Mózes Szabolcs úgy véli, Bugár konteókat terjeszt, de bízik Matovičban. Szerinte csak az MKÖ-nek van koalíciós potenciálja a két magyar formáció közül

2020. február 17. - 21:25 | Belföld

A Magyar Közösségi Összefogás listája bejut a parlamentbe, állítja Mózes Szabolcs, a párt elnöke. Sőt, szerinte csak nekik van esélyük a bejutásra a két magyar lista közül, hiába áll jobban a nagy közvélemény-kutató ügynökségeknél a Híd. Meggyőződése, hogyha bejutnak, akkor a kormányalakításban is részt fognak venni, szerinte nekik van koalíciós potenciáljuk, a Hídnak nincs. Az Összefogás mozgalom alapítója szerint pártja nem a Híd-MKP együttműködésének megakadályozására jött létre, nem támogatja őket Világi Oszkár. Mózes szeretné, ha a Szlovákiába érkező magyarországi támogatások rendszere átláthatóbb lenne, de úgy véli, ezt nem lehet követelni, mert az beleszólás egy másik ország belügyeibe.

Mózes Szabolcs
Fotó: Lajos P. János

Szűk két hét van hátra a parlamenti választásig, az utolsó nyilvánosságra hozott felmérések nem azt mutatják, hogy a Magyar Közösségi Összefogás bejut a parlamentbe, sőt, gyengébb eredményre számíthat, mint a Híd. Erre számított?

Én nem is számítottam arra, hogy az országos felméréseken 6-7%-on állunk majd. Egyrészt nagy a szórás, 1,7-től 4,8-ig sokféle eredményt jósoltak számunkra az elmúlt hetekben.

Ha a két relevánsnak tartott ügynökséget, az AKO-t és a Focust nézzük, akkor az elmúlt néhány hétben 3,0 és 4,0 között mozog az eredmény. Ez nem olyan nagy szórás.

Az AKO telefonos felmérést szokott készíteni, ami magyar szempontból még nagyobb hibalehetőséget jelent. A másik ok, ami miatt nem aggódok, az az, hogy a nagy országos mintán nem szokták pontosan mérni a magyar szavazók választási preferenciáit.

Az elmúlt hat év azt mutatta, hogy van, akit alul mértek, van, akit felül – a Hidat rendszeresen, trendszerűen felülmérik, ez 6 éves tapasztalat.

Elég, ha a tavalyi EP-választás előrejelzéseit nézzük: a Hidat mérték 5 százalékra, és lett 2,5, az MKP-t 3,5-re, és csaknem elérte az 5 százalékot. És az csak az MKP volt, nem egy szélesebb összefogás.

De olyan még nem fordult elő, hogy az MKP-t országos választáson 5 százalék alá mérték, és végül bejutott. Ilyen szempontból viszonylag pontosak a mérések.

Az látszik viszont, hogy az utóbbi választások alkalmával a Hídnak jobb eredményt jósoltak a ténylegesnél, ez volt 2016-ban is és 2019-ben is. Ezek alapján a 4,8 százalék inkább 2,8. Erre utalt az a felmérés, amit mi rendeltünk meg, magyar mintán (itt és itt). Az MKP pedig mindig rosszabban szerepelt a felmérésekben, mint a választáson. Ez a választók mobilizálására hathat negatívan: kevesebben mehetnek el szavazni.

A Híd ezt máshogy látja, Bugár szerint a választók ma inkább letagadják, hogy a Hídra fognak szavazni, vagyis a közvélemény-kutatások adatainál jobb eredményt vár.

Az eddigi tapasztalat meg a tények nem ezt mutatják. Mi szeretnénk elkerülni a tavalyi, EP-választási kudarcot, amikor az MKP-nak csak mintegy 300 szavazat hiányzott a bejutáshoz. Ha picivel nagyobb lett volna a mozgósítás, akkor sikerül a bejutás.

Bárhogy is nézzük a magyar pártok számait, az látszik, még az optimistább változatnál is, hogy kicsivel a küszöb fölött lehet egy párt, de inkább alatta. Nem lett volna jobb ősszel megegyezni, és egy közös listát létrehozni a Híddal?

