogy a balközép helyre helyezi az európai politika, biztosan nem jobboldalon vannak.

De a Smer meg a honlapján hirdeti, hogy a baloldali értékek mellett… Itt, aki tőről metszett baloldali, az..

Ettől még baloldali lőhet sajnos baloldalira, tehát ez nem kizárt dolog. Liberális baloldali – tegyük fel, hogy ha a Progresszív Szlovákiával most szimpatizál, de nem akarok ebbe így belemenni, de ott volt a tüntetéseken.

És akkor ezért kiérdemli ezt a jelzőt, hogy baloldali?

Nem én mondtam, most még egyszer mondom, hogy már megjelentek ilyen spekulációk, hogy az lehet, hogy egyszerűen a fordítónak hibája. Én nem titulálom őt baloldalinak ilyen szempontból. Azt tudom mondani, hogy nem tudom, milyen, de ott voltak a progresszív liberálisok tüntetésein.

Most, hogy kampányol, járja az országot, mit tapasztal, milyen esélye van bejutni a pártnak az Európai Parlamentbe? Milyen a közhangulat, amerre jár…

Nyilván ketté kell választani a merénylet előtti időszakot és az utánit, egy kicsit más a helyzet. A merénylet előtt mindenki arról beszélt, hogy mennyire sikerül mozgósítani az embereket, mi a tétje az egésznek. Nyilván, most a merénylet után egy kicsit más a helyzet. Egy magyar párt indul a választásokon, ez régóta nem volt így. Most egy magyar párt indul, vannak magyar jelöltek más listákon, de nem egy, hanem több listán jelennek meg. Ez számunkra komoly esély így, hogy egy magyar lista van, hogy mozgósítsuk a választókat, és elmondjuk nekik azt, hogy amivel mi indulunk a választásokon, az az, hogy mindenképpen a mihamarabbi béketárgyalások, a tűzszünet és a béketárgyalások mellett vagyunk, valahol a konzervatív értékek megőrzése mellett vagyunk, és a Kárpát-medencei magyar képviselet teljessé tétele mellett vagyunk, mert ez hiányzik. Korábban volt az MKP-nak, aztán az MKP-nak és a Hídnak, most pedig nincs senkinek ott képviselete. Emellett még nagyon sok más téma van, a mezőgazdászokat érintő problémák az ukrán behozatallal kapcsolatban, hasonlóképpen a környezetvédelmi politikának a túlkapásai vagy éppen a kohéziós alap csökkentésére tett kísérletek, tehát van egy sok téma, ami aztán a választópolgárokat attól függően érdekli, hogy hol dolgozik, mit csinál, például a fiatalokat a lakáspolitika. Mindenképpen azt kell elmondani, hogy jó, igaz, nekünk egy, maximum két mandátumunk lehet, ha bejutunk, és ott van 720 ember, de nem vagyunk egyedül, mert vannak szövetségek, tudunk együtt tevékenykedni, és megpróbálhatjuk közösen átültetni az érdekeinket. A merénylet után változhatnak a hangsúlyok, nyilván, ha Robert Fico, mondjuk ki őszintén, meg fog szólalni a választások előtt, akkor ez egy nagyon komoly szimpátiahullámot kiválthat, ami nem elsősorban az Európai Parlamenttel lesz kapcsolatban, hanem az emberek természetes emberi szimpátiájával, ami megváltoztathatja a részvételi arányt. 

Ez megdobhatja a Smer támogatottságát? 

Mindenképpen. Emlékezzünk vissza,1994-ben az akkori magyar miniszterelnököt, Horn Gyulát érte egy autóbaleset, amiben nem ők voltak a hibásak, de elég súlyos baleset történt. Ő akkor a kórházban megszólalt, volt egy rács a fején, akik emlékeznek rá, és onnantól kezdődött az, hogy a legcsavarosabb eszű politikus Horn Gyula a magyar politikában, de a szimpátia odaállt mellé, és az is hozzásegítette annak idején az MSZP-t, hogy visszaszerezte a hatalmat az MDF-től. Nyilván van egyfajta természetes emberi szimpátia a bántott iránt, és itt pedig tényleg bántották, hisz majdnem agyonlőtték. Ez befolyásolhatja – mondjuk ki őszintén – az eredményeket, és ebben a témában a magyarság egy kicsit – hogy mondjam – érzelmileg nem hiszem, hogy annyira kötődik ahhoz, hogy most akár a Smerre szavazzon, nem is lesz egy ilyen érzelmi hevület, amit majd esetleg a miniszterelnöknek a kórházi ágyból egy jól irányzott, rövid videó bejegyzése okozhat.

