1
opinion-punales-por-la-espalda-de-rian-johnson-original
Megosztás
Az elmúlt időkben a számtalan szuperhősös, akció- és horrorfilmek mellett jócskán háttérbe szorultak a bűnügyi stílusú alkotások – annak ellenére, hogy azért ennek a zsánernek is vélhetően szép számú rajongóbázisa van. Hosszú ideig kellett várnunk egy valamirevaló krimire, de végre megérkezett az alkotás, amely láttán elmondhatjuk, hogy filmes területen nagyon erősen indított a 2020-as év. Megnéztük a Tőrbe ejtve című filmet!
Rian Johnson nevének hallatán sokaknak talán egyből a nem éppen fényesre sikeredett Star Wars: Az utolsó Jedik jut eszébe. Az utolsó, befejező rész megrendezésére már J.J. Abramst mozgósították, így Johnson előtt szabaddá vált az út. Nem is vesztegette sokáig az időt, Agatha Christie-rajongóként gyermekkori vágya volt, hogy elmesélje saját krimisztoriját és megalkossa saját detektívét. Így született meg a Tőrbe ejtve, amely a klasszikus krimik stílusát gondolja újra, és egészen színpompás színészi gárdát sorakoztat fel.
A történet nem sokat teketóriázik, in medias res indít: a 85. születésnapját ünneplő krimiíró, Harlan Thrombey öngyilkosságot követ el. Színre lép viszont Benoit Blanc magánnyomozó, aki bűntényt szimatol, így kezdetét veszi a nyomozás. Megismerjük a család tagjait és azok titkait, így nem meglepő módon máris több személy gyanússá válik…
A Tőrbe ejtve a krimik királynője, Agatha Christie regényeihez hasonlatosan szuperál: a szereplők vallomásaival lassan képet kapunk az ominózus este történéseiről, illetve olyan titkokról, amelyek bizony elegendő okot jelenthetnek akár egy gyilkosság elkövetéséhez. A néző a detektívvel együtt végzi a nyomozást, és ha jól odafigyel, akkor bizony el-elcsíphet olyan mozzanatokat, amelyek segíthetnek az ügy felgöngyölítésében. Az információadagolás a lehető legjobb mértékben zajlik, a misztikum így nem veszik el, a film végi összegzés pedig garantáltan tartogat olyan pillanatokat, amelyek láttán a néző átél egy „azta, ez tényleg így volt“-hangulatot.
A krimi egyik fő eszköze a fordulatosság, ezzel pedig a Tőrbe ejtve jócskán bővelkedik, mindig tud egyet csavarni a sztorin. A film egy részén eljutunk egy olyan ponthoz, amely nem kis meglepetést okozhat a nézőnek, és első látszatra a műfaj egyik fő tulajdonságát teszi semmissé, de aztán rájövünk, hogy korántsem érkeztünk még el a tetőponthoz – újabb fordulatok, újabb rejtélyek jönnek, amelyek tovább bonyolítják a szálakat. A krimi az egyik legkomplikáltabb műfaj, ugyanis ahhoz, hogy jól, hitelesen működjön, alapos tervezésre van szükség. Ezt a Tőrbe ejtve maximálisan teljesíti, ennek pedig egy fondorlatos, izgalmas, valamint abszolút elképzelhető és hihető történet lett az eredménye.
Az egész azonban nem működne anélkül a zsánerbeli nóvum nélkül, amit a Tőrbe ejtve magával hoz. Ez pedig a paródia. Az új megközelítésű fordulatosság mellett a humor az, amitől a film igazán egyedivé válik. A poénos részek rettentő jól működnek, a film olyan szinten képes kifigurázni a zsánerre jellemző archetípusokat, hogy még a legnagyobb krimifalók sem tudnak rajta megsértődni.
A film végén megkapjuk a klasszikusnak mondható Agatha Christie-féle nagyszabású összegzést, bár egy picit hiányolom belőle azt a részt, amikor a detektív a leleplezés során lépésről lépésre kizárja a lehetséges elkövetőket, mígnem csupán egyvalaki marad hátra – a valódi tettes. Bár kétségkívül így is hathatósra sikeredett a befejezés, de Johnson az említett pont kihagyásával valamelyest elvett abból az izgalomból, amit a gyanúsítottak körének szűkítése generált volna.
Végezetül pedig ejtsünk néhány szót a színészgárdáról. Már magában a Daniel Craig, Ana de Armas, Chris Evans, Jamie Lee Curtis, Christopher Plummer, Michael Shannon, Don Johnson névsor elég ahhoz, hogy egy film sikeres legyen. Egyértelműen mindannyiukon látszik, hogy valósággal élvezték a szerepüket, legyen szó az egymás torkának eső családtagokról, a közéjük fogadott ápolóról, vagy a kelekótya nyomozóról. Minden kétséget kizáróan közülük a Benoit Blanc detektívet alakító Daniel Craig csillogott igazán, akinek megmozdulásai, megszólalásai minden pénzt megérnek. Ana de Armas alakítása csak tovább növelte a színésznő megítélését a filmes világban: már eddig is több említésre méltó filmben megfordult, de ezt követően fognak csak igazán kapkodni utána a filmstúdiók. Jó volt látni, hogy Chris Evansnek sikerült kimozdulnia Amerika Kapitány árnyékából, a Tőrbe ejtvében pedig gyakran ellopta a show-t mindenki elől. A film második felére sajnálatos módon néhány szereplő a háttérbe szorult, így az Az-filmekben tündöklő Jaeden Lieberher, valamint többek közt az Agymenők és a Kúria című sorozatokban is feltűnő Riki Lindhome nem kapott túl sok teret a kiteljesedésre.
A Tőrbe ejtve igazi vérfrissítésként hat a zsáneren belül, ami az egész filmes világ számára is úgy kellett, mint egy falat kenyér. Talán nem könnyelműség kijelenteni, hogy általa nemcsak az elmúlt idő legjobb krimijét, hanem a 2020-as év egyik legjobb filmjét kaptuk meg.
(tt)
