Szeretők állhatnak a gellei nyugdíjas kifosztása mögött, tisztul a kép az 50 ezer euró „eltakarításának” sötét hátteréről!

Az előző részek tartalmából:

• 2020 januárjában 9 985 €-t, egy hónappal később 27 963,57 €-t, április végén pedig további 12 356,70 €-t utaltak át B. László postabanki számlájáról egy cég számlájára.

• Az egész tranzakció kb. egy évig fel sem tűnt a családnak, ám mikor 2021 januárjában hírt adtuk arról, hogy a járási rendőrség lopással gyanúsította meg a nagymegyeri posta banki szolgáltatásokkal foglalkozó alkalmazottját, aki a gyanú szerint 74 ezer eurót emelt le a rábízott ügyfelek számláiról, az egyházgellei idős férfi családjának egyik tagja éppen emiatt nézett utána a számlaegyenlegnek. Ekkor derült ki, hogy a számlán több mint 50 ezer euró helyett csupán 1900 euró van.

• Ezt követte a feljelentés, majd a nyomozás, a szálak pedig az egyházgellei posta 28 éves vezetőjéhez, K. Kittihez vezettek. A rendőség őt és a 42 éves F. Lajost gyanúsította meg tettestársként elkövetett nagy értékű lopással.

• Az első tárgyalást 2022 júniusának végén tartották. A vád szerint a kliens hamisított aláírása szerepelt a dokumentumon, amellyel alátámasztották a pénzösszegek átutalását. Ugyancsak a vád szerint mindegyik átutalást egy fiktív számlával támasztották alá, melyet néhány nappal az átutalások végrehajtása elé datálva állítottak ki a bankszámlát használó dunaszerdahelyi cég nevére, mely az összegeket látszólag valamilyen takarítási munkákért hajtotta be a sértett B. Lászlón.

• A dunaszerdahelyi cég számlája, amelyre a pénz megérkezett, egy olyan személyhez tartozik, aki fiatalkorú volt az átutaláskor, meghatalmazottként az édesapja, L. László kezeli.

• A másik vádlott, F. Lajos L. László unokatestvére. A tárgyaláson felvázolt egy meglehetősen szövevényes meggyőzési folyamatot, ahogy ebbe az egészbe belekeveredett, majd épp arra célozgatott, hogy rossz személyt vádolnak a bűnténnyel, mivel az igazi tettest csupán tanúként kezelik az igazságszolgáltatási szervek. L. Lászlóra utalt.

A büntetőper második tárgyalásán elsőként az idős úr menyét, Tündét hallgatták meg, akinek annak idején feltűnt az összeg gyanús körülmények között történt eltűnése a számláról, miután bement azt ellenőrizni a Postabank dunaszerdahelyi fiókjába. „Ezután felhívtam az apósomat, nem kereste-e fel valaki, de ő azt mondta, hogy nem jár sehova, hiszen mi is folyton mondtuk neki, hogy covid van, ne menjen, még templomba sem, pedig oda rendszeresen járt” – fogalmazott.

Ezt követően az idős úr is bement, és Tünde szavai szerint a Postabank 2-3 alkalmazottja is kérdezgette őt, hogy tud-e az átutalásokról. „Mondták, hogy októberben (2021) is történt egy ezer eurós pénzfelvétel, és én felindulásomban azt mondtam, hogy biztos azt is ellopták. Apósom erre viszont emlékezett, hogy ő vette ki a pénzt” – fejtette ki, ezzel tulajdonképpen aláhúzva azt, hogy az idős úr teljesen beszámítható, hiszen emlékezett arra az esetre, amikor valóban ő maga vett fel pénzt, és egyébként is jó a memóriája. A per tárgyát képező átutalásokra viszont nem emlékezett.

Egy különös részlete ennek az októberi pénzfelvételnek, hogy az idős úr úgy emlékezett, akkor még megvolt a pénz a számláján, mivel szavai szerint a pénzfelvételkor K. Kitti ezt állította neki. Holott akkor már féléve csak a töredéke volt ott.

Tünde állítása szerint K. Kitti jelen volt akkor is, amikor nem sokkal a gyanús átutalások előtt, 2020 januárjában apósa egy nagyobb összeget adományozott a falunak. Az ügyletet a számlájáról bonyolították, néhány héttel később pedig megtörtént az első „takarító” hadművelet.