Szeptemberben azért elég sokan szavaztak a Smerre a szlovákiai magyarok közül, azt mondják, hogy tíz százaléknyian. Lehet, hogy most is több szlovákiai magyar szavazna a Smer irányába? 

Bízom benne, hogy nem így lesz. Valóban így van, hogy most már az utóbbi időben nagyon sokan szavaznak nem magyar pártra, de azért bízom benne, hogy az európai parlamenti választások egy kicsit másak, ott nyilván nem Robert Fico indult, tehát idáig én is úgy gondoltam, hogy ő azért nem annyira szervesen része ennek a versenyfutásnak, de most így azzá válik. De bízom benne, hogy el tudjuk az embereknek mondani, hogy ne a pillanatnyi lelkiállapot és egyéni, emberi szimpátia alapján szavazzanak, hanem arra, hogy öt évig dolgozni kellene a felvidéki magyarságért és az itt élő régiókért azokban a témákban, amiket előbb is felsoroltam.

Vajon az segíti-e a Magyar Szövetség kampányát, hogy márciusban, (az államfőválasztás) második fordulója előtt a párt kiállt Peter Pellegrini mellett. Ez valamennyire befolyásolhatja-e a helyzetet?

Mindenképpen befolyásolhatja a helyzetet. Természetesen tudjuk, hogy vannak olyan itt élő magyarok, akik nem Pellegrinivel szimpatizáltak, de az eredmény azt mutatta, hogy a többsége igen, tehát ilyen szempontból számunkra ez nem volt kedvezőtlen dolog, hogy az általunk támogatott személy nyerte a második fordulóban a választást. Tudjuk, hogy magyar köztársasági elnökre még nem érett meg az idő. Szoktunk a második körben, korábbi alkalmakkor is preferálni valakit, vagy éppen neutrálisak maradtunk, mert egyik sem szólított meg bennünket. Most jelen pillanatban Pellegrinivel tárgyaltunk, Forró Krisztián többször is. Nekem is volt módom egyszer részt venni egy ilyen tárgyaláson, és úgy tűnt, hogy ha már dönteni kell, akkor mellette döntünk. 

Akkor ez jó döntés volt, akár ilyen szempontból is. 

A győztes mellé állni nem rossz általában, ha a politikát a pragmatizmus…

Mert csomóan kritizálták a pártot, hogy miért kell befarolnia a Hlas mögé, amikor tudjuk, hogy honnét jött a párt, a Smerből vált ki. Bár igazából most már nincs is olyan nagyon komoly ellenállás vagy ellenkezés, berzenkedés a Smer ellen sem.

Tudnék beszélni Ivan Korčokról is, az ő hozzáállásáról, hiszen kollégák voltunk, meg emberi szempontból meg is vagyunk, de az én politikai múltamnak és tapasztalataimnak köszönhetően olyan nagy különbség – nemzetiségi ügyeket tekintve, magyar ügyeket tekintve – kettőjük között nincsen Pellegrini és Korčok között, máshol vannak a hangsúlyok, máshol jelenik meg egyfajta magyarellenesség, és máshol jelenik meg valamiféle nyitottság a magyarok irányába. Egy külön műsort tudnánk szentelni, hogy mi a helyzet ilyen szempontból. Itt viszont volt egy kormánykoalíció, ami azt mondta, hogy ha segítetek, mi is segítünk, meglátjuk, hogy ebből tényleg lesz-e betű.

A tegnapi AKO-s közvélemény-kutatási eredményeket átböngészte?

Láttam. Ami meglepett. Erre a 3,7-re gondol?

3,7 százalék Szövetség, a PS nyerné, de ez még a merénylet előtt készült. 