De, ez lett volna a legjobb, ezt akartuk. Sajnos nem jött össze. Az okokat kétféle módon magyarázzák: az egyik oldalon állnak az ellenőrizhető tények, a másikon pedig az összeesküvés-elméletek, például, hogy valaki Budapestről letelefonált.

Ez a Híd szerint még az MKP-val való megegyezés után történt. Utána viszont volt még egy tárgyalási forduló, amikor a négy vagy öt párt együtt ült tárgyalóasztalhoz. Akkor mi volt a probléma?

Én még visszatérnék az MKP-val folytatott tárgyalásokra. Tavasszal, az EP-választás után a Híd volt az, amely az országos tanácsának határozata alapján kijelentette, hogy választási párt létrehozását nem támogatja, mert már kevés erre az idő. Augusztus végén a párt országos tanácsa kimondta azt is, hogy nem lesz koalíció az MKP-val. Majd a párt közgyűlése kimondta, hogy egyedül indulnak. Ekkor mondott le például Sólymos László is a pártbeli funkcióiról. Ezt követően jött egy fordulat, hogy mégis folytatják a tárgyalásokat, és megegyezett a Híd delegációja az MKP delegációjával.

Ezt a megállapodást rúgta fel az MKP Elnöksége.

Igen, de ez egy teljesen normális eljárás. Ha két párt tárgyalódelegációja megegyezik egy javaslatcsomagban, akkor azt hazaviszik, és a párt illetékes szervének ezt el kell fogadnia. Természetes, hogy a Hídban ezt megszavazták, ott mindent megszavaznak, amit Bugár Béla javasol. Az MKP-ban viszont úgy döntöttek, hogy visszaküldik a csomagot, mert nem elégedettek a javaslattal, azt akarták, hogy legyen egy szélesebb egyezség.

Tehát nem felrúgták, hanem visszaküldték továbbtárgyalásra. Ez standard eljárás.

Ilyet koalíciókötési tárgyalásoknál is számtalanszor tapasztalhatott például Bugár Béla is, nem minden javaslatból lesz elsőre egyezség. Nem tisztem védeni az MKP döntését, csak interpretálom, mert itt vannak mindenféle összeesküvés-elméletek.

Arra gondol, hogy Bugár szerint leszóltak Budapestről az MKP-nak, hogy nem lesz megegyezés, és az MKP elnöksége felrúgta a megegyezést. Ezután jöttek az ötpárti tárgyalások. Ez miért futott vakvágányra?

Az MKP egy szélesebb megegyezésre törekedett. Leült az öt párt delegációja, és ott a harmadik fordulóban volt egy olyan pont, amin nem tudtunk túllépni: a Híd nem tudta elengedni a Smer kezét. Ez tény. Ezt elmondták ők is, hozzátéve, hogy ők nemet mondanak a Smerre, de zárjuk ki Matovičot is a lehetséges partnerek közül. Egyrészt szerintem Matovičot nem lehet egy szinten említeni a Smerrel, másrészt, ha kizárjuk Matovičot is a partnerek közül, akkor azt mondjuk el, hogy nem akarunk tagjai lenni egyetlen lehetséges kormánykoalíciónak sem. De a legnagyobb probléma ezzel az volt, hogy szerintem Matovičot nem lehet összemérni azzal a Smerrel, amiről tudjuk, hogy mit művelt az elmúlt évtizedekben.

Bugár szerint ők azt javasolták, hogy a koalíciós partnerek köréről konszenzussal döntsenek, vagyis ha az MKP vagy az Összefogás elutasítja a Smert, akkor a Smerrel nem lépnek koalícióra. Ez sem volt elfogadható?

Azt egyértelműen kimondtuk, hogy nem megyünk bele abba, hogy majd a választások után döntünk, mert éppen Bugárék „harmadik mondatai” és a „harakter” miatt ezt mindenki úgy értékelte volna, hogy ez egy újabb „harmadik mondat”. Ezt én sem voltam hajlandó elfogadni, mert úgy láttam, hogy teljesen egyértelműen ki kell mondani, hogy a Smerrel nem. Ezt igazolta, hogy végül decemberben Bugárék is kijelentették, hogy a Smerrel nem.

