Herceg Andrea: Dunaszerdahely lakosai méltók a változásra!
Hirdetés
2018. november 05. - 07:37
1
ha3_pr3
Megosztás
Dunaszerdahely szülöttjeként és polgáraként látja, hogyan alakult át a város és annak lakókörnyezete, ezt a „változást” azonban nem értékeli túl pozitívan. Ő ezt máshogy képzeli el, és azonnal ki is fejti, hogyan.
Herceg Andreát megtalálják ITT a Facebookon, a vele készített előző interjúinkat pedig alább olvashatják:
„A legnagyobb gond, hogy a polgármester nem hallja meg a lakosok hangját”
„Tisztességgel és becsülettel?!”
Tősgyökeres „szeveriként” milyen érzések töltik el, mikor végigmegy a dunaszerdahelyi lakótelepeken?
Elsősorban meglepődöm azon, mennyire átalakultak a lakótelepek, ám míg a Kelet lakótelep, azaz „Východ”, ugye, bővült és bizonyos mértékben fejlődött, addig például „Szever” szintén megváltozott, de nem olyan irányban, ahogyan én azt elképzelném. Aki itt él, vagy valaha itt élt, láthatja, hogy sok tekintetben ugyanolyan az egész, mint 20-30 éve. A választások előtt persze volt némi parkosítás, futópálya-építés, de mostanáig semmi egyéb. Észrevehető, hogy megtöbbszöröződött a járművek száma – mint mindenhol – de a városvezetés ezt legfeljebb úgy próbálja oldani, hogy egyre több területet betonoz le.
A parkolás nemcsak itt, de a város számos pontján megoldást követel. Mi volna az Ön szerint?
A lakótelepeken, de a belvárosban is szükség volna mélygarázsokra vagy parkolóházakra, ahol ugyanakkora területen több autó fér el. Nemcsak hirdetni kell, hanem megvalósítani, és én mindenképpen ebbe az irányba indulnék el. Inkább zöld övezetekből, szabadidőparkokból legyen több, ne lebetonozott parkolóból, hogy az ember ne csak aludni járjon haza a lakhelyére, de a kikapcsolódásra is legyen lehetősége.
Ha még a lakótelepeknél tartunk, az északi lakótelepen még mindig érintetlenül áll a kiürített panelház…
Ez az, amiről beszélek – a 2134-es blokk tíz éve elhagyatottan áll a lakótelep szélén, és ma már szinte turistalátványosság. Már korábban is említettem, hogy máig rendezetlen az ügye, és hiába vált meg tőle nemrég a város, ez inkább csak azt sugallja, hogy a probléma megoldását áthárítja másra, mert nem tud vele mit kezdeni, ahogy sok minden mással sem. Mintha nem fedeznék fel, hogyan lehet fejleszteni egyes városrészeket…
Mint például?
Az utóbbi időben egyre több panasz hangzott el emiatt például Ollétejedből. Ott egyrészt még mindig nem látni, hogyan kerülhetne pont a lakosokat bosszantó gázszag ügyének végére, de azt is észrevehetjük, hogy a városrészben nem történt szinte semmilyen fejlesztés. Én például forszíroznám, hogy ha egyszer valóban sikerül a városnak felújítani az ottani kultúrházat, és ez nemcsak ígéret marad, akkor létesítsünk ugyanott egy közlekedési parkot is a gyerekeknek. Használjuk ki a kínálkozó lehetőséget arra, hogy legyen kedve az embernek a szabadidejét ott eltölteni.
Sok panasz érkezik a város más pontjain is arra, hogyan néznek ki a játszóterek…
Pontosan, széttört üvegek, eldobott injekciós tűk, hogy csak pár veszélyes dolgot említsek. Már csak az hiányzik, hogy nálunk is az történjen, amit a hírekben hallhattunk, hogy egy gyerek Losoncon megszúrta magát a játszótéren talált tűvel. Nyilván a baj utolér, de a városnak mindent meg kellene tennie, amit megtehet, márpedig ezen a téren is volna mit cselekednie. Én úgy gondolom, a közmunkát végzőket sokkal célzottabban bevethetnénk a játszóterek tisztán tartásánál is. Szükség volna modern, intelligens szemetes konténerek telepítésére, hogy ne legyen olyan rendezetlen és elviselhetetlenül büdös a környezetük. Emellett sok helyen ma is működik, hogy a lakóközösségek közös akciókat szerveznek szemétszedésre, parkosításra, és véleményem szerint az ilyesmit még jobban kellene a város részéről ösztönözni azáltal, hogy felülről minden szükséges eszközt biztosítanak ehhez a gumikesztyűtől a szerszámokon keresztül a szemetes konténerekig bezárólag. Ha nem érzi az ember, hogy a városvezetés is hozzájárul ehhez, akkor odafent is ki kell takarítani…!
Végszó?
Ha arra méltók vagyunk, akkor változást kapunk ajándékba. Dunaszerdahely lakosai márpedig méltók a változásra.
Máté Péter szavaival élve: ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk!
(PR-cikk)