Eb-1996: A futball hazatért, a csehek döntőbe meneteltek – ilyen volt a büntetőpárbajok Európa-bajnoksága

1996-ban a „futball hazatért” – legalábbis ezt hirdette az Eb jelmondata, és bár izgalmakban nem volt hiány, az angliai rendezés ellenére nem ez volt minden idők legszínvonalasabb tornája.

Kezdjük az elején: ez volt az első olyan Európa-bajnokság, amelyen 16 csapat vett részt, így a selejtezőkben a nyolc csoportelső mellett a hat legjobb csoportmásodik is kijutott a kontinensviadalra, míg a fennmaradó egy helyért a leggyengébb eredményt elérő két csoportmásodik küzdött meg. Házigazdaként Anglia természetesen automatikus résztvevő volt.

Szlovákia önálló államként először vett részt Eb-selejtezőn, és bár Románia és Franciaország mögött csak a csoport harmadik helyén végzett, egyáltalán nem mondható, hogy csúfos kudarcot vallott volna:

hazai pályán 4:1-re verte Lengyelországot és Azerbajdzsánt, Franciaországgal pedig ikszelt, viszont oda-vissza kikapott Romániától, valamint a zabrzei 0:5 és a nantes-i 0:4 sem mutat túl jól a statisztikákban.

A nagytestvér Csehország viszont a hollandokat megelőzve csoportelső lett úgy, hogy még egy luxemburgi vereség és egy máltai döntetlen is belefért a végelszámolásba.

Az újfent Mészöly Kálmán irányította magyar válogatott már távolról sem emlékeztetett a korabeli nemzeti csapatra:

Svájc, Törökország és Svédország mögött csak negyedik lett csoportjában úgy, hogy az utolsó helyen végző, akkor még nem túl acélos Izland otthonában is vereséget szenvedett.

Ami a többieket illeti: Spanyolország, Horvátország, Portugália, Németország és Oroszország csoportelsőként jutott ki az Eb-re, Olaszország, Bulgária, Skócia és Dánia pedig csoportmásodikként. A fennmaradó egy helyért Hollandia és Írország küzdött meg Liverpoolban, végül a tulipánosok örülhettek.

Az Európa-bajnokságnak nyolc város, London, Manchester, Liverpool, Birmingham, Leeds, Sheffield, Newcastle és Notthingham adott otthont. A nézőszám hullámzó volt, az angolok és németek mérkőzéseit, valamint a döntőt leszámítva gyakran alig több mint 30 ezer néző előtt játszottak a csapatok – a nem túl attraktívnak mondható bolgár-román meccsre például csak 19 ezren váltottak jegyet, de a horvát-portugál összecsapás is csupán 20 ezer szurkolót vonzott.

A Paul Gasciogne-nyal, Teddy Sheringhammel és Alan Shearerrel felálló házigazda az A csoportban kapott helyet, és egy langyos 1:1-gyel indított Svájc ellen. Ezután azonban már nem volt megállás, a skótokat 2:0-ra, a meglepett hollandokat pedig 4:1-re gázolták el, ezzel megszerezve az első helyet a csoportban. Az Oranje csupán annak köszönheti második helyét, hogy több gólt lőtt Svájcnak, mint a skót csapat.

A B csoport favoritja a későbbi nagy aranygeneráció előfutáraira (Desailly, Blanc, Lizarazu, Deschamps, Zidane, Djorkaeff, Dugarry) építő francia válogatott volt, és teljesítette is az elvárásokat. A második helyet a masszív védekezésre fókuszáló spanyolok szerezték meg.

A szimpátiadíjat a bolgárok nyerték, akik döntetleneztek az ibériaiakkal, legyőzték a románokat, végül pedig egy négygólos meccsen kikaptak a franciáktól. A bolgárok mesterlövészét, Hristo Stoičkovot a torna álomcsapatába is beválasztották.