A regionális együttműködés elfogadható a Smerrel vagy az SNS-szel?

Ez a kérdés 2022-ben lesz aktuális, akkor lesznek összevont, megyei és helyi önkormányzati választások, most már kialakultak a helyi koalíciók, a ciklus fele már szinte letelt. Eddig jellemzően az a hozzáállás volt uralkodó, hogy különbség van az országos politika, az úgynevezett nagypolitika és a helyi szintű politika között. Helyben sokszínű koalíciók alakultak ki. Helyben ennek megvan az oka, ott nem lehet előrehozott választást tartani, közvetlenül választják a polgármestert vagy megyefőnököt és a testületet. A 2017-es megyei választások már kicsit különböztek, az akkori ellenzéki parlamenti pártok többsége nem támogatta a helyi koalíciót sem a Smerrel. 2022-ben el kell majd dönteni, hogy melyik utat választjuk. 2022-ben az is kérdés lesz, hogy milyen lesz akkor a Smer, Kotlebáékról azonban már most el lehet mondani, hogy nem lesz velük együttműködés. De én helyi szinten is kizárnám az együttműködést a Smerrel.

Bugár ugye az állítja, hogy az Összefogást azért hozták létre, hogy megfúrja a Híd és az MKP együttműködését. Ezt tudja cáfolni?

Ezt nagyon röviden tudom cáfolni: az Összefogás augusztus végén indult el, azután, hogy augusztus 26-án a Híd OT kimondta, hogy nem lesz Híd–MKP koalíció. Ha akkor koalíciót kötnek, az Összefogás létre sem jön. Nyáron sokat beszélgettünk arról, hogy mi várható, és megegyezik-e a két párt, mi lesz akkor, ha nem egyeznek meg. Pontosan azért vártunk az Összefogás elindításával, ha megegyezik a két párt, akkor el sem indulunk.

Továbbra is tény azonban, hogy mindkét párt, mindkét lista a bejutási küszöb alatt van a legutolsó felmérések szerint…

A felmérések szerint. De mi bízunk benne, hogy egy jó mobilizációval a vonal fölé kerülhetünk. Erre példa az EP-választás is, ahol az MKP-nak 3,5 százalékot mértek, de csak mintegy 300 szavazat hiányzott a bejutásához.

Végül három párt egyezett meg a közös indulásban, a Magyar Közösség Pártja, az Összefogás és a Magyar Fórum. Elégedett a Magyar Közösségi Összefogás listájával?

Vállalható listát állítottunk össze. A listavezető, Bárdos Gyula egy integráló személyiség, amit megmutatott a 2014-es elnökválasztáson is, a nevéhez nem kötődnek botrányok, a társadalmi tevékenységét pedig mindenki elismeri. Emellett sok új arcot, fiatalokat is sikerült felvenni a listára. Arra minden jelöltnek számítani kell azonban, hogy csak a listán elfoglalt hely nem lesz elég a bejutáshoz, sokat számít majd a „karikázás”, vagyis a végső sorrendet nagymértékben befolyásolják majd a preferenciaszavazatok. Szinte biztos, hogy a leendő frakció összeállítását 90 százalékban a karikázás határozza majd meg.

Éppen a karikázásnak köszönhetően olyan összeállítás is elképzelhető, ami nehezítheti majd az együttműködést a frakcióban. Egy Csáky Pál–Simon Zsolt, vagy Nagy József–Csáky Pál páros hogyan tud majd együtt dolgozni?