Igen, és ha jól emlékszem, akkor az előtte lévő AKO-s felmérés meg öt százalékot mutatott nekünk, vagy 4,9-et. Őszintén szólva nem igazán értem. Tehát ez akkor történt, amikor már a listánk nyilvános volt, lehetett tudni, hogy kik indulnak, a programunk nyilvános volt, azóta kikerültek a szlogenjeink, ami a programnak megfelelő, jelen pillanatban nincs komoly belső feszültség a párton belül, nem kíséri egyik jelöltünket sem semmilyen botrány. Most mondja meg nekem szerkesztő úr, minek köszönhető a 3,7, ha a múltkor 5 százalék volt? Ha most nagy belső veszekedések lennének, vagy ne adj isten, valamelyikünkkel kapcsolatban fölmerülhettek volna valami kétségek, akkor azt mondanám, hogy ez az eredménye. Nincs ilyen. Akkor hogyhogy 1,3 százalékkal kevesebbet mérnek? 

Erre a kérdésre akartam volna választ kapni. 

Nem tudom, csak rossz spekulációk jönnek elő a gondolataimban, de ezt inkább, mivel a spekuláció, ezért hagyjuk. 

Pedig kíváncsiak vagyunk rá…

Akkor most manipulációról van szó, vagy nem? Ez a kérdés. 

Öt évvel ezelőtt pár száz szavazat hiányzott ahhoz, hogy a Magyar Koalíció Pártja bejusson az Európai Parlamentbe. Most annyi a változás, és azt hiszem, már említette is, hogy egyedüli magyar pártként indul a választásokon, ettől még kit tart a pártra, a Szövetségre a leginkább veszélyes tömörülésnek.

Ha azt vesszük, hogy a Progresszív Szlovákia valahol a Macron csoportjához tartozó politikai társulás, illetve politikai párt, akkor nyilván, mivel leginkább ellentétes, amit mi mondunk, az a Progresszív Szlovákia, illetve a Renew frakció, amit most Emmanuel Macron képvisel. Ilyen szempontból azt hiszem, hogy ők az egyik legnagyobb kihívó. 

Főleg amiatt, mert Ódor Lajos van a lista elején. Gondolom, ettől nem függetlenül… 

Biztos, hogy ez is befolyásolja a dolgokat, de én nem érzem úgy, hogy jelen pillanatban Ódor Lajosnak annyira nagy – hogy mondjam – magyar vonatkozásai lennének, vagy kötöttsége lenne, mert nemrég döntött úgy, hogy aktív politikában szerepet vállal, inkább lehet, hogy regionálisan igen, de ahogy én járom az országot, nem nagyon van ekkora kötődés, nem érzek. Mint mondjuk korábban az MKP és a Híd versenyfutásában, az egy egészen más dimenzió volt, mint most.

A könyvbemutatóin – Újvárban és Párkányban  is jártam – rengeteg ember volt.

Biztos, hogy így van, de azért nekünk is volt már a listánkon olyan művész, zenész, író, aki tömegeket vonz, aztán a politikában ez akkora erőt nem jelentett, tehát várjuk ki a végét. Ezen túl persze az is kihívás természetesen, – ahogy már korábban említette ön is, más pártokra is adtak le magyarok szavazatot, – hogy mi megőrizzük az öt százalékot, és be tudjunk jutni az Európai Parlamentbe. Magyarán: mindenki kihívónk szinte, mert mindenki megszólítja a magyarokat.

De azért a PS-t említette.

A témák szerint.

A párton belül esetleg Orosz Örstől nem tart, hogy több karikát szerez?

Ez a választókon múlik. A lényeg az, hogy mandátumunk legyen. Aztán természetesen, aki bejut, az bejut. Ha a párt mandátumot szerez, akkor egy nagy lépést tesz afelé, hogy a parlamentbe is bejusson, a választók döntenek a karikájukkal.

Szeptemberben ő többet kapott, mint Berényi József.

Igen, csak azt hiszem, a negyedik helyről..

Hatodikról…

Én meg a huszadikról indultam, az egy picit különbség.

Az igaz, de mondjuk négy karikája van, négy preferenciaszavazata van a választónak.

Kettő, itt most.

De szeptemberben négy volt, és ő a hatodikon volt. Azért ott kicsit már kellett böngészni, hogy megtalálják… 

A húszasnál többet kell böngészni, mint a hatosnál, azért azt nem vonjuk kétségbe.