A C kvartettben egy percig sem volt kétséges a németek dominanciája, a második helyért viszont izgalmas csata folyt.

Végül a csehek örülhettek, miután 2:1-re legyőzték az olaszokat, majd egy fordulatos, idegfeszítő mérkőzésen 3:3-at játszottak az oroszokkal.

A címvédő dánok a D jelű csoportba kaptak besorolást, és bár egy értékes 1:1-gyel indítottak a portugálok ellen, a horvátok elleni kisiklás döntőnek bizonyult. Az utolsó körben ugyan áthajtottak a törökökön, ez azonban már nem osztott, nem szorzott – az északiak lemaradtak a továbbjutásról.

A negyeddöntőben két találkozó is gól nélküli döntetlennel ért véget, így a továbbjutókról büntetőrúgások döntöttek. A házigazda angolok nem bírtak a spanyolokkal, a tizenegyespárbajban azonban már több szerencséjük volt: Shearer, Platt, Pearce és Gasciogne is értékesítette a maga lövését, a túloldalon viszont Hierro és Nadal hibázott.

David Seaman két büntetőt is hárított a spanyolok ellen

Hasonló volt a forgatókönyv a francia-holland találkozón – a gallok részéről senki sem hibázott, a narancssárgáknál azonban Seedorf lövését hárítani tudta Lama kapus.

A horvátok durva játékkal próbálták megállítani a németeket, de így sem jártak sikerrel. Klinsmann góljára Šuker még válaszolni tudott, de Sammer találata már döntőnek bizonyult. Üdítő összecsapást hozott a cseh-portugál találkozó, amely győzteséről az Eb egyik legszebb találata döntött.

„Láttam, hogy Baía eléggé kint van a kapujából, ezért úgy gondoltam, a legegyszerűbb megoldás, ha átemelem. A labda magasan szállt, azt hittem, nem fog sikerülni, de végül a kapuban landolt. Gyönyörű és egyben rendkívül fontos gól volt számunka. Sok fiatal nem emlékszik rám játékosként, de erről a gólról megismernek. Örülök, hogy hagyhattam magam után valamit”

– emlékezett vissza Karel Poborský a találatára, amellyel aztán Csehország bejutott az elődöntőbe.

Az elődöntőben rendkívül óvatosak voltak a csapatok, ezt az is bizonyítja, hogy mindkét találkozó hosszabbításba, majd büntetőpárbajba torkollott. A francia-cseh mérkőzésen a nézők 120 perc után sem láthattak gólt, a büntetőrúgásoknál pedig csak a hatodik körben született meg a döntés – a galloktól Pedros hibázott.

A másik ágon az angolok Shearer találatával már a 3. percben megszerezték a vezetést, de alig negyed órával később már érkezett is a német válasz.

A továbbjutóról itt is a büntetőrúgások döntöttek, az angolok nagy bánatára éppen Southgate volt az egyetlen rontó.

A döntőben megismétlődött az 1976-os finálé német-cseh párosítása. Az első félidőben még nem született gól, de a másodikban már rezdültek a hálók – először a németeké: Berger büntetőből megszerezte a vezetést a cseheknek. Tíz perccel később viszont csereként pályára lépett Oliver Bierhoff, ez pedig döntő húzásnak bizonyult: Ziege ívelését követően fejelt Kouba kapujába. Nem meglepő módon a finálé is hosszabbításba torkollott. A túlóra csupán négy percet tartott, ugyanis Bierhoff megpattanó lövését a cseh hálóőr a kapuba tenyerelte, az aranygól-szabálynak köszönhetően pedig így véget is ért a mérkőzés.

Németország ezzel visszavágott a húsz évvel korábbi vesztes döntőért, és megszerezte harmadik Eb-címét.