Ezt nem tartom problémának, megegyeztünk, hogy egységes frakciót hozunk majd létre, ha bejutunk a parlamentbe. A célunk az, hogy leváltsuk a jelenlegi kormányt, a másik pedig Dél-Szlovákia fejlesztésének, felzárkóztatásának elindítása. Ebben szerintem nincsenek ellentétek. A hangsúlyokban lehetnek köztük különbségek, de alapvető eltérések nincsenek. Azt azonban tudni kell, hogy ez a lista egy összefogás eredménye, nem várható el, hogy mindenki szereti egymást, de ha vannak is a jelöltek közt a múltban gyökerező személyes ellentétek, akkor ezeken túl kell lépni. A döntés azonban a választók kezében van.

Ha netán 5-6 százalékos támogatottsággal bejutnak a parlamentbe, lesz 9-10-11 képviselőjük. Mi lesz az, amit mindenképpen el akarnak érni, mit tart reális célnak?

Azt tartom a legfontosabb, hogy az MKÖ kormányképes tényező. Itt kell aláhúzni, hogy magyar térfélen az egyetlen kormányképes tényező, hiszen a Híd kizárta az együttműködésből az OĽaNO-t, Matovič pedig a Híddal való együttműködést. Most azt látjuk, hogy Matovič pártja a legerősebb tényező az ellenzéki oldalon.

Matovič véleménye változhat a választás eredményeinek ismeretében, nem vennék mérget a kijelentéseire, hiszen látjuk, hogy a 11-pontos internetes ankétját is folyamatosan finomítja.

Én viszont adok a szavára, hiszen tudjuk jól, hogy milyen viszonya volt Bugár Bélával. Azt biztosra vehetjük, hogy két héten belül nem fogja megváltoztatni kijelentését, és nem fog pertut inni Bugárral. És a Híd ugyanúgy kizárta az együttműködést Matovičcsal, még azelőtt, hogy a Smerrel való együttműködést visszautasította volna. Magyarán, ha a Híd bejutna a parlamentbe, akkor a koalíciós potenciálja nulla. Ebben a helyzetben az egyetlen kormányképes formáció az MKÖ.

Mi lehet az, amit megvalósíthatónak tart a programjukból, ismerve a szlovák pártok programját és a várható támogatottságukat?

Több szlovák párttal is tárgyaltunk, és én bizakodó vagyok abból a szempontból is, hogy egyes szlovák pártok a programjában is találhatóak olyan pontok, amelyek a magyar ügyeknek is segítenek. Ez abból a szempontból jó, hogy az esetleges tárgyalásaink során erre majd lehet támaszkodni. Nincsenek illúzióim, ha mi nem jutnánk be, akkor például sem az SaS, sem a Progresszív Szlovákia számára nem lesz prioritás, hogy a magyar ügyekkel foglalkozzon.

Ők erről mást mondanak. A PS állítja, mindenképpen elfogadnák a kisebbségi törvényt.

Nem lesz prioritás a magyarok problémái, hiszen a programjuknak van ezer pontja, a tárgyalásokon pedig az első 10-15-öt vetik majd fel, ebben pedig nem lesznek benne a magyar ügyek. Nem azt mondom, hogy ha 100-150 pontot be tudnának juttatni a kormányprogramba, akkor nem lenne köztük magyar prioritás is. Viszont az, hogy magyar ügyek is szerepelnek a programjukban, arra jó, hogy lehet rá hivatkozni, elmondható, hogy kedves PS, kedves SaS a ti programotokban is szerepel egy átfogó kisebbségi törvény elfogadása, akkor támogassatok bennünket. Hogy mit tudunk elérni, az attól is függ majd, hogy hány párt alkotja majd a koalíciót.

Egy 5-6 pártból álló koalíciónak mekkora jövőt jósol, főleg Matovičcsal az élén? A 2010-es koalíció, amely 4 pártból állt, másfél évig bírta. Miért bírná most tovább?

Én mindannyiunk érdekében abban bízom, hogy minél tovább bírja. Minden pártnak az az érdeke, hogy így legyen, és szerintem Matovič is megváltozott az elmúlt tíz év alatt. 2010-ben az SaS lista 150. helyéről jutott a parlamentbe, nem volt pártja sem. Az teljesen más helyzet volt, mint a mai, amikor a koalíció legerősebb pártja lehet. De az igaz, hogy nagyon sok a kérdőjel ebben a tekintetben.

