1
44845_0
Megosztás
Ki ne emlékezne a Pokémon-őrületre a 90-es évek második felében, amely Japánból érkezve megfertőzte az egész világot – beleértve minket is. A fura kis lényekről készültek már animációs filmek, sorozatok, videojátékok, gyűjthető kártyák és még sorolhatnánk. Most pedig elérkezett az első élőszereplős Pokémon-film is, a hozzá fűzött reményeket viszont nem sikerült teljes mértékben beváltania. Megnéztük a Pokémon: Pikachu, a detektív című filmet!
Általában nem túl jó ómen, ha egy stúdió arra adja a fejét, hogy videó-, illetve számítógépes játékból (Warcraft, Assassin's Creed) vagy animációs filmből (Dragon Ball) készít élőszereplős filmet. A Pikachu, a detektív előzetese láttán azonban az az érzésünk támadt, hogy ez a film más lesz. Bizonyos szinten sikerült is túlnőnie a fent említett alkotásokon, de a világot nem váltotta meg.
A történet egy Tim nevű srácról szól, aki egy családi tragédiát követően Ryme Citybe utazik, ahol az emberek és a pokémonok egymás mellett élik életüket. Tim összebarátkozik Pikachuval, akinek egyedüliként érti minden szavát. A páros nyomozásba kezd egy rejtélyes összeesküvéssel kapcsolatban, végül a főgonosz felfedi ördögi tervét…
A sztori rémegyszerűnek tűnik – nem hiába, hisz a készítők főként a fiatalabb generációt célozták meg –, és a folyamatos szájbarágás mellett olykor kiszámíthatónak is mondható, mégis tartogat olyan fordulatokat, amelyek bizony elérik a kívánt célt.
Tim (Justice Smith) és Pikachu remek párost alkot egész végig, a kettejük közti adok-kapok szolgáltatja a film fő humorfaktorát. Bár a készítők nem titkolt célja az volt, hogy mosolyt csaljanak a nézők arcára, azért kellő mértékben egy kis drámát is elhintettek a produkcióban. A filmből egyfolytában jönnek az utalások, a rejtett kiszólások, amelyek minden Pokémon-rajongó szívét megdobogtatják.
A többi karakter érdemben nem sokat tesz hozzá a cselekmény elmozdulásához, Lucy (Kathryn Newton) tipikus női mellékszereplőként kíséri végig a főszereplő párost, és csak akkor avatkozik be, ha éppen szükség van rá. A klisédobozból előrántott főgonoszról és sablonos motivációjáról pedig kár is szót ejteni. Ryan Reynoldsnak viszont sikerült megmutatnia, hogy Deadpool karaktere nélkül is tud poénos lenni.
A látványvilág már más tészta. Az előzetesekben is láthattuk, hogy nem holmi gagyi, hirtelen összecsapott hologramokat dobáltak a filmvászonra. A pokémonok olyan részletekig ki lettek dolgozva, hogy egyes pillanatokban a néző is elhiszi, hogy valóban élnek. Viszont azért így is akadtak olyan részek, amelyeken látszott, hogy a meganimált lény kissé kilóg az összképből.
A Pokémon: Pikachu, a detektív ugyan több sebből is vérzik, a maga módján mégis képes elszórakoztatni kicsiket és nagyokat is. Összességében elmondható, hogy sokkal több potenciál rejlett a franchise-ban, amit a készítőknek sajnos nem sikerült maradéktalanul kiaknázniuk.
(tt)