A német válogatott harmadik Eb-címét ünnepli

Eredmények:

A csoport

Anglia – Svájc 1:1 (1:0)
Gólszerzők: 23. Shearer – 83. Türkyilmaz (11-esből)

Hollandia – Skócia 0:0

Svájc – Hollandia 0:2 (0:0)
Gólszerzők: 66. Cruyff, 79. Bergkamp

Skócia – Anglia 0:2 (0:0)
Gólszerzők: 53. Shearer, 79. Gasciogne

Skócia – Svájc 1:0 (1:0)
Gólszerző: 36. McCoist

Hollandia – Anglia 1:4 (0:1)
Gólszerzők: 78. Kluivert – 23., 57. Shearer (az elsőt 11-esből), 51., 62. Sheringham

1.	Anglia	3	2	1	0	7:2	7
2.	Hollandia	3	1	1	1	3:4	4
3.	Skócia	3	1	1	1	1:2	4
4.	Svájc	3	0	1	2	1:4	1

B csoport

Spanyolország – Bulgária 1:1 (0:0)
Gólszerzők: 74. Alfonso – 65. Stoičkov

Románia – Franciaország 0:1 (0:1)
Gólszerző: 25. Dugarry

Bulgária – Románia 1:0 (1:0)
Gólszerző: Stoičkov

Franciaország – Spanyolország 1:1 (0:0)
Gólszerzők: 48. Djorkaeff – 85. Caminero

Franciaország – Bulgária 3:1 (1:0)
Gólszerzők: 21. Blanc, 63. Penev (öngól), 90. Loko – 69. Stoičkov

Románia – Spanyolország 1:2 (1:1)
Gólszerzők: 29. Raducioiu – 11. Manjarín, 84. Amor

1.	Franciaország	3	2	1	0	5:2	7
2.	Spanyolország	3	1	2	0	4:3	5
3.	Bulgária	3	1	1	1	3:4	4
4.	Románia	3	0	0	3	1:4	0

C csoport

Németország – Csehország 2:0 (2:0)
Gólszerzők: 26. Ziege, 32. Möller

Olaszország – Oroszország 2:1 (1:1)
Gólszerzők: 5., 52. Casiraghi – 21. Cimbalar

Csehország – Olaszország 2:1 (2:1)
Gólszerzők: 5. Nedvěd, 35. Bejbl – 18. Chiesa

Oroszország – Németország 0:3 (0:0)
Gólszerzők: 56. Sammer, 77., 90. Klinsmann

Oroszország – Csehország 3:3 (0:2)
Gólszerzők: 49. Mostovoj, 54. Tetradze, 85. Bescastnij – 5. Suchopárek, 19. Kuka, 88. Šmicer

Olaszország – Németország 0:0

1.	Németország	3	2	1	0	5:0	7
2.	Csehország	3	1	1	1	5:6	4
3.	Olaszország	3	1	1	1	3:3	4
4.	Oroszország	3	0	1	2	4:8	1

D csoport

Dánia – Portugália 1:1 (1:0)
Gólszerzők: 22. Laudrup – 53. Sá Pinto

Törökország – Horvátország 0:1 (0:0)
Gólszerző: 86. Vlaović

Portugália – Törökország 1:0 (0:0)
Gólszerző: 66. Couto

Horvátország – Dánia 3:0 (0:0)
Gólszerzők: 54., 90. Šuker (az elsőt 11-esből), 81. Boban

Horvátország – Portugália 0:3 (0:2)
Gólszerzők: 4. Figo, 33. Pinto, 82. Domingos

Törökország – Dánia 0:3 (0:0)
Gólszerzők: 50., 84. Laudrup, 69. Nielsen

1.	Portugália	3	2	1	0	5:1	7
2.	Horvátország	3	2	0	1	4:3	6
3.	Dánia	3	1	1	1	4:4	4
4.	Törökország	3	0	0	3	0:5	0

Negyeddöntő

Spanyolország – Anglia 0:0 – büntetőkkel 2:4
London, 75 ezer néző

Büntetőpárbaj: Shearer 0:1, Hierro kihagyta, Platt 0:2, Amor 1:2, Pearce 1:3, Besué 2:3, Gasciogne 2:4, Nadal kihagyta