A legutóbbi, múlt heti események nem azt mutatják, hogy sokat változott, továbbra is saját, vele együtt ellenzékben lévő kollégáit támadja, hozza nehéz helyzetbe. Hogyan látja Matovič legújabb ötleteit?

Ez a választási taktikájának a része. Más ellenzéki pártok, a PS/Spolu, a KDH, a Za ľudí és az SaS megnemtámadási szerződést kötöttek, Matovič pedig taktikai szempontból nem csatlakozott ehhez.

Az MKÖ elfogadta Matovič meghívását, leült a pozsonyi várban, egy vendéglőben foglalt asztalhoz. A megbeszélés után Bárdos Gyula kijelentette, hogy az MKÖ támogatni tudja Matovičnak mind a 11 pontját, miközben az egy elég populista, sokszor értelmezhetetlen „program”. Ön is elfogadhatónak tartja azt a programot?

Mi átnéztük javaslatait, más pártok is csak néhány kérdésnél jelezték, hogy vannak problémáik.

Az elfogadható például az is, hogy Matovič fizetne a választásért, pontosabban 10 százalék kedvezményt kapna az államnak fizetett díjakból az, aki részt vesz a választáson? Hiszen ez a választó lefizetése. Ezt ő hogyan magyarázta?

Ha én jól értelmezem a kérdést, akkor ez nem az adókra vonatkozik, hanem az államnak fizetett egyéb illetékekre, például ha valaki útlevelet igényel. De az egy jó felvetés, hogy hogyan lehetne elérni, hogy a választók minél nagyobb arányban menjenek el voksolni. Ennek egyik megoldása lehet a motiváció. Tehát nem azt mondja, hogy 10 százalékkal alacsonyabb adót fizet az, aki elmegy választani.

Azt normálisnak tartja, hogy Matovič azt mondja a választások előtt, hogy itt van ez a 11 pont, ha ez nem lesz benne a kormányprogramban, akkor nem lesz kormány? És jöhetnek az előrehozott választások? Ez azt mutatja önnek, hogy tanult valamit az elmúlt 10 évben?

Azt legitimnek tartom minden párt részéről, hogy vannak feltételei. Ha megnézem a 11 pontot, akkor azt tudom mondani, hogy annak a többségével egyet tudok érteni. Nincsenek olyan pontok, amelyek károsak Szlovákia szempontjából.

A többségével vagy minddel?

A többségével. De nem ragadnék le ezeknél a pontoknál, nem ez lesz a lényeges, hanem az, hogy kik jutnak be, milyen erővel és milyen prioritásokkal érkeznek a tárgyalóasztalhoz. Ezért fontos az, hogy az Összefogás partner a szlovákok számára, így valódi van lehetőség a kormányzati szerepre, a magyarság szempontjából az egyetlen lehetőség.

Ez a lista a szavazatvásárlásról szól, akárcsak a Smer és az SNS legutolsó javaslatai. Például még az orvosok sem értenek teljesen egyet abban, hogy 14 napon belül meg kell műteni minden rákos beteget, nem biztos, hogy más okokból tartható a határidő.

De ott van olyan kitétel, hogy ha nincs szükség már további vizsgálatokra…

Mindent lehetne még tovább pontosítani, de itt konkrét kérdéseket tettek fel szavazásra.

Én ezt egy legitim kampánystratégiának tartom, valaki elkészít egy 100-200 oldalas programot, és emellett pedig elindít egy szavazást az interneten. Ebben nem látok kardinális problémát. Most elsősorban a jelenlegi kormányt kell leváltanunk.

Azzal, hogy az előző kormányt le akarják váltani, a Smert távol akarják tartani a hatalomtól, annak az a fő célja, hogy csökkentsék a korrupciót, átláthatóbbá tegyék a kormányzást, kifehérítsék a gazdaságot. Koalíciós partnerüknél, az MKP-nál felmerült, hogy az átláthatóságot a szlovák oldalon szorgalmazza, viszont a magyarországi támogatások kapcsán – legyenek azok kulturálisak vagy gazdaságiak – nem tartják annyira fontosnak a pályázatok tisztaságát. A választások után ez ügyben tudnak valamit tenni? Igyekeznek majd ezt is átláthatóbbá tenni?