Tünde beszélt arról, hogy arra kérték a családtagok az apósát, hogy ha nagyobb összeget akarna felvenni a számlájáról, akkor legyen ott mellette valamelyik családtagja, kisebb összegek esetén viszont nyugodtan intézkedjen maga. A koronavírus-járvány miatt viszont az esetek túlnyomó többségében valaki, leginkább Tünde vitte őt autóval. Elmagyarázta, hogy apósa büszke volt arra, hogy ennyi idősen maga intézkedhet a számlájával, noha a látása már jelentősen megromlott és mikor ott voltak mellette, hogy segítsenek számára elintézni valamit, a kezét mindig oda kellett tenni arra a helyre, ahol alá kellett írnia. Az egyik vádlott ügyvédje erre ráharapott, de Tünde tisztázta, hogy az aláírásnál már nem irányították a kezét.

Ahogy azt is elmondta, hogy rossz látása miatt gyakorlatilag nem tudott kétszer ugyanolyan módon aláírni, miközben a nagy összegű összegeket alátámasztó utasításoknál egyrészt az aláírások nagyon hasonlítottak egymásra, másrészt a kézírás eltért az apósáétól. Az ügyben készült grafológiai vizsgálat is, melynek eredményét a tárgyalás egy későbbi szakaszában ismertetik.

Tünde beszélt arról is, hogy hogy a postabank is vizsgálatot indított és egy postai felügyelő behívta őt, majd több dokumentumot tett elé, és arra kérte, válassza ki azt a hármat, amelyen szerinte nem az apósa aláírása szerepel. Tünde pedig szavai szerint kiválasztotta azt a hármat, amely a vitatott átutalásokról szólt.

Miután elkezdődött a nyomozás, ők maguk is nyomozgatni kezdtek a Facebookon, egyrészt a postát vezető K. Kitti után, másrészt, miután apósát a rendőrség egy bizonyos F. Lajosról is kérdezte, utána is. Tünde elárulta, hogy ekkor esett le neki, futólag ismeri is az úriembert, de ekkor még nem tudta, hogyan köthető az ügyhöz.

Később több személytől is azt hallotta, hogy gyengéd szálak fűzik K. Kittihez.

Ezen a tárgyalási napon hallgatták volna meg magát a károsult B. Lászlót is, ő azonban egészségi állapota miatt nem tudott részt venni.

Egy további tanú azonban a sok homályos részlet és szűkszavú vallomása ellenére tulajdonképpen pontos képet adott arról, mennyire kétes figurák állnak a másik oldalon. Ő nem más volt, mint Štefan K., annak a cégnek az ügyvezetője, amely cégnek a számláján kötött ki az idős úrtól ellopott pénz.

Ez a bizonyos dunaszerdahelyi cég állította ki az átutalásokat indokló számlákat valamilyen takarítási munkálatokról (!) – figyelem: egy 80 feletti nyugdíjasnak, több mint 50 ezer euróról.

Csakhogy, mint az a tárgyaláson lényegében világossá vált, Štefan K. valójában egy stróman vagy fehér ló, kinek hogy tetszik. A tárgyaláson ugyanis elmondta, hogy a cég ügyeit lényegében L. László intézi, ő ír alá és ő végez el minden feladatot a cég nevében.

Mint már korábban említettük, L. László fia nevén van a cég számlája is, amire a pénz megérkezett. Štefan K. elmondta azt is, hogy vasazással foglalkozik a cégnél, és ezért a munkájáért kap fizetést, míg az ügyvezetői posztért nem.

Arról pedig, hogy a cég bármikor takarítási munkálatokat végzett volna, nem tud. Ahogy arról sem, hogy a cégjegyzék szerint nemcsak az egyedüli ügyvezetője, de egyedüli tulajdonosa is ő a cégnek. Szavai szerint a számlákat, amelyeket neki mint ügyvezetőnek a rendőrség mutatott meg, L. László állította ki. Úgy, mint bármely másikat.

Tehát összegezzük: a férfi, aki saját szavai szerint is csak „papíron” ügyvezetője (és tulajdonosa) a cégnek, amelynek számlájára érkezett tavaly januárban 3 tételben mintegy 50 ezer euró, erről semmit sem tud, mivel sem a cég számlájával nem diszponál, sem számlát nem állít ki a cég nevében.

A bűntény mindkét oldalán közvetlenül tehát olyan személy áll, aki az egész gyanús tranzakcióról semmit sem tud. Innen folytatjuk november végén, amikorra a tárgyalást elnapolták.

(SzT)