Franciaország – Hollandia 0:0 – büntetőkkel 5:4
Liverpool, 37 ezer néző

Büntetőpárbaj: de Kock 0:1, Zidane 1:1, F. de Boer 1:2, Djorkaeff 2:2, Kluivert 2:3, Lizarazu 3:3, Seedorf kihagyta, Guérin 4:3, Blind 4:4, Blanc 5:4

Németország – Horvátország 2:1 (1:0)
Manchester, 43 ezer néző
Gólszerzők: 20. Klinsmann (11-esből), 59. Sammer – 51. Šuker

Csehország – Portugália 1:0 (0:0)
Birmingham, 26 ezer néző
Gólszerző: 53. Poborský

Elődöntő

Franciaország – Csehország 0:0 – büntetőkkel 5:6
Manchester, 43 ezer néző

Büntetőpárbaj: Zidane 1:0, Kubík 1:1, Djorkaeff 2:1, Nedvěd 2:2, Lizarazu 3:2, Berger 3:3, Guérin 4:3, Poborský 4:4, Blanc 5:4, Rada 5:5, Pedros kihagyta, Kadlec 5:6

Németország – Anglia 1:1 (1:1) – büntetőkkel 6:5
London, 75 ezer néző
Gólszerzők: 16. Kuntz – 3. Shearer

Büntetőpárbaj: Shearer 0:1, Hässler 1:1, Platt 1:2, Strunz 2:2, Pearce 2:3, Reuter 3:3, Gasciogne 3:4, Ziege 4:4, Sheringham 4:5, Kuntz 5:5, Southgate kihagyta, Möller 6:5

Döntő

Csehország – Németország 1:2 (0:0) – aranygóllal
London, 73 ezer néző
Gólszerzők: 59. Berger (11-esből) – 73., 94. Bierhoff

A csereként beálló Oliver Bierhoff eldöntötte az aranyérem sorsát

A torna góllövőlistája:

Alan Shearer (angol) – 5 gól
Hristo Stoičkov (bolgár) – 3 gól
Davor Šuker (horvát) – 3 gól
Brian Laudrup (dán) – 3 gól
Jürgen Klinsmann (német) – 3 gól

Alan Shearer lett a torna gólkirálya

A torna álomcsapata:

Andreas Köpke (német), Laurent Blanc (francia), Marcel Desailly (francia), Matthias Sammer (német), Paolo Maldini (olasz), Paul Gasciogne (angol), Karel Poborský (cseh), Dieter Eilts (német), Alan Shearer (angol), Hristo Stoičkov (bolgár), Davor Šuker (horvát)

Kapcsolódó cikkek:

Eb-1960: A Fekete Pók és az élete gólját szerző csatár Eb-aranyat nyert Szovjetuniónak

Eb-1964: Csúcsra értek a spanyolok, Magyarország eddigi legjobb Eb-szereplése

Eb-1968: Amikor pénzfeldobással dőlt el a továbbjutás és két finálé után osztottak aranyat

Eb-1972: A magyarok utolsó nagy dobása, Gerd Müller és az NSZK szárnyalása

Eb-1976: A drámák Európa-bajnoksága, Panenka és az a bizonyos tizenegyes

Eb-1980: A németek második diadala és egy csallóközi labdarúgó vitézkedése

Eb-1984: Sokba került a potyagól, Platini szinte egymaga nyert aranyat a franciáknak

Eb-1988: Egy válogatott, amely szinte minden tornán esélyesként indul, de csak egyszer ért fel a csúcsra

Eb-1992: A strandtól az aranyig – avagy így nyert Európa-bajnokságot egy csapat, amely eredetileg ki sem jutott a tornára

(tt)