Ezt az MKP-tól kell megkérdezni, én azon a véleményen vagyok, hogy a lehető legátláthatóbbá kell tenni minden támogatási rendszert. De nekünk, mint pártnak nincs támogatási rendszerünk, a magyar kormány támogatásaira pedig sem az MKP-nak, sem nekünk nincs ráhatásunk. Azt nem szabhatjuk meg, hogy egy másik ország támogatási rendszere milyen. Megkérhetjük esetleg valamelyik államtitkárt, hogy bizonyos elvek alapján alakítsa át, de ez csak egy kérés lehet. Azt sem tudom, hogy mennyire ildomos beleszólni egy másik ország dolgaiba, ha mi azt elvárjuk, hogy ők se szóljanak bele a mi ügyeinkbe. Most képzeljük el, azt, hogy lehetőségünk lesz rá, és módosítanánk a Kisebbségi Kulturális Alap működésén, például növelnénk a magyar kisebbségnek jutó összeg arányát vagy a döntéshozatalt autonómabbá tennénk, és most képzeljük el, hogy Budapestről beleszólnának ebbe, tanácsokat adnának, hogy hogyan csináljuk.

Ön szerint ez tényleg ugyanaz? A Kisebbségi Kulturális Alap a szlovákiai adófizetők pénzét osztja szét szlovákiai kisebbségi szervezeteknek, semmi köze hozzá Magyarországnak.

Én szerintem nagyon hasonló. Ha én, vagy akár Bárdos Gyula, mint szlovákiai parlamenti képviselő kérné a magyar felet a magyarországi rendszer átalakítására, az olyan, mintha ők kérnének minket a mi rendszerünk átalakítására. Ha mi azt akarjuk, hogy autonóm módon dönthessünk saját dolgainkról, ami szerintem nagyon jó alapelv, akkor saját magunktól is el kellene várni ugyanezt. Véleményt mondhatunk, elmondhatom, hogy azt szeretném, ha a lehető legtranszparensebb legyen az összes támogatási rendszer, de ennél többet nem tehetek.

Szerintem ez nem így van, hiszen az MKP azzal „adja el magát”, hogy ráhatása van a magyarországi támogatások elosztására, kis túlzással az kap támogatást, akinek ő javasol. Az elosztásnál, az egyes intézményekben jelen vannak az emberei, tagja a MÁÉRT-nek, aminek deklarált célja a határon túli magyar kisebbségek képviselőinek a meghallgatása, bevonása a döntési folyamatokba. A vállalkozói támogatásoknál is jelen vannak az MKP emberei. Tehát nem kezelhetjük úgy a szlovákiai magyaroknak érkező magyar állami támogatásokat, hogy az egy másik ország belügye, amihez semmi közünk.

Az MKP dolgaival nem akarok foglalkozni, nem vagyok az ügyvédjük. Én úgy értelmeztem, amikor azt mondták, hogy ráhatásuk van a magyarországi támogatásokra, hogy megpróbálják elérni, hogy minél nagyobb összegű támogatás érkezzen Szlovákiába akár óvodafejlesztésre, akár a vállalkozóknak. Én nem látok bele ezekbe a dolgokba, nem láttam listákat.

De hát koalíciós partnerükről van szó.

Akkor sem foglalkoztam ezzel, választási szövetséget kötöttünk, nem pedig támogatási listákat nézegetünk. Azt láttam, hogy például az óvodatámogatások esetében olyan falvak is részesültek támogatásban, ahol nem MKP-s a polgármester, hanem hidas vagy független. Nem lehet azt mondani, hogy száz százalékban csak MKP-sok kaptak. Akkor valóban lehetne azt mondani, hogy ez egy súlyos probléma. Fordítva viszont kimutatható, hogy a jelenlegi kormány inkább a hidas, smeres polgármestereket támogatta. Ezzel is foglalkozhatott volna a sajtó. De én nem foglalkoztam a magyarországi támogatásokkal, erre most nem volt időnk.