Bár ilyen alapon 149-esnél, meg aztán még többet.

Utolsó hely. Voltam 150-es is már a listán, tehát az utolsónak is van előnye, de még egyszer, nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy valaki közülünk jusson be. Természetesen, ami az európai politikának a tapasztalatait illeti, már csak azért, mert külügyi államtitkár voltam, most Régiók Bizottsága tag vagyok, tehát azt hiszem, hogy igazolni tudom, hogy nekem nem kell tanulni az európai politikát, ha oda kerülök, akkor másnap be tudok kapcsolódni ebbe a munkába. 

2023-ban ön az MKP platform vezetője volt, és akkor amellett érvelt, hogy Gyimesi György jöjjön a pártba, még ha (a hidas) Solymosék elmennek, akkor is. Ön szerint megérte ez a csere?

Szerkesztő úr, föltették már egyszer ezt a kérdést Solymos Lászlónak vagy Rigó Konrádnak, hogy megérte elmenni? Mert én mindig megkapom ezt a kérdést, hogy megérte..

Majd ha ő jön, akkor megkérdezzük…

…de nem tették még föl nekik ezt a kérdést. 

Ön mit mondana erre?

Soha nem tették föl a kérdést, hogy megérte elmenni? Hova mentek el? A nulla egész nem tudom hány százalékban mentek el. Miért kellett elmenni? Bővítettük a kínálatot. A mi kvótánkba tettük fel Gyimesi Györgyöt, nem az övékbe. Az ok akkor lett volna az elmenetelre, ha azt mondtuk volna, hogy X. Y.-t mi nem szavazzuk meg…

Csúnyán személyeskedett…

Hát velem nem személyeskedtek korábbi években? Velem szemben is óriási versenyfutás volt, amikor az MKP elnöke voltam.

Családi dolgokat húzott elő, szóval …

Én rólam pedig… De azért elnézést kért! Egy pillanat! Ami a személyemet illeti, kétszer tele lett szórva Csallóköz egy megyei választás kapcsán azzal, hogy Berényi Józsefre kutyámat se bíznám – mondta ezt az a hidas jelölt, akivel aztán ott ültünk együtt az elnökségben. És akkor én is mondhattam volna, hogy akkor most miért ülünk itt? Akkor mondtuk volna, hogy nem vagyunk hajlandóak. Tehát mondtunk itt egymásra kígyót, békát, ez nem politikai kategória, hogy valaki meg lett sértve. Én is meg lettem sértve. Biztos mindnyájan meg lettünk sértve az elmúlt évtizedben, amikor ez a szembeállás ment. A mi kvótánkban a 150-es helyen tettünk föl valakit. Nem sértődésről szól ez a történet, hanem közösségi felelősségről. 

Megérte a csere?

Megérte elmenni? Tegyék fel ezt a kérdést, legyenek szívesek. Nem volt csere, 

Ha jönnek, akkor majd..

A cseréről ők döntöttek, nem mi. A cseréről ők döntöttek…

De végül is csereként manifesztálódott ez az egész. Ő jött, ők elmentek. 

De ez az ő döntésük volt. Mi nem mondtuk nekik azt, hogy most már menjetek, egy szóval sem. Mondtuk, maradjatok, mert akkor be fogunk jutni, ha mindenki itt van. Ha ő (Gy.Gy.) az OLaNO-ban, egy magyar platform élén csinálja a kampányát, az is megkérdőjelezte volna a bejutásunkat, akkor meg az lett volna, hogy miért nem tudtunk mindenkiből egységes listát csinálni. Ha a felek kizárják egymást, akkor utána ne minket tessék szidni.

Mit tippel, hány százalékot fog kapni a Magyar Szövetség?

Azon dolgozunk, hogy meglegyen a bejutás, meglegyen az 5 százalék. Nagyon fontos dolog ez a közösségünket tekintve, a Kárpát-medencei magyarságot tekintve. Még egyszer, világos, egy vagy két ember nem csinál nyarat, de akkor is amellett leszünk, hogy minél hamarabb béke, tűzszünet, a mezőgazdászok számára korrekt feltételek, és sorolhatnám…

Kérnék egy számot.

Öt százalék a cél. 

Öt egész nulla? 

A bejutás a cél. Fölötte minden óriási siker.