Beszélhetünk a médiatámogatásról is, most például több mint 1,4 millió eurós támogatást kapott Magyarországról az MKP és MKÖ közeli szlovákiai magyar sajtó. Maradjunk annyiban, hogy nem azért kapják, mert olyan színvonalasak, miközben a többi magyar sajtótermék nem kap semmit.

Ezt tőlük kell megkérdezni. Én ezzel nem foglalkoztam.

Az első kérdés is arra vonatkozott, hogy a választások után tesznek-e azért, hogy a magyarországi támogatások elosztása átláthatóbb legyen.

Én csak ugyanazt tudom elmondani, hogy az egy ottani rendszer, ott döntenek úgy, ahogy döntenek.

Viszont a magyar kormány azt deklarálja, hogy a határon túli magyarok ügyeibe bevonja az érintettek képviselőit, nélkülük nem dönt. A szlovákiai magyarok ügyeiben az MKP-t tartja partnernek. Így sem lehet beleszólni?

Szerintem ez a politikai kérdésekre vonatkozik, de csak ismételni tudom, hogy szorgalmazni fogom minden kérdésben a nagyobb transzparenciát. Ez rajtam nem fog múlni. Szlovákiai választásokra készülünk, a maffiakormányt kell leváltani, nem hiszem, hogy ezek a legfontosabb kérdések ebben a pillanatban.

A jelenlegi szlovák ellenzéki pártok a Smer mellett hangsúlyosan támadják az oligarchákat is, például Jaroslav Haščákot, a Penta egyik tulajdonosát. Az önök pártja, az Összefogás mozgalom mögött sokan Világi Oszkárt, a „szlovákiai magyar oligarchát”, a Slovnaft igazgatótanácsának elnökét sejtik. Támogatja Világi Oszkár az Összefogást?

Nem támogatja, azt pedig, hogy kivel szimpatizál, tőle kell megkérdezni. Az Összefogás mögött nem „sokan sejtik” Világit, hanem Bugár és a Híd politikusai terjesztik ezt – ez azért nagy különbség. Ez a Híd lejárató kampányának része, amit szeptember óta tol, ezzel is folytatva az árokásást. Ha Bugártól egy zűrös koalíciós vagy kočneres ügyben kérnek véleményt, mindig azzal mosakszik, hogy pletykákkal nem foglalkozik, csak sziklaszilárd bizonyítékok alapján mond véleményt, ebben az esetben viszont ő terjeszt megalapozatlan vádakat. Ebből a sárdobálásból van elege a magyar választónak, ezt kell befejezni!

A február 29-i választás egyik legvalószínűbb forgatókönyve, hogy sem a Híd, sem az MKÖ nem jut be a parlamentbe. Elkezdődhetnek újra a tárgyalások a két formáció között az együttműködésről?

Muszáj, hogy elkezdődjenek. Attól függetlenül, hogy bejutunk vagy sem, mi folytatni akarjuk az együttműködést. A választó erről is fog szavazni: haladjunk tovább az együttműködés útján vagy maradjon a megosztottság? Ha bejutunk, és a Híd nem, akkor is folytatni akarjuk a közeledést a Hídhoz, hiszen az ő listájukon is vannak használható politikusok. Ráadásul rájuk is biztosan szavaz majd több tízezer ember. Ha nem jutnánk be, akkor pedig mindenképpen újra kell gondolni az együttműködést.

Az MKÖ listán szereplő pártok együttműködése hogyan fog folytatódni, ha nem jutnak be a parlamentbe? Egy párttá alakulnak vagy marad a hármas felosztás?

 A személyes véleményem az – és ezt az Összefogásban szerintem a többség osztja –, hogy nincs sok értelme annak, hogy három-négy magyar párt működjön. Vissza kellene térni az egységes politikai képviselethez. De, hogy ez hogyan fog lezajlani, arról majd február 29. után tárgyalunk.

Lajos P. János

Címkék: Mózes Szabolcs, MKÖ